Roboz István: Fekete-fehér
Gyermekkorom óta mindig volt valamilyen fényképezőgépem. Először egy Pajtás, ezt követte a Smena 8, majd a nagy ugrást a tükrös Zenit jelentette, mígnem az egyetem vége felé már egy Praktica verdeste a mellemet. Megtanultam laborálni, hívtam negatívot, papírképeket nagyítottam, rengeteget diáztam, de ez mind-mind csak a kirándulások, a család, a barátok (az emlékek) megörökítését szolgálta, soha nem gondoltam arra, hogy művészi igénnyel készítsek képeket, mígnem... – a digitális világ engem is elsodort. 2007 karácsonyán egy jó minőségű gépet kaptam ajándékba. És ekkor megváltozott minden – elkezdtem a kamerán át nézni a világot, és egyre jobban izgatott, hogy én fogalmazzam meg a látottakat.Fotózok természetet, utcát, színpadot, embert, virágot és bogarat – néha csak fényt, árnyékot vagy formát. Az érdekel, hogy olyan kép legyen belőle, amely úgy őrzi meg a pillanatot, ahogy én látom vagy látni szeretném.
E rövid négy év alatt több csoportos kiállításon szerepeltem, az utóbbi három évben minden évben több képem szerepelt a Csongrád Megye Kortárs Fotóművészete kiállításon, falra került képem a 2011. évi MAFOSZ Szalonon és az Alföldi Fotószalonon. Az idei év szerény elismeréseket is hozott; két pályázaton is díjazták képemet. 2011 októberében önálló kiállítást rendezhettem az SZTE Rektori Hivatal Átriumában. Az alábbi galériában az ott szerepeltek közül láthatók képek.
Roboz István
Fényképek
