Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 
Marton Árpád
Debil és fád
Fesztivál-nyitó előadás a Dóm téren
 
A Szegedi Szabadtéri Játékok nyitónapján, este kilenc órakor Szegeden esik az eső. Míg az égiek eldöntik, lesz-e premier, megosztjuk olvasóinkkal Marton Árpádnak a főpróbán szerzett benyomásait:
 
szeszab.jpgA fesztiválnyitó Jekyll és Hyde első bedobásakor nemigen értettem, mit keres ez a mű a nagy hagyományú Dóm téri deszkákon. A mű láttán-hallatán aztán nem értetlenségem csökkent, csupán tapasztalati alakot öltöttek előzetes gyanúim. Műalkotás megítélésének elsődleges szempontja, hogy az mennyiben indokolja meg önnön létét. Esztétikai jelenség akkor áll előttünk, ha az a szabad teremtő aktus olyan megkérdőjelezhetetlen produktuma, mint akár a Grand-kanyon. Tudatában vagyok, hogy nem minden műfaj mérhető és mérendő ezen szigorú elv alapján, de hogy egy színdarab kibontson egy cselekményt, azaz legyen drámai magja, az mégiscsak nélkülözhetetlen! Mi tagadás, az előzetesek és Miklós Tibor kalauza híján immár nem csak azt nem érteném, mit keres a Jekyll és Hyde a Dóm téren, de a pőre sztorit sem: az állítólagos rémrege egyszerűen nem bontakozott ki kíváncsi tekintetem előtt – holott sokat segített a Szegedre tévedt jámbor idegeneknek kivetített történetsommázat. A beharangozók démoni személyiségváltásokról szóltak. A darab műfaja: pszichothriller. Megeshet, hogy egy rendezőzseni víziója csakugyan hátborzongató effektusokat ad hozzá Frank Wildhorn sablonzenéjéhez, a – meglehetősen ötlettelenre hangszerelt − partitúra azonban éppenséggel kevés a borzongáshoz. Az a fajta amerikai tucatzene ez, amiből elég két alkotást végighallgatnunk, hogy bármikor kikerekítsünk egy harmadikat – habár a Kabaré slágerével (Bye, bye, mein liebe Herr!) azért nem ártott volna tapintatosabban mesterkedni. Ha azt mondom, Lévay Silvester a műfaj Verdije a Jekyll komponistája mellett, azzal semmi esetre sem a szabadkai származású szerzőt dicsérem. Dramaturgiának nyoma sincs a műben, szüzséje ellenben a bárgyúbb operettekét idézőn közhelyes. A legföljebb mesemusical-közzenék izgalmait ígérő panelok unásig ismert és drámailag indokolatlan londoni zsánerképekre úsznak: örömtanya, dokk, szalonok tűnnek fel Kentaur televíziós showdíszletnek ígéretes, szcenikailag a szó mindkét értelmében szögletes kulisszáiból. A képernyő-hatásra a pirosan világló kockaélek is ráerősítenek, tökélyre fejlesztve a szabadtéri színjátszás lényegét alapjaiban tagadó „keretezés” újabb szokását. A győri Nemzetivel közös produkció játékdoboza mellesleg eltörpül a Dóm tér arányaiban, ami a befogadónak nem – inkább csak a rendezőnek nyereség, amennyiben felmentést kínál monumentális térformák megalkotása alól. Láttunk már zárt térből adaptált előadást eleget a Téren: illendő legalább koreográfiával pótolni a szélesvásznú gondolatok hiányát. A győri társulat vokális színvonala mindazonáltal meglepően kiegyenlített, mi több: a leginkább figyelemreméltó hangokra a szajhaképben és egy-egy utcai jelenetben kaptuk föl a fejünk. Tunyogi Bernadett üzembiztosan, noha a magasabb regiszterekben kissé fülsértő és negédes vibratókkal hozza bravúrokra épp nem predesztináló szólamát. Az est legkellemesebb élménye Janza Kata kulturált musicaléneklése, amely professzionális szerepformálásával társulva a darab egyetlen élő alakjává teszi a szebbre vágyó örömlányt. A kettős főszerepben fellépő Molnár László hangjával kevesebb problémám akad, mint színészi kvalitásaival. Nem egy hasadt személyiséget látok, csupán egy színészt, aki nagy ügybuzgalommal játszik el egy pszichopatát. Talán a szkizoid szerep és a rendezői működés immár hármas tudathasadása teszi, de – mint színházi körökben mondani szokás – ami hiányzik ahhoz, hogy jó rendező legyen, épp annyi többlet kellene a színészi tökélyhez. jekyll3.jpgDémoni kettősségnek nemcsak éneklésében, de ágáló gesztusrendszerében sem igen leltem nyomát, színészvezetése, térkezelése ellenben egysíkú és esetleges. A krimi lényegét jelentő, bizarr bűntények eljelentéktelenednek a sokféle epizodikus mozzanat hangsúlyozása révén. Az már alighanem a darab problémája, hogy a hosszan késleltetett horror jóval a mű félideje után veszi kezdetét, reménytelenül törve enerváltságunk szétoszlatására. A Jekyll és Hyde voltaképpen nem bosszantó, nem botrányos és nem is fölháborító. Elképzelhető, hogy − két ígéretes Leitmotivját leszámítva − bárgyú zenéjének ellenére hatása alá tudja vonni egy kamaraszínház musicalrajongó publikumát, amennyiben színészóriások adják. A Dóm térre azonban sem eszméje, sem műbecse alapján nem való. Katarzisteremtés, döbbenetkeltés vagy – üsse kő − hátborzongatás helyett kérdések sokaságát támasztó one-man-show az ország egyik legrangosabb szcénájában. Debil és fád.    
 
 
martonarpii.jpgMarton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp. 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp. 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp. 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp. 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).