Marton Árpád
Viva la opera!
Jegyzet a Muzsikáló Udvar július 30-i, Operaslágerek című előadásáról
Éjkirálynő és Sarastro, Seguidilla, Virágária és Torreádor-dal, Gilda és a mantuai herceg, Mephisto a Faustból és Fiesco a Simon Boccanegrából, Barcarola, Cseresznyevirág-kettős és La cidarem la mano – nem, nem a Dóm téri repertoárból évek óta hiányzó, nagyszabású nemzetközi operagála várva-várt műsorát jelzi a felsorolás. Csupán a Muzsikáló Udvar július 30-i kamarakoncertjének Száz Krisztina szerkesztette, Toronykőy Attila által színpadra állított parádés operatablóját, pár tízmillióval olcsóbb kivitelben, lelkes fiatal énekművészekkel. Szeged szülöttei-szárnyabocsátottjai – Cser Krisztián, Cseh Antal, Kovács Éva – mellett a Város fölfedezettjei – Balczó Péter és Miksch Adrienn – és a Szabadtéri legújabb kedvenceit képviselő Mester Viktória váltják egymást a színen, s a fiatal gárda színpompás nyáresti slágerözöne nem csupán a Vaszy-féle városházi estek, a Bárdi-vígoperák és a Szabadtérivel közös hajdani operagálák hagyományait eleveníti, de bizakodással tölti el az operakedvelők szívét: tehetségen, odaadáson nem múlik – él, élhet a műfaj! Maddalena áriája az előttünk álló szezon Andrea Chénier-produkciójából és Tosca imája – Miksch Adrienn magabiztos léptekkel halad egy tudatosan kézben tartott énekesi repertoár építésében; Cseh Antallal közös Parasztbecsület-duettjük kárpótlásnak tetszik a minapi Dóm téri élmények után; a Krisztus-arcú Cser Krisztián megrendítő Fiesco-áriája mellé a profizmus színeit hozza Don Giovanni-kettőse Kovács Évával és a Don Pasquale Hadaróduettja Cseh Antallal bajazzóskodva; Balczó Péter Alfredójának fényét idézi Pinkerton illetve Cavaradossi képében, bűvösen érzéki Barcarolla ringat a majdnem-teleholdas éj vizein Mester Viktória és Miksch Adrienn hangjára. S akinek ennyi jó kevés: bravúros Rigoletto- és Carmen-, no meg Mozart-parafrázis Szabó Norbert varázsfuvoláján, Bábel Klára hárfalombjai alatt. Csapatunk készen: együtt egy bombasztikus Dóm téri operasláger-gyár színlapja. Ott még a régóta hiányolt Oberfrank Péter sem szorulna a város egyetlen, mozdítható hangszerének szűkös keretei közé.

A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Parasztvakítás; Hegyén-hátán lakodalom; Debil és fád; „Színház! Pompázó hazugság”; Nagy Anikó életmű-albuma, szegedi szerző művészportréjával; A gép öl, a lélek éltet (Tóth Pálról); A szólásszabadság határai; A cirkusz metafizikája; Krisztus négy megkísértése; Chopin