Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tráser László
Cédulák (8.)
 
− a szerelemben igenis vannak fasisztoid elemek, állítja egy első filmes kategóriában győztes német filmrendező. Szerinte, ha a szerelemben az egyik fél rákényszeríti akaratát a másikra, az fasisztoid jelleg. A fasisztoid jelentése a Google szerint: fasizmus-szerű. A fasizmusról a wikipédia ezt írja: Jellegét tekintve egyrészt tömegmozgalmat, másrészt a hatalom gyakorlásának sajátos módját jelenti. Jellemző a vezérelv, a polgári demokrácia tagadása, ill. „az állam mindenek felett”-elve A fasizmus kezdetektől szemben állt a szovjet típusú kommunista elképzelésekkel, gazdasági és társadalmi gyakorlatuk mégis nagyban fedik egymást. A fasizmus az állami irányítás elsőbbsége miatt elutasítja a parlamenti demokráciát, a gazdaságot is uralja.
Akkor most mi a fasisztoid a szerelemben? Egyáltalán hogyan idézik föl a tudatlanok ezt a gyönyörűséges emberi kincs kapcsán a fasizmust? És éppen egy fiatal német? Azon töprengeni már bátorság, Sztálin ázsiai zsarnoksága miben különbözött a fasizmustól? Kivált a háború után, amikor módszeresen, álságos gonoszsággal üldözte, kitelepítette a Szovjetunióbeli zsidókat a távol-keleti Birobidzsán mocsaraiba, a krími tatárokat vonatra tették, majd egyszer csak megálltak a mozdonyok egy kazahsztáni sivatagban, nagyipari szinten üzemeltette a Szolzsenyicin leírta Gulág-szigetcsoport óriási rendszerét, több millió fogollyal Északon, a Jeges-tenger partján, Szibériában a Kolima folyó mentén, Mongólia és Közép-Ázsia sivatagaiban. Millió számra deportáltak a táborokba lengyel, német, baltikumi, Kelet-európai hadifoglyokat, politikai elítélteket, egyszerűen vagonba rakott emberek tömegeit. Alekszandr Szolzsenyicin, Varlam Salamov írásai, Oszip Mandelstam versei képet adnak arról a mából elképzelhetetlen világról, melyek emléke is elszállt, mint a füst. Csak úgy, mint a hortobágyi Ebes-pusztára és a pusztai birka hodályokba kitelepített sok ezer lakóé… Varlam Salamov írja: Az én testemben kevés volt a meleg. Alig maradt valami hűs a csontjaimon. Ez a hús csak arra volt elég, hogy a haragot táplálja. Ez volt az utolsó emberi érzelem. Nem a közöny, hanem a harag az utolsó emberi érzés, ez az, amelyik a legközelebb fészkel a csontokhoz.”          
 
− 1990-ben jelent meg, az El nem égetett dokumentumok I. kötete beszédes címmel, de minden későbbi folytatás nélkül. Az alábbi orvosi jelentés a könyv külső borítóján olvasható. Érdemes megjegyezni, az orvosi konzílium megállapításai az MSZMP 1989-es, májusi országos pártértekezlete előtt készültek, ahol Kádár Jánost felmentették addigi főtitkári posztjáról és a párt hatalom nélküli, de örökös elnökévé tették. A vizsgáló orvosok közül Kulka Frigyes szegedi mellkas-sebész, Hutás Ferenc eü. államtitkár, tüdőgyógyász. Kiváló szakemberek, és rendszerhűségükhöz sem fért kétség. Kulka prof. a szegedi Sebészeti Klinika talán legnépszerűbb orvosa volt, egyébként párton kívüli. Jelentésük és nyelvezete mestermunka.     
 
Állami Kórház és Rendelőintézet − Szigorúan titkos!
Bp. XII. Kútvölgyi út 1.
 
Orvosi jelentés Kádár János elvtárs egészségi állapotáról
 
A mai napon megejtett alábbi összetételű, aláírók által hitelesített konzílium megállapítja, hogy Kádár János elvtársat egészségi állapota pártmunkájának ellátására alkalmatlanná tette.
 
A 77. életévében lévő betegnél hosszabb kórelőzménnyel idült ér-, szív-, tüdő és keringési elváltozások állnak fenn.
A jelen állapot alapján véleményünk szerint ebben érdemi változás a jövőben nem várható.
 
Bp. 1989. április 26.
 
    Prof. Dr. Kállay Kálmán                Prof. Dr. Hutás Ferenc
 
   Prof. Dr. Kulka Frigyes                  Prof. Dr. Eckhart Sándor
 
 
− megértő füleknek panaszkodni kellemes élmény − csak szégyenletes. Pedig tényleg fáj! Amikor jön a front, kiváltképpen nyomorult helyzet, alig mozognak a végtagok! Szedem azt is, sőt még külön felírattam! Majd egyszeriben megtudod valakiről: a kemoterápia után van, mégis terjed szervezetében a rák. Már a csontjaiban is ott van, mondja rokona. Egy képzelt, vagy valós beteg reszket, fél minden tüsszögőtől, sőt ha csak híresztelt betegtől, mert ne adj Isten, még ő is, összeszed valamit! Másikuk, amikor melletted van, úgy néz rád, mintha valamiről is tehetnél! Felelős lennél, hogy még mindig élsz, netán túléled! És éppen te, amikor ő volt, aki majd kicsattant az egészségtől, barnára sült teste fölért egy napozós reklámmal, s akkor most ő szorongjon a… ki se meri mondani. És Zs. akivel együtt indultatok a hegyre, még fölidézhetnétek a képeket, ha akarnátok, fölsorolnátok a boldog pillanatokat, nem is emlékeztek mindre, de együtt voltatok mindig! Jó, Te sem mindig vele, de együtt is jó volt! És most kívülről nézel, pont most, amikor a leghosszabb útra megyek és Tőled külön! Egyedül!!! Ó Király, minek panaszkodni?! Köszönjem megértésed, hogy még más van soron? Pír futná el arcomat, hiszen számolatlan vannak a nálam többet szenvedők. 
 
