Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tráser László

Cédulák (73.)

cedulak_szepia.jpg– a célpont maga az Ember. Támadója ezúttal is önmaga készített eszköz, nevezzük így: modern tudomány. Így értékelik a ma már világosan kirajzolódó lehetőséget, miszerint belátható időn belül hibrid-emberek „mixelésére” nyílik mód, mellőzve a születés ősi szentségét, a család hagyományos intézményét, amely már különben sem a megszokott formában létezik, lásd legutóbb az amerikai legfőbb bíróság döntését, az egynemű párok házasságáról, vagy éppen a válások házasságkötéseket meghaladó számát. Történik mindez a világvallások évezredes tanítása ellenében, lerombolva a biológiai szülőktől származó utódok ismert rendjét. Ismét nem tudhatjuk, mi lesz az Ember Jövője, de kényszerből, szeszélyből eddig is gyakran módosított útját – várhatón nem járhatja már sokáig. Sorsa megint csak Isten kezében…

– csak a vak nem látta, hogy újabb népvándorlás közeledik – jelentette ki a minap egy fontos magyar író, Spiró György. Pedig bizonyosan sokan voltunk vakok, tudatlanok, ami aggasztó tény, manapság kivált. Nem ismerjük a vándorokat mozgató intézményeket, személyeket, így az éppen most fölkerekedő százezrek valós indítékaival sem vagyunk tisztában. Nehéz elképzelni, hogy a teljes tudatlanság állapotában vágnak neki az útnak. Elenyésző hányaduk gyermekeiktől és asszonyaiktól kisérve, elsöprő többségük magányosan, férficsapatokhoz csapódva vándorolnak. Tényleg elhiszik, hogy kilométerek ezrein túljutva egyszer csak megérkeznek valahová, ahol a biztonságos, békés élet vár rájuk? Vagy egyszerűen a tömeg erejében bíznak, ami majd legyőz minden gátat, ha kell, életáldozatok árán is beveszi a várat, meghódítja Európát? Bár kegyetlen, de győztesnek is bizonyulhat a stratégia…

– újabb rajzokat találtak Peruban, a Nasca-fennsíkon; a hatóságok úgy szeretnék azokat megőrizni, hogy „fontosságukat elmagyarázzák a helyi lakosoknak.” A híradás megjegyzi, a területre belépni szigorúan tilos. „Peru vezetői is csak külön engedéllyel, speciális cipőben mehetnek az ábrák közelébe”. Azt, hogy mit ábrázolnak a rajzok, a jelentésük mi a csuda, erről természetesen se a helyieknek, se a régészeknek, se az ország vezetőinek fogalmuk sincs. Megszokott ez, jól is van így. Beavatottaknak készültek azok az ábrák. 

– vajon csak köznapi látásunk okozza, hogy mindenütt káoszt és zűrzavart észlelünk földi életünkben? Hogy ama bizonyos, oly igen áhított isteni rend sehol? Fohászkodunk: Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miként a Mennyben, azonképpen itt, a Földön is… Igaz, a Biblia történetei sem mutatnak mást, mint háborút, bajt, gondot. A Teremtő magasából viszont bizonyára minden elrendeződik majd egyszer. Ismét csak Tőle remélhetünk kegyelmet.

– bombával a testedben élni sok éven át – egy későn fölismert daganat, ami bármikor fölrobban és szétspiccel… dermesztő kihívás. Mégis, mennyien teszik ezt tudatosan, élnek vele, s mi, többiek, csakúgy, mint a tudatlanok, boldogan.

– régen az állambiztonság zsarolhatta is a szerencsétlen áldozatot, ha a saját neméhez vonzódott. Ma ez a vonzódás a meleg büszkeség tárgya. Csak éppen nem vonulhat föl minden érintett, nem engedi mindenkinek a hivatása, a hazai közvélekedés sem kedvező…. Akikhez bizalommal fordul a nép, azoktól könnyedén el is fordul, ha megorrontja szexuális másságát. Egy színész, netán egy politikus lehet meleg, amúgy is afféle csepűrágók, mondták régen, de aki a szószéken áll, vagy a betegágyad fölé hajol, az már azért mégse – így gondolkodik a nép, az istenadta. Pedig az említetteket sem védi meg vonzalmuktól a reverenda, a fehér köpeny. Keserves sors titkolni, amit, ha tehetné, világgá kiáltana az ember, mint szerelmet és sötét bánatot…

– eleinte azt hittem, ez csak egy őrült elme lázadása… miszerint ő elsőként ember, azután európai, majd (leg)végül (és nyilván kényszerből) magyar. Valamikor a ’80-as években hangzott valami hasonló fiatal nyugat-német szájakból, akik szabadulni akartak bűnös elődeiktől. Mára e különös önkifosztás művelt köreink megszokott világképe. Még jó, hogy korszakhatárhoz érkeztünk, finom lelkek nemzettagadó vallomása, csakúgy, mint mások gyűlölködő nemzetvallása – egyremegy…  

– „és ez biztosan így természetes, elvégre menekültből is legalább kétféle van. Az egyik hálálkodik egy pohár vízért is, a másik simán elveszi, megissza. A szendvicsbe belenéz, ledobja a földre. A magával hozott zsákból tiszta ruhát vesz elő, szennyesét földre dobja. Amikor a magyar rendőr odamegy a távol–keleti fiatalemberhez a szemeteszsákkal, mondván tessék összeszedni, amit eldobott, és tegye ebbe, hibátlan angolsággal elmagyarázza: muzulmán ember nem végez ilyen alantas munkát, csak a keresztény szed szemetet.” – részlet egy minapi újságcikkből, mely a szegedi Nagyállomás százados épülete előtti helyzetről született.

– miért létezik Isten és a világegyetem, mi célból van az ember? Ilyen és hasonló kérdéseket tett föl új sorozatában a „világ legokosabb embere”, Stephen W. Hawking, amiként a műsor beharangozójában hallhattuk. Ha ilyeneket kérdez élesben is, hát, nem tesz egyebet, mint ismétli az évezredek óta föltett kérdéseket, amelyekre, s ezt legalább Kant óta tudjuk, fájdalom, de nincs világos válasz. Kérdezni lehet újra és megint, de ne várj megnyugtató feleletet! A Világ létezik, a Természet „csak úgy van”, mert valami okból erre kötelezett, de ennek megértése fölötte áll értelmünknek. Az Ember része, részese e föl nem fogható rendnek, ám eredete, létének magyarázata föl nem törhető Titok. Igen, vannak jelek, hasonlóságok, de ami ennél több – talány… Istenről beszélni világi vagy éppen vallási diktatúrákban mivégre… az ember világán túli szférákról acsarkodni… Tégy jót, barátom, erre bizonyosan van módod, csak szívedre figyelj. 

– ha valamikor, most kellene gondolkodni a jövőnk felől. Európa korszakhatáron billeg, szétesőben az eddigi rend, a káosz sötét hullámai gyűlnek a láthatáron… A görög-római és a zsidó-keresztény civilizáció maradékának megroppantása aligha áll érdekében az öreg kontinens vezetőinek, mégsem tesznek ellene semmit. A bomlás következményei fenyegetők: a földrész hamarosan valószínűleg bekövetkező újrafelosztása (ugyanaz a mozgatórugó, ami eddig két világháborút okozott), s a gazdátlan európai hajók befogása aligha lesz békés művelet. Közben afféle békeidőkben szokott módon folyik a pártpolitikai anyázás, helyi és EU-s szinten egyaránt, mifelénk kivált elszántan, bár törik-szakad minden odafönt s idelent egyaránt. Megint egyszer „nem véneknek való vidék” lett élőhelyün. De vajon a migránsoknak való-e?   

– sovány vigasz / tegnapi jóhírt idézgetve űzök őszi mélabút / az árnyék sötét / megül hiábavalóságod, ásít / de amit elértél minden! / inkább semmi az…

– kéretlen jött homály / nem hítt’ vendég rád töri házad / elmúlás közelít / napod kifosztva / mivégre lenni / mivégre?

 
 
traser.jpg
Tráser László 1940-ben született Szegeden. 1967-től 1993-ig a Szegedi Orvostudományi Egyetem Társadalomtudományi Tanszék filozófia- és etika-oktatója volt. Ezzel párhuzamosan oktatott a Szegedi Egészségügyi Főiskolán, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, a Radnóti Miklós Gimnáziumban és másutt. 1993 óta főként újságíró, jelenleg a Magyar Rádió Szegedi Stúdiójának külső munkatársa. Számos közéleti publikáció szerzője a legkülönbözőbb újságokban, folyóiratokban, internetes fórumokon.