Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tráser László
Cédulák (21.)
 
− ritka egy unalmas alak, mindig ugyanazt húzza, sopánkodnak és irigykednek erre a „mi tücskünkre” vetélytársai, és akik még ezt sem tudják. De ő nem törődik a sok kajlával, csak húzza, amikor itt az ideje, szüntelen. Nem mondhatni, hogy túlzottan sok dallamot variálna, de amit játszik, azt gyakorlottan teszi. Tapasztalt játékos, s ami a fő: ő nem unja hallgatni magát, különben már rég abbahagyná, talán el sem kezdené a muzsikát. A sok vonós meg csak lapít a sötétben, egyedül „mi tücskünk” vágja ki a rezet, betöltve a leget. De mert sötétben muzsikál őkelme is, nem játszhat kottából, csak tiszta forrásból…
 
− színes, gomolygó felhőkben jár köröttünk a Lélek, hol messzire száll, hol csak itt mellettünk kuporog. Tudunk vele üzenni, ha nagyon fontos, és ha akinek szól, neki is sokat számít. A Lélek, ha boldog, hullámai szivárványosak, ha bánatos, sötétek. Aki figyel rád, annak nem tudsz mást mutatni, mert szemed tükrében látja a fényeket is, meg a sötétet. A Lélek hullámzik, fodrai, a tajték, zúgása, aranyhídjai megmutatkoznak szemedben. Ha a mai világnak ember arca lenne, számítana a milliárdnyi Lélek. De most csak a pénz, meg a gépek számítanak, a Lélek vacog magában, fél, hogy fölösleges.
 
− 24 éves orvostanhallgató a denveri orvosegyetemre járt eddig, most nyáron fölfüggesztette tanulmányait. A Batman-film bemutatóján végrehajtott mészárlásakor 12 embert megölt, 58-an fizikailag megsérültek, folyt a vérük, csontjuk tört. Vélhetően a mozi teljes közönsége, több ezer nézője, személyzete, életre szóló, ha valaha is begyógyuló lelki mélyütéseket szenvedett. A fiatalember számos lőfegyvert halmozott föl otthonában, így egy AK 47-es  gépkarabélyt, amit átlag ember filmeken lát, ő törvényesen vásárolta hazájában az interneten. Házát alapos szakértelemmel aláaknázta. Családja rendezetten élt, ilyen cselekedetre sem környezetében, sem a filmbemutató közönsége részéről, senki nem számított. A lélekgyógyászok Colorado államban és világszerte, igyekeznek megfejteni titkát: miért tette. Az egyik véleményező szerint, ha Amerika minden polgára hordhatna fegyvert, akkor a denveri mozi vészkijáratán betörő szörnyet azonnal lelövik az első sorból. A gyilkos testileg-lelkileg azonosult a Batman-film szereplőivel, s talán ezért akart bosszút állni a nézőkön, akik nem ítélték el eléggé Batman ellenségét, a Gonoszt, akit ő alakított, állítja valaki más. Azért adta meg magát élve a rendőröknek, mert még üzenetei vannak a világról, lásd Breivik norvég tömeggyilkost, akinek számláján 77 halott. A denveri ámokfutó mások vérével lázadt a világ, az amerikai világ rendje és viszonyai ellen. Lehet, valóban üzenni akart valamit, ám megtörténhet, hogy közönséges áldozat.
 
− lehetne töprengeni a filmek és az ijesztővé torzult nyugati médiaipar hatása a lebutított tömegemberek szociálpszichológiája összefüggésén, de minek. Néző és filmje kölcsönhatását, amint a világ média császárainak uralmát is a pénz vastörvénye, a haszonszerzés uralja. Ennek fenntartásáért semmilyen ár sem drága. A makói születésű, majd amerikai szenátorrá lett Pulitzer József tiszta álma a gyors és hiteles újságról, mára jámbor álom. A médiának pénzt kell keresnie, sokat és gyorsan. Különben kilép mögüle a tőke, legyen az a magyar baloldal zászlóshajója is akár. Igaz ez filmre és tévére egyaránt: ha nem hajt elegendő hasznot tulajdonosának, nem kell.
 
− a 21. századi világban (ha ez már az és nem még a véres 20. század maradéka) egyre töredeznek a Rend sziklái. Terjed a nyomor, nyomaszt a gazdagok vagyonának fölháborító igazságtalansága, a fiatalok tömegeinek jövőtlensége, és míg korábban csak a mélyben, ma már a társadalmi törésvonalak mentén is felszínre tör a fölhalmozódott gyúanyag. Marx fenyegető igazsága eljövetelét látják mindebben a vörösök: a szegények csak láncaikat veszíthetik… miközben az általános rendetlenséget, az elhatalmasodó anarchia látomását sejtik a rendpártiak. Csak idő kérdése a halálbüntetés európai tilalmának föloldása, mint a mindig vonzó rendpárti igazságtétel diadala. Zárójel: Amerikában a villamos szék üzemel. Jövőkép? A gyengék, és elesettek önvédelmét nem tudja, egyre kevésbé tudja pótolni az állami rendfenntartás, a társadalmi egyenlőséget prédikáló demokraták jövőképének kudarca riasztóan nyilvánvaló lett, a fejlett, értsd gazdagok világa mind nagyobb erőszakkal kényszerül megvédeni a társadalmi békét. Történik mindez a jóléti társadalmakban, miközben hosszabb-rövidebb időre tudomásul vesszük az elmaradottaknál kirobbanó vallási-, törzsi-háborúk népirtását.             
 
− magának megmutatom a lábam, mondja az idős asszony a bolt előtt, miközben panaszkodik; miért bünteti őt az Isten, hogy féllábbal kell élnie, még 80 éves kora után is. Kicsit fölhúzza a ruháját, valóban, a bal lába térd alatt fából van. Nem tud aludni, egész éjjel szenved a reumától, 71 évvel ezelőtt a vonat levágta a lábát. Mindig örülök, ha meglátom, válaszolom őszintén, mert tiszteletet érzek látásakor, hisz kitartott minden körülményben, annyi évtizeden át.
 
− Nápolyban nemzedékek adják át egymásnak, apáról fiúra száll az utcai lopás tudománya, elsősorban a turisták művészi kirablása. Van, hogy a robogós tolvajok percekig vonszolják áldozatukat az úttesten, ha a balga nőszemély nem akarja, vagy nem tudja elengedni váll táskáját. A római tudósító tanácsa: engedjünk lopni az olaszoknak. A jobb szállodákban már régen műanyag karórát adnak a vendégnek, mielőtt kimegy városnézésre, hadd lopják el azt honfitársaik… 
 
− az ötödik éve gimnáziumban történelmet tanító tanerőnek diákjaival együtt kellett emelt szintű történelem érettségi vizsgát tennie, hogy a mai szabályok szerint fölegyék a pszichológiára. Szigorúan véve is, mindenki normális, egyesek talán inkább, mint mások! A szabályalkotók kiváltképpen is.
 
− ezt a bűnt Franciaország követte el, az 1942-es júliusi razzia idején, Franciaországban, jelentette ki 70 évvel az események után F. Hollande. A tömeges letartóztatásokban és deportálásokban a megszálló németek nem vettek részt. Az V. Köztársaság elnökei közül Chirac volt az első, aki 1995 nyarán, megválasztása után nem sokkal elismerte: Franciaország és a francia állam is felelősséggel tartozik, hogy a háború alatt több százezer zsidót fogtak el és deportáltak a náci Németország halálgyáraiba, mondta F. Hollande a napokban. Erről ugyan soha nem tanultunk magyar iskolákban vagy egyetemeken, legföljebb ha valaki hallott valamit. Mégis, imponáló a francia elnök bátorsága az igazság kimondásával. Mi magyarok pedig sokkal több önbecsülést érezhetnénk, ha ezt az egyértelmű beismerést legalább a rendszerváltás után megteszik politikusaink.    
 
− legnagyobb titkunk: mi van az Emberben? Benned, nyájas Olvasó, bennem, méltatlan kutakodóban, szomszédunkban, néhai tanáromban, egyáltalán, mi van az általunk ismert emberekben? Kiben mi. De van közös? És mi az, ami senki másban, csak benne felismerhető? Van olyan egyáltalán? Elvégre első pillantásra, megszólásától nyilvánvaló: egyedi példány. Valamelyest mindnyájan azok vagyunk, de senki sem az teljesen, hiszen sok bennünk a közös. Ezek együttállása a különleges. Ám szétszálazni, elemekre bontani bimbózó szerelmünket (mert valaha volt ilyen!) élve boncolni kettős magunkat, jó lett volna? Mert ha tudod már akkor, mivé lesz egykor… Előre nézni, a Jövőbe? (Te persze sohasem tetted! Nem is hitted: van Jövő? És ha megtudod szerelmed árát? Valaki elvárhatta volna, hogy az éppen csak sejtett, inkább félt jövőhöz alakítsd dübörgő vágyaid?) Éltél, egyik nap, mint másik, ösvényről útra bukdácsolva, de hiszen jártak már arra előtted éppen elegen. Mára látszik a Törvény: ne építs várakat! Oly hevesen hullámzik a Tenger, elmossa homokváraid. És hátratett kézzel letérdelsz a fövenyen, mint tette minap a rabló mikor meglátta: miatta jöttek. Így vársz az Ítéletre majd Te is? És ha kegyelmet kapsz? Tán vannak még Csodák, de éppen Te, mi végre remélnéd?
 
− rémisztő látni, amint Európára ereszkedik az acélketrec. Annak a hajdanán kedélyes világnak órákon belül vége, a Pénz uralma mindenekfelett. A jelenlegi nyugat európai kormányok feladata levezényelni ezt az átállást, elkerülve mindenféle meggondolatlanságot. A forradalmak kora lejárt, az alul lévőknek már régen nem osztanak lapot. Hamarosan elválik, meg tudják-e mindezt tenni, hajdani boldog Európánkkal a pénzemberek.   
 
 
 
 
traser.jpgTráser László 1940-ben született Szegeden. 1967-től 1993-ig a Szegedi Orvostudományi Egyetem Társadalomtudományi Tanszék filozófia- és etika-oktatója volt. Ezzel párhuzamosan oktatott a Szegedi Egészségügyi Főiskolán, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, a Radnóti Miklós Gimnáziumban és másutt. 1993 óta főként újságíró, jelenleg a Magyar Rádió Szegedi Stúdiójának külső munkatársa. Számos közéleti publikáció szerzője a legkülönbözőbb újságokban, folyóiratokban, internetes fórumokon.