Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 
Marton Árpád
Graciőz gráciák
Somogyvári Tímea Zita, H. Bálint Zsuzsanna és Kerényi Mariann kamaraestje
 
Országos esemény – írnánk ismét, ha manapság nem menedzserek, reklámemberek, kampánytervezők és úgynevezett projektfelelősök döntenék el, mi számít országos eseménynek, mi nem. Sebaj: rangos koncertet hallhattunk hétfőn a Fricsay-teremben, schumanniádát, mondhatnók, ha a „Tavaszi éjjel” címmel csábító romantikus kamaraest nem tekintett volna széjjelebb egy kissé: ízléssel és tudással fölölelve a romantika fél évszázadának termését, abból is pár alig hallható, fölfedezésre méltó remeket.
Holott a romantika inkább őszies, semmint tavaszjegyű korszak. Legvirgoncabb, zsivajgó alkotásain is majd mindig ott találjuk az elvágyódás keserédes zamatát, valami aszús nosztalgia patináját. A plein air korszakok közé ékelődő, műtermi, szalonokból álmodozó, festett égboltra merengő éra a romantikusoké, hála Novalisnak és a többi programadónak, kik az elérhetetlen utáni sóvárgást tették meg a romantikus lelkek fő életfeladatául.
_mg_2727_pp.jpg
Nem Botticelli tavasza hát a romantikusoké, ilyeténképpen a pódiumra lépő három grácia – rendesen zenetanárok – is inkább a költészet stilizált, semmint a természet üde virágait hinté lelkes publikumára. Somogyvári Tímea Zitáról és Kerényi Mariannról legutóbbi aulakoncertjük óta tudvalévő: Schumann-specialisták. Az Asszonyszerelem, asszonysors után most újabb, a dalok évéből, azaz 1840-ből való ciklussal, az opus 39-es Liederkreis tizenkét bámulatos miniatűrjével bizonyították: a romantikus dalműfaj avatott megszólaltatása elsősorban és mindenekfölött stílus kérdése. Ennyiben tehát megfelel mindannak, amit a romantikus érzések stilizált voltáról állítottunk föntebb. Somogyvári Tímea Zita tökéletesen birtokában van a daléneklés valamennyi mesterfogásának: ha pazar tónusú, telt, „zsíros” szopránjának nem is juthat birtokába bárki, aki szeretne, kifejezésteljes énekkultúrájából így is számos nagyhírű, lehetőségekkel gazdagabban megkínált pályatársnője tanulhatna. Minden művész értékmérője eszközhasználatának ökonómiája: a ciklus érzelmi amplitúdóit – ne feledjük: minden idők legnagyobb variáció-komponistájával van dolgunk – tökéletes tudatossággal uralma alatt tartó művészben – ideje kimondania valakinek – nagy dívát tisztelhetnénk, ha híján nem lenne a dívaság harsányabb kellékeinek. Kerényi Mariann, mint tőle megszokhattuk, tökéletes stílusérzékkel és alkalmazkodó-készséggel válik – Schumann esetében követelmény – az énekes duópartnerévé: drámai, ahol kell, másutt azonban tapintatosan háttérbe húzódó, a vokális diadal első számú hódolójaként alakítva a befogadói attitűdöt.
hadobasne_balint_zsuzsanna.jpg
Schumann-specialistáink mellé örvendetes érzékkel társul H. Bálint Zsuzsanna megtörhetetlen magasságaival. Az 1840-ből és 1851-ből való két Schumann-duó-hármas így voltaképp triótriásszá tágul: ismét az örömteli és akadálymentes kamaramuzsikálás magasiskoláját élvezhetjük. A biztos technika még Richard Strauss op. 22-es Mädchenblumenjét is diadallá avatja, pedig az 1887-ből való dalciklus – huszonhárom esztendős szerzője egyelőre heilbrunni nyaralólánykák buksiját csavarja el - meglepően markáns kontúrokkal vetít előre egy korszakos alkotót. A négy alkalmi dal – korszakváltás közeledvén – egyszerre anti- és szintézise a korábbiak minden tanulságának: a végletekig merészkedik Schumann és Hugo Wolf atmoszférateremtő, autonóm törekvéseiben, hol is a zene, magába olvasztva nem is annyira szöveget, mint inkább költői gondolatot, abszolút érvényre tör a dal komplexitásán belül. Az énekesnő könnyed technikája – nem jelentéktelen szempont egy túlnemesített kultúra szimbolizmussal fojtogatásig megterhelt dokumentumainál - lehetőséget teremt a Strauss-dalok humorának, öniróniájának megmutatására is.
529777_2946070927642_879803340_n.jpg
A dalciklusokat Kerényi Mariann két, szerényen porciózott szólója köti össze. Brahms 117-es opusának Esz-dúr és b-moll Intermezzója épp ilyesfajta előadói alapállást tételez föl: e két „közjáték” a leghatalmasabb balladák, noktürnök, fantáziák és keringők robbanékony alapanyagát bújtatja az alkalmi szalonzene, rögtönzés formái mögé. Szívettépő, tragikus muzsikák egy életút és egy korszak betetőzéseképpen, amidőn a tavasz immár végképp nosztalgia, költői vágytéma csupán. Kerényi Mariann értő játékmodora számomra –paradox módon – érett férfi zongoristák játékát idézi: intellektualitása nem riad meg az érzelmességtől, a két Brahms-remek ekképp mintegy a szemünk előtt születik meg a csöndből, hogy oda hulljon majd vissza, percekig váratva a megérdemelt tapsviharra, megtermékenyítve a mindannyiunk lelkében benne élő romantikus csillapíthatatlan sóvárgását.
 
 
 
martonarpii.jpg
Marton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp. 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp. 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp. 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp. 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).