− hangzatos megjelölés „hazám története”. Valójában olykor bűnözők uralták, mint élősdik lepték el. Olvasom Péter Gábor ÁVH altábornagy (országos parancsnok) 1956. július 10.-én kelt (aláírása szerint ekkor már életfogytiglanra elítélt) vallomását, 1953. január 3.-án este fél nyolckor, RM hálószobájában letartóztatott (ide boldog újévet kívánni ment RM-hoz, aki a jókívánságok után letartóztatta, kezét hátra bilincseltette. Egy nap múlva, RM megengedte, hogy előrebilincselt kézzel éljen a börtönben, amit viselt egészen 1953. május 25. déli 12 óráig, amikor a szovjet nagykövetség tanácsosa parancsára levették kezéről a bilincset. Simon Jolán, a felesége, Rákosi Mátyás titkárságának vezetőjét, szintén letartóztatták és hónapokra hátra bilincselt kézzel (egy nőt!) börtönbe dugták. Eddig az ő sorsuk. Péter Gábor, mint az ÁVH parancsnoka természetesen ártatlanok ezreinek vérével szennyezett. De ha vele és vezetőtársaival ezt tették, így bántak, akkor milyen közönnyel tettek hasonlót, a nyomorultakkal? Amit egyedül Mészáros Márta filmjeiben láttunk?     
 
− Géczi József Alajos és Szrenka Éva most (!) megjelent tanulmánykötete: A Munkástanácsok 1956-ban… és ami utána jött.Elemzés helyett egy részlet Joszt István, a szegedi Kendergyár segéd-művezetőjével, ’56-ban a városi munkástanácsok elnökével készült beszélgetésből: Komócsin Zoltánnal, Kádár egyik vezető politikusával, hogy jött össze? Még 1944-ben az ifimozgalomban találkoztunk. Engem 1956. novemberében lefogtak az oroszok, és még 10 embert, de a városi munkásság sztrájkba lépett, erre kiengedtek. Visszamentem a gyárba. A karhatalmisták később is többször lefogtak, de a munkástanács-tagok mentelmi joga alapján mindig kiengedtek. 1957 áprilisában hivattak az igazgatóünőhöz. Ott volt Komócsin Zolán, aki arra kért, lépjek be a pártba, mert pont ilyen gyerekek kellenek, hogy kiebrudaljuk a rákosistákat! Nem álltam kötélnek. Pista, gondolkozz, 8 napért 8 év? – szólt utánam Komócsin. Úgy is lett, ahogy megmondta: nyáron letartóztattak és a 8 nap forradalmárkodásért pontosan 8 év börtönre ítélt a bíró.
 
− csendes menet Rómában az öngyilkosokért. Görögországban is sokak meggyőződése: a kormány és a külföld, szándékkal írtja népüket. A nyugdíjasok nem vállalják, hitük szerint a rájuk váró kukázást, lévén a nyugdíj úgyis elértéktelenedik, ők ezt nem várják meg, jöjjön a Halál. És félre állnak a pályakezdők is. Nincs állás, nincs is valódi képzettségük, iskoláik zöme kamu volt, irány a gyógyszer meg a pohár. De erre tanította meg ezeket a hozzánk képes szuper gazda népeket az életük, hogy pénz, sok pénz nélkül nem kell az Élet?
 
− 72 éves falusi székely férfi énekel torokszorítón az átkozott szerelemről, amely ha rátör az emberre, egy merő fájdalommal jár. Egyszeriben valami üvegcsilingelő hangon váltja őt a dalolásban egy fiatal leány, amint hallgatjuk, a szívünk összeszorul. Este Miklósa Erika énekel, aki a Metropolitán színpadi fellépés után hazatér egy száz lelkes bakonyi faluba, a szülőfalujába. New Yorkban a színpadon, mint fülemüle csattogás az Éj királynőjének csodás áriái, Mozart örök klasszikusa, majd szintúgy Amerikába Bartók gyűjtéséből énekli zenei kíséret nélkül az Elindultam szép hazámból, / Híres kis Magyarországból. /Visszanéztem félutamból, / Szememből a könny kicsordult…
Milyen gyönyörűségesen szép a mi hazánk és lakóinak lelke olykor csillag-fénnyel világít. 
 
 
traser.jpgTráser László 1940-ben született Szegeden. 1967-től 1993-ig a Szegedi Orvostudományi Egyetem Társadalomtudományi Tanszék filozófia- és etika-oktatója volt. Ezzel párhuzamosan oktatott a Szegedi Egészségügyi Főiskolán, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, a Radnóti Miklós Gimnáziumban és másutt. 1993 óta főként újságíró, jelenleg a Magyar Rádió Szegedi Stúdiójának külső munkatársa. Számos közéleti publikáció szerzője a legkülönbözőbb újságokban, folyóiratokban, internetes fórumokon.