Petró János
Thealter cédulák 4.
Perovics Zoltán panoptikuma
A Jégdoktinákról még sokat fogunk olvasni, de írni róla lehetetlen vállalkozás. Írni arról a jelenségről lehet, melyet az előadás elénk tár, sőt arról kötelező. Pero panoptikuma a kőkemény valóság. Tükör. Figurái újra és újra felélednek, aktualizálják magukat. Ez még nem a történelem, ez most is történik velünk. És az idő a sebeket mégsem gyógyítja be, de az emlékezetet eltorzítja. A hétköznapok régészei elfedik a valóságot, seprűikkel inkább visszatakarják a leleteket. Ezért csak azt tudom javasolni mindenkinek, üljön be a nézőtérre és személyesen élje át! A tökéletes, letisztult színház mellé mindenki megkapja a megingathatatlan személyes tudást is. Ez az előadás az új évezred kötelező irodalma.
Namaste (azaz: meghajlás, hódolat, tisztelet az emberben lévő isteni lélek előtt): Erdély Perovics Andrea, G. Erdélyi Hermina, Diószegi Ágnes, Szokol Szilárd, Varga Péter, Lengyel Zoltán, Perovics Zoltán, Csúri Anna, Kiss Attila Etele.
Metanoia Artopédia: Jég-doktrínák – variációk a náci retorikára
Fotók: Révész Róbert, MASZK Egyesület
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thelater 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán