Tápai színvázlat
− a tápai alkotók csoportos kiállítása elé −
2013. május 31., Heller Ödön Művelődési Ház
Ha festő lehetnék, tápai festő volnék. Állvány, háromlábú szék, tubusos fakazetta mindig a nyakamban. Vászon, paletta a hónom alatt. Töltés zarándoka lennék. Festenék ereszalját rézsút árnyékokkal, öntetszelgőn elterülő fénytavakat vályogfalak puha öbleiben. Túlhevült izzófehéret délidőben, krómsárga mészspektrumokat. Ledér kerteket kardvirágszín nyáriruhában a napozóágyon. Girbegurba utcácskák kubista szegleteit. Tompaszög-kollázst iromba házvégből, padlásdúcból. Konstruktivista sugárnyalábot rusztikus istenszömmel. Fauve-os bádogkrisztusokat. Kazlakat kemenceformát, asszonyos zsúpokat. Élveteg széna- és méla fűszagot, balladás fűzsuhogást. Tápé volna Givernym, Montmartre-om a Költő utca, a tápai Rét meg a Barbizonom. Bohó füstgomolyokat pöfögő hangulatom a komp. Festenék egzaltált búzavirágot, hibbant pipacsot, mezei fuvallatot kalászfejű füvek élénkzöld ecsetjével, fekete mennydörgést, szittya tűzrakások félelmes hidegvörösét. Hempergő égfoszlány-karikákat. Ódon temetőt expresszív viharszínekben, fátumosan, loholó kék-vörösben, vakítva világló kápolnával. Felhőket, amint juhászodnak vizek szerelmétől, vagy ha tolul bennük az indulat eget-földet rázkódtató, pogány csaták előórájában. Kutasi, gyémánt forrás volna vízfestékem, folyamszagú temperám lila iszap. Ecsetem mártanám magmavörös, izzó napkorongba, bronzszín zúgásba, ahogy a két folyó nyeldekli egymást szerelmes, vad mohón, mártanám csobogásba, mondás alkonyzsivajba, amidőn elsüllyed a víz higgadt, hűvöskék, rezzenetlen tükrében a búcsúzó nappal a Város alant.
Marton Árpád
Marton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp. 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp. 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp. 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp. 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Ha szabad, maradok!; Negyedik este Boldog Elréddel; 7 kérdés Fekete Gizihez; Graciőz gráciák; Költészetnapi variációk; A nyomra-vezető; Az én pálymunkám; Tűzben égők; Trio D'Arco Angelico; Hódolat lovaknak s lovasaiknak; Így vigalom, úgy unalom; Jézusmária!; Viva la opera!; Parasztvakítás; Hegyén-hátán lakodalom; Debil és fád; „Színház! Pompázó hazugság”; Nagy Anikó életmű-albuma, szegedi szerző művészportréjával; A gép öl, a lélek éltet (Tóth Pálról); A szólásszabadság határai; A cirkusz metafizikája; Krisztus négy megkísértése; Chopin