SzegediLap / Petró János: Szukafattyak

Petró János

Szukafattyak

– színházcédulák –

Kristóf Ágota 21 évesen, 1956-ban emigrált Svájca, ahová magával vitte Kőszeg és a 2. világháborús Magyarország emlékeit. Harminc évvel később jelent meg regénye A nagy füzet, mely egy trilógia első kötete. Jelzem a Trilógiát évek óta csak előjegyezni lehet az online antikváriumokban. A könyv szikár, szavai úgy pattognak, mint a falhoz vágott burgonya darabok. Kristóf Ágota francia nyelven írta, szövege mégis magyar, „férfias” visszaemlékezés egy asszony tollából. A történet röviden: egy anya a háború sodrásában a határ menti faluban hagyja ikerfiait, anyjánál, aki nem szeret senkit, talán még a nagyapát is ő mérgezte meg. Ebben a rideg, szeretetnélküli világban, a front közelségében kell a fiúknak felkészülni arra a pillanatra, amikor majd el kell válniuk. Egyszer majd meg kell tanulniuk, hogy egymástól külön éljenek. A testvérpár felkészülése az életre tökéletes, hideg fejjel, gyilkos számítással jön el az a pillanat, amikor majd egyikük átlép a lezárt határon. Csak az utolsó lépés a fontos, annak eszköze akár az apa halála is lehet.

Minden Thealter fesztiválon van egy előadás, amikor úgy érzem, ennél többet már nem kaphatok. Ez most kedden este a nagy füzettel érkezett el. A zöldségekből épített világot, rengeteg alkalommal lehetett volna lerombolni, de Horváth Csaba következetes építkezése kizárt minden megoldást, ami félrevihette volna az előadást. Ennek a világnak pontosan kiszámított precíz elemei a zene és a letisztult tánclépések sora. Mint ahogyan szigorú és precíz maga a nagy füzet szövege is. Nem lehet olyan szavakat leírni, amik érzelmeket fejeznek ki, tehát azt, hogy a nagymama olyan, mint egy boszorka. De azt, hogy az emberek boszorkának hívják, azt lehet. Mint ahogyan a nyelvnek, ebben a világban mindennek pontos szabálya van, lényege a túlélés, eszköze a minél egyszerűbb, célratörőbb megoldás. Akár a fájdalom és éhség eltűrése legyen az, akár az érzelem mentes testiség. Meg kell tanulni és használni kell, ha a túléléshez erre van szükség.

Éhség, nélkülözés, szenvedés képei egy zöldségektől zsúfolt színpadon. Lesújtó erejű, székhez szegező szép előadás. Végtelenül pontos, alázatos játék, egyszerűségében szívbemarkoló zene, költészet. A végére nem marad más, mint az egymástól elszakított ikertestvérek magányának megrendítően szomorú képe, az elhalványuló színpadkép, a súlyos csend a sötétben és a zöldségek átható illata.