Petró János
Thealter cédulák 9.
Az ígéret földje
Druže Tito mi ti se kunemo, mi ti se kunemo,
Da sa tvoga puta ne skrenemo...[1]
Újvidék, Novi Sad, Neusatz, Mlada Loza, Neoplanta.
Csak egy történet. A város főterén található a Dornstädter cukrászda, melynek tulajdonosa eltűnt a háborúban. Sajátos, hogy máig nem tudni zsidóként végeztek vele, vagy németként érte el a végzete. A cukrászda pusztulása folyamatos, mint ahogyan elnevezésének változása is. Miután rövid ideig tejcsárdaként üzemelt, a Moszkva nevet kapja. Az elvtársak a színdarab során demokratikus módon állítják össze az új itallapot. Kávé az legyen, mert Sztálin elvtárs is szereti a kávét. Tejeskávé ne legyen, a jó kommunista vagy kávét iszik, vagy tejet. De kakaót azt semmiképpen. Miután Sztálin kiátkozza a jugó komcsikat, a cukrászda a Zágráb nevet veszi fel, egészen a balkáni összeomlásig. A horvát fővárostól a cukrászda névhasználatát a görög veszi át, Atina, azaz Athén, bár erre a névválasztásra nem igazán találni ésszerű magyarázatot. 1944-ben a Dornstädter cukrászdában, mintegy nyilvánosan megtörténik Újvidék erkölcsi kivégzése is. Sukovic elvtárs, akit partizán múltja prezentál cukrászdaigazgatóvá a szovjet elvtársaknak kiszolgáltatja a város gyanús hátterű lányait és asszonyait. A járókelők pedig az utcáról nézik végig, hogyan erőszakolják meg az új hódítók a felkínált nőket. Akad, aki mindezt élvezettel figyeli, hiszen nem történik más, mint már oly sok alkalommal a város története során. Valaki bevonul, valaki éljenez, valaki szenved. A városban ez a megszokott kronológia. Csak egy történet a sok közül, ami lepereg előttünk a Neoplanta előadása alatt. Urbán András és Végel László durván a székekhez köti a nézőket. Ez van, nézd, ez történt velünk, ez történik velünk! Felfogtad, hogy Szegedtől Újvidék mindössze 130 km?
Újvidéki Színház (Vajdaság, Szerbia): Neoplanta
[1] Tito elvtárs, fogadd esküvésünk, fogadd esküvésünk, hogy utadról soha le nem térünk...
Fotók: Révész Róbert, MASZK Egyesület
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Thealter cédulák 8.; Thealter cédulák 7.; Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thelater 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán