Tráser László
Cédulák (62.)
– nem lehetséges olyan tény vagy esemény, amelyet bizonyos feltételek ne tennének szükségszerűvé. Ha valakinek megadatna, hogy ismerje a világ teljes állapotát egy adott pillanatban, akkor a természeti törvények segítségével képes lenne meghatározni a világ állapotát minden megelőző és későbbi időpontban is… – Igen, ez a jó öreg determinizmus, melynek teljes diadala idején még gránitba ágyazottnak vélték a természeti törvényeket, amelyek kormányozzák a világot! Világos, áttetsző evidenciájuk révén bizonyításra sem szorulnak, lásd Newton mechanikai törvényeit, vagy korábban az Euklidésztől való geometriát… Boldog idők, minden „fel van fedezve”, az ész már nyugodjon – kár, hogy Bolyai János egyszerűen átlépett a matematika bizonyossága fölött, s ezzel a kor elégedett világképén is, új utakra váltotta – a nyomasztó kételyek felé. Neki volt igaza, ez mára evidencia Sőt: amit kimondott – hogy tudniillik sokféle módon, olykor egymásnak feszülő módon értelmezhető a világ – mára axióma. A végtelen gazdagságú, kimeríthetetlenül sokszínű anyagi és nem-anyagi létezők halmaza bizony lehet másmilyen is, mint „tanultuk” – sőt, mint szűkös logikánk szerint lennie kellene! Kényszerű, a 20. század eleji fizikusok számára keserű felismerés volt: a látható világ „alatt” további őrült világ, világok léteznek, melyektől a Jövő akkor sem lenne leírható, kikövetkeztethető, ha Leibniz démona mindent tudna a Jelenről. És ez a sötét, ki- és megismerhetetlen alvilág és a ki tudja még, milyen „felvilágok” nem csak úgy vannak, hanem befolyásolnak, sőt határoznak az Univerzumról… De hiszen Giordano Brunot pontosan efféle nézetekért égették meg alig négyszáz éve Rómában! És akkor még csak az általunk észlelhető világokról esett szó, jóllehet ezzel a hányaddal azonosítani a végtelen valóságot – súlyos tévedés. Tudomásul kellene venni, hogy a világban igenis messzi több a létező, mintsem elgondolni tudnánk! Jövőnk a párhuzamos és a szét- vagy éppen összetartó világok okán is tudhatatlan. Személyesen és egyetemességében is. Vélhetőn több jövő rejtekezik a látóhatár mögött, melyek át- meg átszövik, kioltják, vagy éppen erősítik egymást, emberi szándékoktól teljességgel függetlenül – ámbátor a fohász erejét nem ismerjük! Szemléletesen jelzik az emberi életút nézőpontunkból véletlenszerű külső befolyásolását a görög mitológiában megjelenő Párkák. Összefonják, eltépik, megkötik, eloldják az emberi sorsokat. Ráadásként korunkban az Idő múlásának fölgyorsulása minden történést tömörít, ami korábban egy évszázad alatt ment végbe, manapság néhány év alatt, vagy szinte varázsütésre megtörténhet… Lásd a szovjet birodalom összeomlása, új államalakzatok létesülése, helyi háborúk kirobbanása, amelyek következményeinek rossz fölmérése akár megismételheti a 100 év előttit! Titkos ragályként nyomul köztünk, mindent áthágva az egyetemes bizonytalanság… Miközben az elektro-, info-, bio- és nanotechnika elképesztő rohanást produkál, a földlakók óriási tömegei számára fölfoghatatlanul. Akaratlanul egy Új Világrend felé sodródunk, melyben a megszokott értelemben valószínűleg nem lesz Rend… És akkor még nincs szó olyan minden rendet fölrúgó előre nem látott veszélyek fölbukkanásáról, amilyen pl. az ebola!
– ha még lesz rá idő, újra kell értelmezni a materializmus tartamát, csakúgy, mint a szellemi létezőkét. A mesterséges intelligencia, más szóval a gépi értelem létesülésének folyamata ugyan nem kér definiálást, de filozófiai értelmezése sürgető. Neumann János fölvetése a bonyolultság mielőbbi meghatározására (például: mennyivel bonyolultabb egy televízió, mint egy kődarab) módfelett időszerű. Nem a tárgynak, hanem az emberi gondolkodásnak fontos ez, jobban eligazítana a világban. Platón teste két és félezer éve halott, nem balzsamozták be, valahol réges-rég elenyészett, de szellemi alkotása ma is velünk van. Gondolatai révén egy lehetséges magyarázatot kaptunk a világról, amely gondolatok azóta sem veszítettek értékükből. Talán túlságosan is a megszokás alapján tekintettük a Halál jelenségét, mint ami kívül helyez a létezők körén, holott elődeink vállára állva megyünk tovább… Akikre, mint létezőkre kényszerülünk támaszkodni, hiszen az emberiség egységes egészéhez tartoznak, utódainkkal együtt. Így a materializmus jelen- és múltbéli létezők összességét kényszerülne tételezni, a kontinuitás valóságát. Ebben az esetben a Halál mozzanat, más útra vezet… Jelzem, a mindennapi életben ez a szemlélet érvényesül, ha a gyász érzelme elfödi is föltárulását.
