Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petró János
Isten parancsára lettem ideges
– színházcédulák –
 
Tolsztoj sokat írt Istenről
de félt
félelme csinált belőle prédikátort
a hívő és a bátor ember hallgat
Csehov hitetlen volt
de szerette az embereket és mosolygott a
keresztény ember miért nem mosolyog
Csehov Isten kedves gyermeke volt az ő
derűje volt
a legtöbb hívő ügyetlen komédiás
 
Vaclav Fomics Nyizsinszkij Varsóban, balett-táncos családba született, minden idők legjobb férfi táncosának tartják. Alacsony volt, erős testalkatú, kimondottan izmos, de a színpadon teljesen megváltozott, könnyedség, kifinomultság jellemezte, a nézőket elkápráztatta legendás ugrásaival, azzal a képességével, hogy elhitette: a levegőben lebeg. A színpadon szinte minden figyelmet magára vont, az életben viszont hallgatag, barátságtalan ember volt. Karrierje Szergej Gyagilevvel kötött ismeretsége után ívelt igazán fel, rövid ideig Gyagilev szeretője is lett.  1912-1913. Színpadra állította és eltáncolta Debussy: Egy faun délutánja és a Játékok  című műveit illetve Stravinsky: Tavaszi áldozatát.  Ezek az előadások a klasszikus balett szabályait felrúgva a kritika és a közönség jó részének heves ellenállásával találkoztak, ugyanakkor Nyizsinszkij ekkor  rakta le a modern balett alapjait.
 
a magyar egyszerű nyelv egy érző ember
számára
ezért könnyen érthető
én minden nyelven értek
csak kevés szót ismerek
mert a szavak csak használt ruhák
 
Pulszky Romola magyar származású, művészettörténész és színész szülőktől származó író, táncos Argentinában lett a felesége. Ezért Gyagilev kizárta a társulatból. Pályája kettétört, az első világháború alatt Magyarországon – mint az ellenséges Oroszország polgára – elvileg házi őrizetben élt. Későbbi kísérletei saját társulat létrehozására nem hoztak sikereket. Kibontakozó elmebajával 1917-től kezelték, fellépései sorra ellehetetlenültek. Megírta naplóját, ami nagy valószínűséggel a felesége munkája, de azt csak 1958-ban Párizsban adták ki. 1944-ig éltek Budapesten, a világtól nem zárkózott el, de a balettet az őrület váltotta fel. Hol profétának, néha meg egyenesen a megváltónak képzelte magát. A háború után emigrált, 1950-ben Londonban érte a halál. Egyik lányuk, majd később unokájuk is színész lett.
 
kaposvar_jeles_dsc_3524_kicsi.jpg 
 
én Isten bohóca vagyok
ezért játszom
a bohóc körül minden rendben van
az embernek hasonlítani kéne a bohócra
 
Részletek a szerző, Jeles András megjegyzéseiből a darab elé:
„Az itt következő szöveg – mint minden teátrális megjelenítésre váró matéria – az olvasó számára többé-kevésbé érdekes vagy érdektelen rejtvény lehet, a szakembert azonban közvetlenül érintő partitúra.
A darab nem más, mint a Nizsinszkij-monológ összeszerelése de Sade-ból, Borowskiból, Josephus Flaviusból és Ézsaiásból vett idézetekkel. A „partitúra" bizonyos együttállásokat tüntet fel a szövegek között, a majdani rendezőnek tehát ebből kell a szerzői intenciókat kiolvasnia, s jól teszi, ha nagy szabadságot olvas ki magának...
Amihez az előadás során ragaszkodni kell – függetlenül az előadás körülményeitől –, az a következő: 1. az Auschwitz-szövegek megjelenítése, előadásmódja nem lehet véletlenszerű, e fragmentumokat korunk manökenjei adják elő, ezek az élő babák, akiknek divatlapok, klipek, hirdetések adják az életteret, tehát nem szabad, itt sem szabad ügyetlenkedni: a babák beszédmódja, intonálása steril, precíz, egy jégcsákány közvetlenségével érint meg. Ugyanez vonatkozik persze a testi jelenlétre is. 2. a freskón ábrázolt öt parókás személy mondja a de Sade-szövegeket. A manökenek teréhez egy vívópástszerű kifutó csatlakozik, ezen vonulnak végig a manökenek, hogy szakmájuk hagyományai szerint megmutatkozzanak. 3. mozgásuk minden esetben egy adott ponton rövid időre megtörik, lelassul, 'kiakad', s ez alkalmat ad arra, hogy szöveget mondjanak (mást csináljanak), ők éppen az Ézsaiásból vett részleteket.”
Nos, nagyjából ennyi, mert a megvalósult misztérium játékban a szerző mint rendező nagyjából ennyit tartott be, de megfogadva saját instrukcióit szöveghez, utasításokhoz, és szereplőkhöz is bátran hozzányúlt.
 
Tolsztoj velem egy időben élt
akik egy időben élnek örömmel üdvözöljék
egymást mint akik egy pályaudvaron
találkoznak szervusz te páfrány szervusz
vízimadár pók liliom bika szervusz Tolsztoj
 
Jeles András az előadás első felvonásában mellőz minden teatralitást, a tolószékben és a színpad oldala felé fordított székeken öt férfiszínész ül. Kapcsolata a nézőtérrel csak a tolószéknek van. Ebben a fájdalomig letisztított térben mondja az éppen a kerekesszékben ülő színész Nyizsinszkij végtelen monológját. Nem siet, van idő. Aztán feláll, a székeken mindenki eggyel előbbre ül. A következő átveszi a beszélőtől kabátját és sapkáját, mintha ezek a ruhadarabok hordoznák a szöveget. Mindez majd egy órán keresztül, nézőt, hallgatót és színészt próbáló feladat. S ebben a késői órában mindenki jól teljesít.
 
kaposvar_jeles_dsc_3784_kicsi.jpg 
 
nekem nincs szükségem rá hogy túl
sokat tudjak
az egyetemisták politikára pocsékolják
az idejüket
a politika maga a halál
 
A második felvonás régi emlékeket idéz bennem, az egykori Monteverdi Birkózókört majd harminc évvel korábbról. Az előadáson végig áthullámzó, néhol a szöveggel együtt megrázó erejű zene oly ismerős. ÉS jönnek a manökennek megállíthatatlanul, egyenesen a nézőknek szegezve Auschwitz legmegrázóbb szövegfoszlányait. Mozdulatlanul, a megértés legkisebb jele nélkül, élő bábok csupán ahogyan a szerző utasításaiban megírta azt. Hosszú és fájdalmas divatbemutató.
 
azt hiszem börtönbe akarnak vinni
egy fenőtt embert hallom hogy értem jön
valaki a kislányom énekel
a-la la-la-la al-la-lla-la-la
nem értem de érzem hogy
nekem szól azt akarja
mondani hogy minden ami van
al-la-la-Ila-la
nem szörnyűség
hanem öröm
 
A fájdalom örök, az őrület örök. „Én Isten parancsára lettem ideges.” De miféle Isten engedheti meg, hogy az ember újra és újra, a történelemből mit sem tanulva, dühödt ámokfutásával küldje az Útra emberek millióit.
Jeles András színházára nehéz szavakat találni. Leginkább a fájdalom, gyötrelem, szenvedés juthat eszembe, de mellette ott a rend, a letisztultság és a szépség. Ebben az előadásban minden a szövegnek van alávetve. Aki nem képes rá, hogy a szövegből képeket konvertáljon magának, annak nem ajánlom. Aki nem képes hosszan hallgatni, gondolatait a szavak köré fonni, annak sem ajánlom. Aki képes megállni két órára, lehajtani a fejét s egy imát elmondani, aki meglátja e szépséget egy őrült elme hosszú szóáradat mögött, aki még tud szeretni, annak nagyon ajánlom.
„Aztán, aztán majd beszélgetünk. De most nem érek rá. Most nem, aztán. És apám bement a gázkamrába.”
 
kaposvar_jeles_dsc_3889_kicsi.jpg 
 
 
Thealter 23
Kaposvári Egyetem Művészeti Kar II. évfolyam: Jeles András: A nap már lement – bemutató
 
Fotó: Thealter
 

 
pj.jpg
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.