Petró János
Tudok énekelni, de nincs hangom...
– színházcédulák –
Mady-Baby Szegeden már itthon van. Történetét egy román kisbuszban két fesztiválon is hatalmas érdeklődés kísérte. Balog József arra vállalkozott, hogy a megrendítő erejű, monodrámaként előadott darabot eredeti formájában tárja elénk. A darab színpadra állításának apropója a Helló külföld! Itt vagyok! című beavató színházi programsorozat. Vagyis az lenne a célja, hogy főképpen fiatal nézőket hozzanak be a színházak nézőterére, olyan témák felvetésével, melyek számot tarthatnak a korosztály érdeklődésére. Erre a Kebab pedig kiválóan alkalmas. Azt hogy a román vendégmunkások serege elfoglalta Európát tudjuk, hogy a megélhetést nem mindig legális és törvényes eszközökkel biztosítják, azt is. De mindez nem román kérdés, ez már vastagon Kelet-Európa gondja és ebben mi magyarok is benne vagyunk. Vélhetően fiataloknak szól az előadás, ezt Balog azzal próbálja kiemelni, hogy a jeleneteket átkötő zenék úgy szólnak, akárha egy diszkó bárpultjánál ülnénk, és bőszen használja azokat a vizuális eszközöket – vetítő vászon, a színpadi cselekmény kézikamerás képének párhuzamos megjelenítése a vásznon –, melyek már napi rutinként beépültek e korosztály vizuális kultúrájába. Ez idáig rendben is van. Ám e vizuális kultúra része még a folyamatos, sodró lendületű akciók sora, a gyors képváltások és a lendület. És éppen ez hiányzott, de nagyon. A lendület. Az előadásnak annyira nem volt ritmusa, hogy abból még a Voicut rendkívül meggyőzően alakító Mihály Péter sem tudta kirántani. Ebben a lassú tempóban egyedül a szellemi leépülés ábrázolása volt hiteles.
Nem maradt más, mint kiülni a Széchenyi térre és az öreg platánok alatt szépen lassan elmesélni Lacikának, milyen is volt az a bizonyos MAdy-baby előadás egy román kisbusz utasterében.
Thealter 23
Hevesi Sándor Színház (Zalaegerszeg): Gianina Cărbunariu: Kebab
A 2011-es Mady-baby előadásról:
Fotók: Révész Róbert (MASZK)
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thelater 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán