SzegediLap

K, aki Külső-Ferencvárosból költözött Szegedre, tíz-tizenkét év kisvárosi élet után elérkezettnek látta az időt, hogy kisebbik lányát, Julcsit elvigye egy Fradi meccsre. Julcsi pelenkás kora óta volt törzsszurkoló, leginkább a város röplabda és kosárlabda csapatainál számított kabalának. De a Fradi azért egészen más, hiszen évek óta nézegette az előszoba falára kiakasztott 1965-ös bajnokcsapatot. Karába-Varga-Albert..., betűzte, amikor olvasni tanult. K pedig elmesélte neki, éppen hét éves volt ő is, mint most Julcsi, amikor apjával látta játszani ezt a csapatot... – Petró János tárcája 

A nyolcvanas évek elején költöztem Szegedre, és első dolgom volt, hogy a dohos Szent Mihály utcai lakásban felépítsem életem második, de mai napig legszebb gombfoci stadionját. Az elsőt, amely még Ferencvárosban készült, szegedi tartózkodásom első boldog, öntudatlan hetében nekiajándékoztam családunk egy ifjú tagjának, aki sohase látott még ehhez hasonlót. Az önzetlenség persze nem volt céltalan, valahányszor a szoba sarkába néztem, láttam magam előtt a következő, a tökéletes stadiont. – Petró János tárcája