Petró János
Az álom tenyerén
Oly kevés a jó vers, amit söralátétekre
írva, egy-egy kiskocsma asztalán hagyok.
Anyám, sokat ittam, megint részeg
vagyok. Védtelen gyermek, felnőtt
szép fiad, haza tántorog újra s újra.
Még mindig hozzád! Mert ha te teszed
arcomra fáradt kezedet, talán jó leszek,
dolgos és szerény. Így alszok el csendben
és hangtalan, az álom tenyerén.
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thelater 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán