SzegediLap

…Ha összevetem kettejüket, arra jutok, Mezei toronymagasan ember volt, szenvedélyes, szenvedő útkereső a háború után széthullott hazai világban. MS ellenálló – valahol a távoli, biztonságos, ám jéghideg idegenben, otthon nélkül, barátok nélkül. Talán élete végéig hurcolta magában rövid itthoni életöröme után, a távolból érzett hideg ürességet. Lehet, félt az emberektől, ezért maradt egyedül. Fegyverrel végzett magával New Yorkban, tehát tartott fegyvert az otthonában. Felesége, L. szenvedéseiről nem írt semmit… – Tráser László cédulái

Ezek a megélhetési politikusok rontják el a világot – magyarázta Józsi barátom nem kis malíciával a hangjában –, mert ezek csak a maniért csinálnak mindent. Nézd meg őket a Parlamentben! Be se tolják a képüket az ülésterembe csak akkor, amikor szavazni kell. Aztán amikor megszólal a csengő, megkérdezik a frakcióvezetőtől, hogy melyik gombot kell megnyomni. Mert mindegy mire, de egységesen kell szavazni. Hadd lássa a pór, mi az a demokrácia. A pártfegyelem mindenekfölött! És hűség a pénztárig. – T. Ágoston László írása

…nem tudjuk, befolyásol-e valamit is az Univerzumban az Ember létezése, töpreng Hankiss Elemér gondolkodó, majd ide jut: nekünk mégis úgy kell cselekednünk, mintha jelenlétünk valami borzasztóan fontos esemény lenne… a hívők itt előnyben vannak a bizonytalan értelmiséggel szemben. A hit – ha van – eligazít. Isten a Földet rábízta az emberre. Többet nem tudhatunk. – Tráser László cédulái

…Megálltam az épület előtt, lassan gyülekezni kezdtem. Egyre többen lettem. Érdeklődve figyeltem a körülöttem állókat, a hozzám kísértetiesen hasonló figurákat, akik minden bizonnyal nem jószántukból jöttek ide, tartottak velem, hanem sokkal inkább az elkeseredés, a kiszolgáltatottság és a létbizonytalanság hajtotta őket az utcára. Rendszerető ember lévén, kerülve a slamposságot, zárt alakzatba rendeződtem. Közben a tömegem egyre jobban nőtt, sokasodtunk, iperedtünk Isten gyönyörűségére, és (persze) a haza szolgálatára… – Botz Domonkos írása

E hét szerdai ülésén a Város önkormányzata úgy döntött, hogy a magasra nőtt, már-már finanszírozhatatlan költségek visszaszorítása érdekében csökkenti a közösségi energia felhasználását többek között azzal, hogy a jövő hónap elsejétől megszünteti a magas jegyárak miatt amúgy is kihasználatlan városi villamos közlekedést. Helyette visszatér a jóval olcsóbb és kisebb baleseti kockázattal járó lóvasútra. A határozati javaslatot előterjesztő Városunk Pártja kidolgozta a közlekedési rend részletes szabályzatát, és megjelölte a projektben résztvevő lótenyésztő szakember és a kocsigyártó cég nevét is. A határozati javaslatot hosszú vita után huszonegy igen, és tizenkilenc ellenszavazattal fogadta el a közgyűlés. A zárt ülésen nem vehetett ugyan részt a Városunk Rádiója, de a teremből kilépő képviselőket az ajtóban várta riporterünk, Hírharang Tivadar. Ő kérdezte az új projektről a két frakció vezetőjét, K. Józsefet és B. Ferencet. − T. Ágoston László novellája 