– Platón értelmezése szerint vonzás és taszítás eredendően jelen van a lélekben. Ezek befolyásolják a Lélek törekvései, vonzásai irányát, arányait, talán vonzódásai és taszításai erejét is – a testbe „csúszott” lélek földi léte előtti állapotából kiindulva. „Odaát” léteznek a nemes eszmények ideái. A jó különben is gyűjtőfogalma az erényeknek, melyek felé a lélek akár önkéntelen is vonzódhat, testi béklyói előtt is. Ha e vonzalom kellően erős, rájuk talál… Ám vélhetőn a mennyei világban sem egyféle a Rend, számtalan erő, hatás érvényesülhet, amit Platón a Párkák közelebbről nem magyarázott önkényével sejtet, lévén kényük-kedvük szerint szabják halandó sorsunk. Különös fényt vet keresztény fohászkodók imájában a kérés: legyen meg a Te akaratod, jöjjön el a Te országod! Nehéz lenne másként magyarázni, mint hogy a hívő halandó választ, választhat imádságával a mennyei birodalom különféle erői között. Azután, ha a földi létre ítélt, küldött Lélek ideérkezik, megannyi „kiskör” fogadja, s ezeken belül saját, önálló erőterek uralkodnak az ott létezőkön, megannyi magán- és csoportérdekkel befalazva, törhetetlen bezárva a jövevény lelket. És ez még csak kezdet, mely a későbbiekben éppen a családi-közösségi beilleszkedéssel szilárduló kőgyűrűt emel a „túlnanról” jött Lélek köré. Ezen körülmények között lesz élethosszig tartó próbája értékválasztásának… Ki mutatja útját a világnak? Jámbor hívők vallják: Isten. És a Gonosz erői mi végre térítik, facsarják a Jóról Jobbra törő Isten-akaratot?
– olykor hosszú idő, amíg az élethelyzetek és talán az élettapasztalatok kényszerűségei nyomán a Test átveszi az uralmat, s a Lélek általában alkalmazkodik – ha képes erre. Szentek, hősök útja nem ez, ők kitartanak önmagukban is. Ez rendszerint tragédiába torkolló döntés. Később (gyakran későn) az induláskor még létező nemes értékek győzhetnek, számos kiegyezéssel, de éppen éteri tisztaságukban is… Netán az Értelem Sötétsége meghódítja, és maga alá gyűri a Lelkiismeret tartományát is.
– olasz és spanyol szőlőfürtök, argentin citrom (drága!) köröttük zümmögő, zúgó, sárga-fekete csíkos magyar darazsak… Globális életkép 2014-ben, ezúttal éppen Szeged egy mellékutcájában, a zöldségesnél.
– keserves fölismerés: a Falon túl is hazudnak, méghozzá profi mód! Ezt többek keserves fölismerése lett némi idő elmúltával, hogy elviharzott a rendszerváltozás különös öröme. A lassúbbak (jelen!) csak EU-fölvételünk, netán bekebelezésünk után jutottak el az említett keserves tudáshoz. Mára közhellyé vált, lásd az EU-biztosok helykiosztása, illetve a portfoliók „személyhez rendelése”. Az már csak hab a tortán, hogy mi szerepe lehet a kontinens törvényhozói munkájában a maffiának… Szakember visszakérdezése: melyik „családról” beszélünk?
– halottaink természetesen velünk maradnak. Így volt ez mindig is. És maradt.
– az emberek menekülnek az intézményektől… Erdő Péter bíboros véli így, a házasulási kedv világszerte érezhető csökkenésének magyarázatát is ebben látja. A kép olyan félelmetes: az emberek menekülnek…
– történelem előtti időben, 1953-ban érettségiztem, mondja angyali mosollyal Finta József építőművész, és csak kapkodom a fejem, mert pontosan így gondolom magamról: gyerekkorom történelem előtti időben játszódott. Ami akkor történt, már csak személyes emlék, nincs tanú, nem is foglalkoztat senkit. Mégis velem maradtak máig a télen mosdatlan kisfiú élményei, aki akkoriban még csak képzelni sem tudta a melegvizes csapot, mert az utca végéből hordta édesanyja (vagy ő) a télen párálló kútvizet…
– már előhalásztam a szatyromból az ajándéknak szánt műsorújságot, amikor eszembe jutott: de hiszen ezt a lapot maga is vásárolja! Amióta Apu meghalt, még nem vettem, mondja a pult mögötti fiatal nő. Két hete temette el az apját, akkoriban vigasznak szánt jó tanácsot adtam volna neki, mire kissé hangosabban válaszolt: egyedül temettem el az egész családot, éppen apu volt a negyedik! Így adta tudtomra, ismeri a gyász természetét. Hallgattunk, de szerencsére új vevő jött, otthagytam az újságot, eltette.
