Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 
Marton Árpád
Az én pályamunkám
 
Elöljáróban
 
Lázasan dolgoznak pályaműveiken a Játékok igazgatóaspiránsai. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben: a kiírás a karácsony előtti utolsó percekben látott napvilágot, és mindössze 30 napot nyújt arra, hogy körvonalazódjék Magyarország legjelesebb nyári fesztiváljának következő ötéves terve. Ha pályáznék, behozhatatlan lenne az előnyöm. Az alábbi koncepció végére 2011. augusztus 17-én tettem ki a pontot. Mint az időzítésből is kitetszik: nem a pillanatnyi helyzet, hanem a Játékok ügye iránti felelősség késztetett a megírására. Egy leütést sem változtatok rajta, mivel az utóbbi hetek tükrében úgy vélem, az intézmény előtt álló kihívás ugyanaz, mint amit másfél éve megneveztem. Pályázók és döntnökök felelőssége ma is az, hogy válasszanak: a pénz technokratája, azaz a menedzser, avagy a teremtő szellem elhivatottjának kezébe helyezik a Fesztivál jövőjét. A hely szelleme kötelez rá, hogy ne hagyják figyelmen kívül: Klebelsberg tere épp a pénzügyi összeomlás káoszában mutatott lelki és egzisztenciális kiutat, jó előre rácáfolva a marxista-fogyasztói érvrendszerre. Ha az internetes közlés világában léteznék még levéltitok, azt is jelezném: az alábbiak szűk körben 2011 óta ismertek. Amennyiben közzétételük hozzájárul a legjobb pályázó megtalálásához, fáradozásaim nem voltak hiábavalóak. Amennyiben eltorzítva, ideologikusan köszönnek vissza a Játékok közeljövőjében, úgy – nem értek véget.
 
KONCEPCIÓ ÉS KIÁLTVÁNY
Művészet, ünnep és közszolgálat
 
szegediszabadterijatekok.jpg
Az 1931-ben megalapított Szegedi Szabadtéri Játékok hazánk legjelentősebb nyári fesztiválja, és egyike Európa legismertebb szabadtéri színházi tradícióinak. A fennállásának 80. esztendejét ez évben ünneplő intézmény méltó arra, hogy történelmének tanulságai alapján hosszú távú kulturális koncepció gondoskodjék fennmaradásáról, színvonaláról és pozicionálásáról hazánk és Európa társintézményeinek sorában.
Az alábbi tézisek számos, a Játékokért felelősséget érző művész, alkotó és más résztvevő meghallgatása nyomán nyerték el formájukat. Kiindulópontját képezhetik egy markáns és egyéni közművelődési-szervezeti struktúraváltás koncepciójának.
 
1., Nemzeti intézmény
 
1931-es megalapítását, majd 1959-es újraindítását követően a Szegedi Szabadtéri Játékok Magyarország első számú, Európa-szerte elismert szabadtéri játszóhelyévé vált. Drámai-, operai és táncprodukciói sikerrel ötvözték a legmagasabb művészi igényességet a klasszikus népszínház elvárásaival, a tömegek műveltségének emelésével. E kettős tradíció fenntartásának biztonságos tervezhetősége és a tőle várható szolgálat a nemzet kulturális felemelkedése terén azt indokolja, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok befogadtatást nyerjen nemzeti intézményeink közé, megfelelően a törvény szellemének: „a magyar előadó-művészeti életben betöltött szerepe, a művészeti tevékenysége a magyar nemzeti kulturális identitás és hagyományok őrzése, fejlesztése, a kulturális érték- és mintaközvetítés szempontjából kiemelkedő jelentőségű.” (2011. évi LXXXVI. Törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról. 11. § (2) d.)   
 
 
2., Tradíciók
 
A szegedi Dóm tér a páratlanul sikeres és sokrétű klebelsbergi kultúrpolitika legjelentékenyebb összegezése. Mind a Dóm teret megálmodó és megvalósítását keresztülvivő Klebelsberg Kuno gróf szellemisége, mint a térre Játékokat álmodó örökhagyók – Juhász Gyula, Hevesi Sándor, gróf Bánffy Miklós, Janovics Jenő, Pásztor József, Hont Ferenc, Balázs Béla, Fricsay Ferenc, Vaszy Viktor – öröksége arra kötelezi a mindenkori utódokat, hogy a szegedi Dóm téren a legmagasabb művészi minőség váljék elérhetővé a széles tömegek számára.
 
klebelsberg_kuno_sirja.jpg
Klebelsberg Kuno gróf sírja a szegedi Dómban
 
3., Közművelődés, közszolgálat
 
A szegedi játékok korról korra szemben találja magát az alapítóktól rá hagyományozott magas kulturális elvárások és a kulturális közállapotok-trendek illetve finanszírozási kérdések-lehetőségek között feszülő ellentmondásokkal. A Szegedi Szabadtéri Játékok mint nemzeti jelentőséggel bíró, nonprofit formában működő intézmény új koncepciójának nagy hangsúlyt kell helyeznie a legmagasabb kulturális elvárások, a közművelődési misszió kötelezettségére. Műsorpolitikában és az előadások esztétikai megvalósulásában e kérlelhetetlen küldetéstudatnak kell az első helyen állnia. A szegedi Játékok nem egy csupán az ország nyári játszóhelyeinek sorában. 80 év alatt kivívott rangja és a működtetésére fordított társadalmi erőforrások kötelességévé teszik a megalkuvást nem tűrő művészi nívó követését, mert az ország legjelentősebb népszínházaként a Játékok csakis így töltheti be kultúraformáló küldetését.
 
4., Ünnepi hetek
 
A Szegedi Szabadtéri Játékok második korszaka gazdag példatára a nemzeti rangú intézmény kulturális életet pezsdítő, várost gyarapító szerepkörének. Noha a rendszerváltozást követő évtizedek alaposan beszűkítették az intézmény mozgásterét – a szegedi kultúra zászlóshajójából konkurens helyi intézmények egyike; az ország legelső szabadtéri színházából a nyári játszóhelyek egyike lett -, a nemzeti jelentőséggel bíró Szegedi Szabadtéri Játékok továbbra is alkalmas rá, hogy gazdag kísérőrendezvényeivel a leghatékonyabb élesztője legyen a régió kulturális életének. Az egykor Szegedi Ünnepi Hetek néven futó eseménysorozat mintájára fel kell éleszteni a Dóm téri Játékok koszorújában megvalósuló számos kísérőrendezvényt. Szeged ezáltal válhat újra fesztiválvárossá. A Játékoknak élen kell járnia Szeged arculatának és jövőképének kialakításakor. A régiók Európájában az eddiginél jóval inkább építeni kell Balázs Béla 1946-ban közzétett koncepciójára a közép-európai népek találkozóhelyeként való pozicionálás tekintetében; a néptáncfesztiválok hagyományának újító kibővítésével pl. világzenei, régizenei fesztivállal vagy utcazenészek nemzetközi versenyével stb.
 
 dscn3383.jpg
A szegedi Fogadalmi Templom (Dóm)
 
5., Nemzetközi porondon
 
Bátor, nagyra törő és újító műsorpolitikájával a Játékoknak el kell nyernie összetéveszthetetlen karakterét a hasonló európai fesztiválok sorában. Ez történhet egy-egy műfaj kiemelt színvonalú művelésével, évi egy kiemelt produkció európai meghirdetésével vagy tematikus évadok meghirdetésével, amelyek nemzetközi tematikus fesztivállá bővíthetők. Ugyancsak jelentős szellemi tartalékok rejtőznek magának a helynek örökségében. Például szinte önként adja magát a velencei Szent Márk térrel azonos területű, részben annak architektúrájától inspirált téren, a lombardiai campaniléket idéző tornyok lábánál, a Velencéből Csanádba érkezett Szent Gellért püspök ereklyéjének szomszédságában egy tematikus velencei évad színrevitele. (Verdi: Otello vagy Mozart: Don Giovanni; Cole Porter: Kiss me, Kate; Vivaldi – Miklós: Casanova rózsái; Strauss: A denevér stb.) A jó érzékkel megtervezett tematika kulturális diplomáciai téren is ígéretes lehet a szegedi Játékok megismertetésében. A tematikus-esztétikai vonatkozásban összeillő produkciók végül lehetővé teszik a hatvanas évek sikeres gyakorlatának felélesztését, amennyiben a szezon produkciói tömbösítetten jelenhetnek meg egy-egy hétvégén, jelentősen emelve a szegedi Játékok vonzerejét illetve a Szegeden töltött vendégnapok számát.
 