…a Múlt manapság sokhelyütt útban van, fölös kolonc, jobb feledni. Elbutulni meg mennyibe kerül, meddig tart? Talán a Jelen annyira gazdag, hogy egyszerűen kiszorítja gondolatainkból az emlékezetet? Elvégre nem káptalan az ember feje, tudták ezt már a régiek is. Régen volt idő s erő számon tartani a múltat, de manapság minden üres edényt kitölt a diadalmas Jelen. Nem lesz ebből baj, akadékoskodnék, de leintem magam… Ámbár tudni való (volna), hogy a múlt nem eldobható, mint egy tavalyi naptár… ­­– Tráser László cédulái

...Egy demokratikus országban törvényes eszközökkel nem lehet megállapítani, hogy ki mennyi cigarettát szív el naponta. Megkérdezni persze szabad az embereket, de hogy a válaszuk mennyire felel meg a valóságnak, arról a szociológiai kutatásokban kellő tapasztalatot szerzett öregek sokat tudnának mesélni. Elégedjünk meg annyival: semennyire. (Állítólag Szalai Sándor, az 1970-es években, egy időmérleg-kutatási konferencián arra kérte a résztvevőket: írják fel egy darab papírra, hogy reggelente mennyi ideig mosnak fogat. A papírt tegyék zsebre, és másnap reggel nézzék meg az órájukat a fogmosás kezdetén és végén, majd vessék össze az eredményt azzal, amit előző nap a papírra írtak.) Ha tehát a kutatóorvos nem végez törvénytelen megfigyeléseket, akkor nem sokra megy a megkérdezésen alapuló adatokkal. (…) Még érdekesebbek azok az elképesztő számok, amelyeket arról hallani, hogy az egészségügynek milyen nagy kiadást jelentenek a dohányosok. Röpködnek a tíz- és százmilliárdok, nemcsak nálunk, hanem az Egyesült Államokban is, a különbség csak annyi, hogy ott nem forintban, hanem dollárban. Úgy látszik, ott is csak kevesen gondolkodnak el azon, amit hallanak. Pedig a király ezúttal valóban meztelen! – Andor Csaba tárcája

A keszeg szóról általában egy halfajta jut az ember eszébe. Esetleg valamelyik kirívóan sovány ismerőse. Csak elvétve képződik meg a fejünkben a szó hallatán egy település. Pedig Keszeg takaros falu Nógrádban, csinos kastélya van. A környék két fontos kulturális vonatkozásáról is tudunk. A hagyomány szerint Werbőczy uram a közeli Alsópetényben írta Hármaskönyvét, amely esemény emlékét különös, piramisra emlékeztető obeliszk őrzi a falu templomának kertjében. Évszázadok múltán pedig Madách Imre fordult meg többször a vidéken, jelesül éppen Keszegen, ahová Mária nővére házasodott, a kastélyt birtokló Huszár-famíliába; s talán egyik első szerelme is ehhez a faluhoz kapcsolja a költőt. – Bene Zoltán írása

Árpás Károly novellafüzérének újabb darabja.

…mire Mózes leért a Sinai-hegyről a kőtáblákkal, rajtuk a 10 parancsolat, népe már önfeledt körtáncot járt az Aranyborjú szobra körül. Milyen mélységes jelzésű kép! Csak néhány nap kellett, és megfordult a Szél. Amíg velük volt, meghatározta világukat. Amint elfordult tőlük, önfeledt boldogsággal süllyedtek vissza a megszokott léha, könnyű, céltalan életükbe. Mózes nehéz terhet rakott rájuk: szolgálni az Urat, tiszta élettel eljutni az Ígéret Földjére. Céllal élni, önmegtartóztatón élni megerőltető – hányódni a földön, kötelezettségek és felelősség nélkül: ez a siker. Ma különösen. Lehetőleg gyerek se legyen, a párkapcsolat is esetleges, ma itt vagy, de holnap már akárhol, szabad madár. Nyomot sem hagysz többet magad után, mint egy ugráló verébláb. Fiatalok tömegeiben terjedő álom, bódító, mint a mákony. És éppen a gazdag nyugati államokban. – Tráser László cédulái