Tráser László
Húsvéti anzix
− milyen sokan mondták már el, bár milyen kevesen azokhoz képest, akik csak elgondolták és hallgattak, hogy szerintük mit jelent, mi a magyarázata a kereszthalál és a föltámadás történetének, mit lássunk benne kétezer évvel és tengernyi embervérrel, halállal, szerelemmel, örömmel és bánattal az események után. Azonban hiába mondták el annyian, hiába gondolkodtak róla oly sokan − a rejtély rejtély maradt. Még a mese felületét sem karcolták meg ezek a magyarázatok, a Történet ma ugyanolyan Titok, mint volt bármikor. És ne feledjük, akár valóban történhetett úgy is, ahogy az apostolok leírták. A korabeli zsidó vallási vezetés megosztó eretneket látott Jézus föllépésében, ezért ragaszkodtak „kiiktatásához” egyszer s mindenkorra, vallási-világi hatalmuk megőrzéséért. Keresztre feszítése mögött nincs semmi valóságos hitvita, puszta hatalomtechnikai ügy, melyhez hasonlók előtte és azóta is létezett, létezik a világ minden táján. Pilátus helytartó nem látta át a Jézus megjelenésével kirobbant társadalmi-hitbéli válság súlyát, Róma számára jelentéktelen zsidó belügynek tekintette Jézus elítélését, ami ellen egyedül személyes véleménye, lappangó igazság-érzete tiltakozott, de ezt (mint magánvéleményt) elfojtotta a „őrizd a békét a birodalomban és így Jeruzsálemben is” főparancs alapján. Ezért Róma helytartója félreállt, engedett a nyomásnak. Mikor a városban egybegyűltek közfelkiáltása is Jézus kivégzését követelte, látványos kézmosásával kivonult a színről: végezzétek ki, ha annyira akarjátok. Keresztre feszítették, amit ugyan különös „égi-földi jelek” kísértek, de összességében Jeruzsálemben látszólag túljutottak a krízisen. Jézus temetése szokásos módon zajlott, ám eltűnése a sírbarlangból összezavarja tanítványait és követőit. Holttestének eltűnése után, az addig földi síkon zajló történések elemelkednek a köznapi valóságtól és a magyarázhatatlan szférákban folytatódnak. Jézus teste eltűnt a sírból, s csakhamar testi valójában jelent meg tanítványainak többször is, hatalmas lelkierőt nyújtva a csüggedt ember-halászoknak. Újbóli megjelenéseivel a Szellem kiszabadul teste börtönéből, beláthatatlan távlatokban és fölfoghatatlan, máig érvényes hatóerővel kezd működni. És a kérdés csak nem szűnő erővel dörömböl: ki volt ez az embertestben, Jeruzsálemben megjelent csodás alak? Miért érkezett oda és miért éppen akkor? Elérte a célját, amire „szerződött”, vagy kudarcot vallott, mert ennél többet akart? Ha istenember volt, miért nem mutatta meg tényleges hatalmát, miért nem söpörte el a rátörő gazokat? Milyen emberfeletti erővel bírt, mely képessé tette bénákat gyógyítani, de önmagát nem védte meg az ostoba erőszaktól? Persze, ha megvédte volna magát, minden bizonnyal egész küldetését teszi semmissé, ha nem hal meg a kereszten, ha nem issza ki a poharat, oda a megváltás... Amit és ahogy kortársai, jámbor tanítványai láttak, az evangélisták följegyeztek, az a Valóság volt, vagy csupán a tényleges történések felszíne? Amikor hallod a régi regét, folyvást olyan érzeted támad: ebben a történetben csupán bábszereplők az alakok, akiknek Sorsa annyi: végigmenni a nekik rendelt úton. Nem az Énekes választotta a Dalt, hanem a dal választotta énekesét. A nem evilági Rendező nekünk, és minden később születettnek üzent: íme, az emberi Bűn és az isteni Bocsánat. Vesd el gőgös gönceid, hajtsd meg fejed, és könyörögj! Ha méltatlanul is, de kegyelemre számíthatsz.
Raffaello Santi: Krisztus sírba tétele
Tráser László 1940-ben született Szegeden. 1967-től 1993-ig a Szegedi Orvostudományi Egyetem Társadalomtudományi Tanszék filozófia- és etika-oktatója volt. Ezzel párhuzamosan oktatott a Szegedi Egészségügyi Főiskolán, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, a Radnóti Miklós Gimnáziumban és másutt. 1993 óta főként újságíró, jelenleg a Magyar Rádió Szegedi Stúdiójának külső munkatársa. Számos közéleti publikáció szerzője a legkülönbözőbb újságokban, folyóiratokban, internetes fórumokon.