Petró János
Vidd haza a kapufát
1981-ben költöztem Szegedre. Kisebb-nagyobb megszakításokkal a városnak még néhány évig volt első osztályú csapata. Aztán a hírek már csak kérészéletű mágusokról, lenyúlásokról, ki nem fizetett pénzekről szóltak. A stadionokat pedig szép lassan visszavette a természet.
Külső-Ferencvárosban születtem, itt éltem le életem első felét. A hatvanas években a grundokon és a játszótereken alanyi jogon lett minden kissrác Fradi szurkoló. S habár a mai Fradiból kapásból öt nevet sem tudok felsorolni, mégis a zöld-fehérek eredményét vizslatom hétfő reggel a Nemzeti Sportban. Nagy Bélának, a Ferencváros krónikásának köszönhetően gyerekkoromban sokat olvastam azokról a „hősi” időkről, amikor a labdarúgás gyökeret eresztett hazánkban is.
A soroksári úti pálya (karikatúra)
1897. május 9.-én játszották Budapesten az első bemutató mérkőzést, melyet osztatlan siker kísért. Csak két év kellett ahhoz, hogy megszülessen Ferencvárosban a saját kerületi csapat gondolata. 1899. április 15.-én a Gutgessel vendéglőben összeült a Gráf József pékmester által megnyert Ferencvárosi Polgári Kör, Springer Ferenc ügyvéd dr., és a kerület sportoló ifjúsága. Nem sokat vacakoltak, hiszen mindenben egyetértettek, nem volt széthúzás, nem voltak önös anyagi érdekek. A fiatalok átmenetileg a Hadik laktanya melletti réten és a Rezső téren gyakoroltak, alkalmanként magukkal vitték a szétszedhető kapufákat. Kellett egy hely, ahol ki lehetett alakítani az első FTC pályát, ez lett a szépemlékű Soroksári út, ahol a Főváros 6 évre játszótér használat fejében ingyen átengedett egy 2387 négyszögöl nagyságú telket. Ezen a telken csak egy 95×55 méter nagyságú pálya fért el, a két alapvonalnál tűzfalakkal, az oldalvonalaknál vasúti töltésekkel. De legalább lelátót nem kellett építeni. Levertek néhány cölöpöt, azokra vastag deszkákat szegeltek és készen volt az ülőhely. A pálya kicsi volt, enyhén lejtett, de ez akkor senkit sem zavart. Malaky bombaerős lövései nyomán a bérház lakásaiban leestek a falakról a képek, a szekrények tetején felborultak a befőttes üvegek. Boldog idők, sötétedés után az idősebb és módosabb tagok vendégül látták a játékosokat: szafaládé, zöldpaprika, kenyér volt a vacsora, csapra vertek egy hordó sört. Együtt énekelte az első Fradi indulót hentes, mészáros, ácsmester, patikus, nyomdász, kereskedő és a norvég főkonzul. A három „E” betű ma is ott van a klub címerében, ERŐ – EGYSÉG – EGYETÉRTÉS. Adaléknak e szép időkhöz még annyit, hogy az 1900-as év decemberében a klubból külön szervezetként létrejött a „Football osztály”, következő év januárjában ferencvárosi kezdeményezésre megalakult az MLSZ. Semmi akadálya nem volt a szervezett bajnokság elindításának, illetve válogatott mérkőzések szervezésének. Az első magyar válogatott gólt ferencvárosi játékos lőtte, Borbás Gáspár Csehország ellen. A „szegedi őstalaj” sok értékes játékost adott többek között a Ferencvárosnak is. Korányi I. Lajos 1930-tól játszott a Fradiban, korának kiemelkedő képességű hátvédje, tagja volt a világbajnoki ezüstérmes csapatnak. Kispéter Mihály és a többi szegedi labdarúgó felsorolása már egy másik írás témája lehet.
Borbás akcióban
Az egész történetet azért írtam le, mert szerintem csak pénzből nem lehet jó focit csinálni. S ha a tradíciók elhaltak, értéktelenné váltak, meg kell próbálni az alapoktól újjáépíteni. Szegedet legmagasabb szinten pillanatnyilag a 2. osztályban képviseli csapat. Ez a csapat hazai mérkőzéseit Gyulán játssza. Ott is edz, ott is él szó szerint. A szétszedhető kapu kapufáit eszük ágában sincs vállaikra venni.
Forrás:
Major János – Nagy Béla – Szűcs László: Fradi labdarugó szakosztály története. Budapest, Sportpropaganda Vállalat, 1972
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Amikor még nem volt szurkolói kártya; Előolimpia a szomszédan; Kell egy csapat; A Szent Mihály Stadion; A legfurcsább nevű magyar olimpikon; Thealter cédulák 10.; Thealter cédulák 9.; Thealter cédulák 8.; Thealter cédulák 7.; Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán