SzegediLap

Egy huszonöt éves magyar hölgy 1926 december 11-én London valamelyik football pályáján kedvenc sportjának hódol. A lelátón gyönyörködik a világ legnépszerűbb játékában. Együtt lélegzik a tömeggel, felugrik, kiabál és a góloknál ismeretlenekkel ölelkezik. Mindeközben a londoni Memorial Hallban felírják a nevét egy táblára.  Az első asztalitenisz világbajnokság női egyéni döntőjének részvevői: Doris Gubbins Wales és Mednyánszky Mária Magyarország. A második félidő közepén érzi, mennie kell. Igaz szabályok még nincsenek arra vonatkozóan, mi a teendő ha egy sportoló nincs a teremben, amikor felkerül a neve a táblára, de a játékjogot megvonják a magyar versenyzőtől. Ám amikor mégis megérkezik, pontosan a szabályok hiányára hivatkozva a rendezők engedélyt adnak a mérkőzés lejátszására. Szerencsére, mert a fiatal magyar hölgy a vegyes páros aranyérme mellé az egyéni világbajnoki címet is megszerzi. – Petró János írása 

1981-ben költöztem Szegedre. Kisebb-nagyobb megszakításokkal a városnak még néhány évig volt első osztályú csapata. Aztán a hírek már csak kérészéletű mágusokról, lenyúlásokról, ki nem fizetett pénzekről szóltak. A stadionokat pedig szép lassan visszavette a természet. Külső-Ferencvárosban születtem, itt éltem le életem első felét. A hatvanas években a grundokon és a játszótereken alanyi jogon lett minden kissrác Fradi szurkoló. – Petró János tárcája 

Az első hivatalos labdarúgó VB döntőt 1930-ban Uruguayban tartották. A döntő gondolatát a FIFA az 1932-es olimpia rendezőinek köszönhette, akik közölték Los Angelesben nem lesz benne a játékok műsorában a labdarúgás, mivel a kutyát sem érdekli. A pályázók között ott volt Magyarország is, ám a tornára egy stadiont is építeni kellett volna. Az OTT (akkori sporthatóság) és a politika urai azonban nem találtak semmiféle üzleti lehetőséget a rendezésben. Uruguay elsősorban lobbi tevékenységének köszönhette a rendezés jogát. Európát mindössze 4 ország képviselete, őket is a FIFA hathatós segítségével lehetett rávenni, hogy vállalják a hajóutakkal mintegy két hónapra nyújtott utazást. – Petró János az első focivébéről 

...1880-ban, tizenhat évvel az első újkori olimpia előtt, Csáth Géza és Kosztolányi Dezső kortársa, Vermes Lajos, itt, ezen a fürdőhelyen megrendezte a „Palicsi Olimpiát”. Természetesen olimpiának már később nevezte el az utókór, sőt előolimpia névvel is felruházta. Vermes Lajos nyári játékoknak nevezte, és kezdetben három sportágban mérték össze erejüket a Budapestről és Belgrádból is érkező sportemberek. A jómódú szabadkai Vermes család felépítette a Bagolyvárat a sportolók elszállásolására, ha úgy vesszük, ez volt az első olimpiai falu, és a játékok rendszeressé váltak... – Petró János írása 

1896, Athén. Csodálatos és hősies idők voltak. Az első újkori játékokon három számban is elindult a magyar állampolgárságú, szerb nemzetiségű Tapavicza Momcsilló. A játékok lebonyolítására és szervezésére, vagy inkább szervezetlenségére mi sem jellemzőbb, hogy Görögországot a párizsi konferencián, ahol végül Athénnek ítélték a rendezés jogát, Dimitrios Bilekas költő és műfordító képviselte. Később a szervezés során bőven akadtak gondok, sőt az anyagi nehézségek miatt egy ideig fennállt annak a lehetősége, hogy Magyarország legyen a rendező. Ám Coubertin és Kemény Ferenc közös munkája ellehetetlenült a hivatalos körök érdektelenségén. A játékokat Konstantin trónörökös és a világban szétszóródott, tehetősebb görögök adakozása mentette meg. – Petró János sporthistóriai tárcája