6., Szegedikumok
 
Különös súlyt kell fektetni a szegedi szellemi termékek felmutatására és kiaknázására témaválasztásban, művészi és technikai erőforrások terén. A Fesztiválnak részt kell vállalnia a helyi eredetű anyagi és szellemi termékek népszerűsítésében (pl. szegedi utca, látványműhelyek a Tér oldalában). Erőforrásai és népszerűsége lehetővé teszik, hogy a szegedi Játékok ne csupán (újra)játszója legyen egyes műveknek, de ihletője és létrehozója is, minden esetben a Játékoktól mint nemzeti közintézménytől elvárt magas művészi színvonalon.
 
7., Testvérvárosok
 
Az eddiginél jóval szorosabb együttműködés kialakítása kívánatos Szeged testvérvárosaival mind a fesztiválok, mind a tematikus évadok megszervezésekor. (Pl. Odesssza – opera, balett; Nizza – folklór stb.)
 
8., Népszínház az alföldieknek
 
Halaszthatatlan és az esőnapok kérdésében is célszerű az eddiginél szorosabb kapcsolatfelvétel a Szeged vonzáskörzetében található településekkel. Az önkormányzatokkal közösen szervezett utaztatás, kedvező bérletkoncepciók kialakítása jelentősen emelné az évadok tervezhetőségét, biztonságát. A Szegedi Szabadtéri Játékok mint kiemelt nemzeti intézmény küldetése ugyanakkor indokolja, hogy eddigi közönségét jelentős mértékben bővítse a színházat ritkán látogató közönség köréből. Javaslom évadonként egy, népszerű műfajú, budget árfekvésű produkció műsorra tűzését a hozzá kapcsolódó irányzott marketing kialakításával (pl. lakótelepi bérlet stb). A budget-jegy megvásárlása kedvezményt jelentene a következő évad normál áras produkciójánál, így új rétegek kötődnének az intézményhez.
 
9., Szervezeti forma és kapcsolatok
 
Története során a szegedi Játékok számos intézményi formát alkalmazott. A Szegedi Nemzeti Színházzal közös üzemeltetés racionálissá teszi a tárak és más bázisok ésszerű közös használatát, a Dóm téri Játékok sajátos művészi koncepciójának azonban a tapasztalatok szerint nem használ. A jelenlegi, képzőművészeti kiállítóhelyet is az intézménybe tagozó, fesztiválszervezést is feladatául tűző szervezet Dóm téren kívüli funkciói jóval kisebb hangsúlyt kapnak, ráadásul a város fesztiváljainak összehangolására külön szervezet(ek) működnek, a jelenlegi szervezetnek érdemi beleszólása ebbe nincs. Különös hangsúllyal vetődik föl ellenben a Játékoknak helyet adó, több funkciójú (városi-egyházi-egyetemi) tér használatának összehangolatlansága. Véleményem szerint a kiemelt nemzeti célt szolgáló, nemzeti intézményként funkcionáló új intézménynek a profiljába kevéssé illő, inkább helyi jelentőségű és a jelentős állami forrásból működő intézményt aránytalanul megterhelő funkciók (mint pl. Reök-palota) leválasztásával inkább az egész éves Dóm téri események összehangolására kellene vállalkoznia az egyházzal és az egyetemmel egyeztetett módon, egységes koncepcióval, de a Játékok programját megalapozó magas művészi-kulturális felelősségvállalás garanciájával.
 
 
 
martonarpii.jpgMarton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp. 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp. 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp. 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp. 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).