– Isten kötöttségei. Először gyerekkoromban ötlött szemembe egy Úz Bencében olvasott mondat, amit valami öreg paraszt mond a „nadrágos embernek” miszerint: hegyet völgy nélkül Ű sem teremthet! De csakugyan, számára is léteznek korlátok? Földi értelmünkkel persze csak találgatunk, de tényleg, hiszen hegyet völgy nélkül… Valóban, az általa alkotott Rendszerbe belenyúlni – csak az Egész bolygatásával lehetséges. Más kérdés, hogy a Mindenható számára nem lehet akadályozó körülmény, talán még lassító sem a nyúlkapiszka. Ha óhajtja, alkot egy másik világot velünk, vagy éppen nélkülünk. Már hogy sajnálná közülünk övéit, a bűntelen ártatlanokat, akik éppen bűnösök, de mégis kedvére cselekszenek, az életvidám szép fiatalokat, a halálváró, bölccsé lett öregeket, azokat, akik másokért élnek, azok meg belőlük – ki tudhatja ezt Halandók… Talán cserélhetők lennénk, ki tudja…
– vajon ha közel hajolsz egy teremtményedhez, Uram, s számba veszed mindazon körülményeket, melyek ideszületése előtt már jó előre leírták útját, akár hetedíziglen is, mérlegeled adottságait, melyekkel elláttad és amiket „menet közben” szedett föl, összeveted szenvedését, mellyel fizetett soványka sikerekért, elfojtotta vágyait, titkolta nyomorúságait – ha mindent egybevetsz, lehetnek bűnei s erényei számosak?
– még csak tétován, éppen, hogy hulldogálni kezdtek a falevelek. Szoktatja szemünket az ősz a látványhoz? Szívünkben régről féljük érkezését. A tavasz oly messzi fénylik, csak emlékekben él. Téli sötét jön rövidest, ez a valóság.
– Stonehenge hajdan volt épületeiből találtak elő újabban valamiket, gödröket, melyek csillagvonalakat jeleztek, templomok alapjait, talán égi megfigyelő állásokat is (már ha azok voltak). Mindez 8–10 ezer éve épült. A tudósok, mint e felfedezőket nevezik, változatlanul bizonytalanok: mit is találtak, milyen célt szolgáltak e fölfoghatatlan építmények? Pedig a másik kérdés legalább ilyen izgató: kiktől tanulták hajdani-hajdani eleink rejtélyes építményeik készítésének tudományát? Maguktól jöttek rá? Mástól lesték el?
– korosodó szőke nő kér a kávézó pultjánál tortaszeleteket, látható élvezettel válogatva az édességekből. Afféle pincértárcából fizet, majd türelmesen várja a visszajáró aprót. Amikor megkapja, szól fiatalabb társnőjének, azzal feszülő ruhákban kimasíroznak a helyiségből. Kérdem a pult mögötti ismerőstől: prostik? Csak a szőke, mondja, az nyilvános házat vezet Rómában. De irigylem a megfigyelőjét, bókol egyet felém fölösen. Fölösen, hisz aligha van olyan foglalkozás, melynek nyomait egy idő után ne őriznék arcunk redői... De azért Rómában nyilvános ház… Vitte valamire.
– Istenem, adj türelmet elviselni, amin nem tudok változtatni, bátorságot, hogy amikor lehet, harcoljak érte – és bölcsességet, hogy képes legyek őket megkülönböztetni… Igor Tamm, a szovjet hidrogénbomba előállítóinak egyik kiemelkedő alakja idézte gyakran ezt a bölcsességet, amire szüksége is volt küzdelmes életében, ugyanis élete végéig sem „bízott benne a Párt”.
– fura szöveggel zárul egy filmsorozat a Harmadik Birodalomról: Hitler mindvégig ép eszénél volt, így alattvalói sem takarózhatnak őrültégével, ami elkábította és megtévesztette őket. Ám ha tényleg ép elmével követte el mindazon szörnytetteket, melyeket máig nem lehet megemészteni, akkor milyen pusztító indulatok, gyilkos vonzódások égnek jól vagy kevésbé elfödötten némely emberben? És ezeket ki helyezte oda s miért éppen beléjük? Mekkora kockázat pusztán jelen lenni a világban most, midőn egyre több fegyver; jelen lenni most, a növekvő számú ép elméjű őrült között?
– levél hull / madár száll / szél forog / ősz idő.
Tráser László 1940-ben született Szegeden. 1967-től 1993-ig a Szegedi Orvostudományi Egyetem Társadalomtudományi Tanszék filozófia- és etika-oktatója volt. Ezzel párhuzamosan oktatott a Szegedi Egészségügyi Főiskolán, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, a Radnóti Miklós Gimnáziumban és másutt. 1993 óta főként újságíró, jelenleg a Magyar Rádió Szegedi Stúdiójának külső munkatársa. Számos közéleti publikáció szerzője a legkülönbözőbb újságokban, folyóiratokban, internetes fórumokon.