SzegediLap

Te, én ezt a kis csutakhajú, szöszke szobrász csajt úgy megdönteném, hogy szétállna a füle utána – mondta Tamás, a galéria tulajdonosa a barátjához fordulva, és nagyot húzott a söréből. – De most még nem akarok rányomulni, mert akkor biztos, hogy szagot fogna, és nem jönne össze. Majd szépen elringatom, semmi nyomulás, csak hűvös mondatok, ragaszkodjunk a szakmai dolgokhoz és így tovább. Hidd el, ha nem próbálkozom be, magától fog a gyümölcs az ölembe pottyanni! Csak a bizalmát építgetem az irányomba. Észre sem fog venni semmit. Én majd csak segítem… támogatom … elintézek neki egy-két kiállítási lehetőséget, akár még valami kis pályázati pénzt is kihajtok neki, médiahátteret biztosítok a számára és akkor nem fog gyanút... – Botz Domonkos novellája

...kiszolgáltatottság. Ez a fogalom sajátosan magyar, mondja a Japánból érkezett tanárnő, az oszakai egyetem oktatója, aki hazánk nyelvét tanítja a távoli szigetországban. Úgy véli, a magyarok hányatott sorsát is tükrözi ez a kifejezés – kiszolgáltatottság –, mert ő más nyelvben ilyennel nem találkozott. Mindezt szépen, érthetően mondja a mikrofonba, jó követünk, tanárunk lehet Oszakában. Még hozzáteszi (amitől „padlót fogok”), hogy a japánok is kisebbségi kultúrában élnek, akárcsak mi. Természetesen rögtön a 100 millió lakos jut eszembe, akik hogyan is lehetnének kisebbség, de azután a szomszéd Kínára gondolok, amihez képest tényleg kevesen vannak... Ő azonban az angol (inkább már international english) nyelvű világkultúrát említi… De ha nem hallom ezt a megközelítést, tudatlanul halok meg. Kulturális kisebbség vagyunk, egy osztályban a japánokkal… – Tráser László cédulái 

Hét évig szolgált Jákób Hárámban Lábánnál, a nagybátyjánál, hogy feleségül vehesse a gazda kisebbik lányát, Ráhelt. Furcsa egyesség volt ez, hiszen befogadta őt, mint jó rokon, de tudta, hogy bármilyen szigorú feltételt szabhat a maradás áraként, mert a fiú olyan nagy hibát vétett, amit soha sem bocsáthatnak meg neki az övéi. Nem elég, hogy egy tál lencséért megvette bátyjától az elsőszülöttségi jogot, még az atyai áldást is elorozta tőle. Lábán nem nagyon szerette a sógorát, Izsákot, így aztán inkább csak kuncogott a történteken, mintsem velük bosszankodott volna. Az meg, hogy a két fiatal – mármint Jákób és Ráhel, a gazda kisebbik lánya – első látásra egymásba szerettek, csupán arra emlékeztette, hogy a fiú szüleivel is valami hasonló történt egy emberöltővel előbb. Apja fia – gondolta, és ezen is csak mosolygott. A szolgálatként kiszabott hét esztendő meg olyan hosszú időnek tűnt, ami alatt bármi megtörténhet. – T. Ágoston László novellája 

...szabad magyaroknak ilyen úr nem kell! Nem kell! És még háromszor: nem kell! Így tájékoztat a készülő, Alföldi Róbert rendezte István, a királyról a városi lap színikritikusa. Mint olvasom, az egész színpad összeáll és kórusban ismétli a nehezen sem félreérthető kiáltást: Ilyen úr nem kell!!! Nagyszerű színpadkép lehet, végre egy tisztán, világosan megfogalmazott álláspont, hátha megérti és magáévá teszi ez a sok vidéki bunkó. Netán bekövetkezik a nyugati média évek óta szorgalmazott jövendölése, a lázadás! Esetleg egyenesen a nézőtérről vonulva át a főtérre! Bár ott most éppen egy fesztivál üzemel, sörrel-borral, pálinkával és válogatott sültekkel, birkapörkölttel. Mindegy, maradjon valami emlékük a későbbiekre is: ilyen úr nem kell!!! Az István, a király szegedi ősbemutatója – tán 1984-ben – a Fogadalmi templom derekáig érő nemzetiszín lobogókkal, a Kádár-kor szürkeségében a nemzeti színtől, érzéstől részegült, tomboló közönség (a városi legenda szerint) oly igen rémisztette a díszpáholy két nemzetes tagját, Komócsin és Apró elvtársakat, hogy utóbbi lövetést indítványozott félelmében. Pedig ő volt a díszbeszélő Rajk László temetésén, 1956 október 6-án – akkor inkább oka lehetett volna reszketni! Szóval, milyen érdekes, az urak egyaránt úgy vélik: ez a darab alkalmas néplázító! Mi meg csak veresre tapsoltuk akkor  a tenyerünk… – Tráser László cédulái 

Habakuk próféta fenyegető álmot látott. Elment hát Jójákim királyhoz, hogy elmondja neki Isten üzenetét. A nép elé is kiállt, s megjövendölte, hogy kegyetlen és vérszomjas barbár sereg támad, s rabláncra fűzik majd Júda és Jeruzsálem népét, mint ahogy lerombolták Ninivét a babiloniak és a médek... – T. Ágoston László novellája

...Edward Snowden, ES, a felelősen gondolkodó demokrata, avagy éppen ES, a felelőtlen, megbízhatatlan kalandor, vagy: ES, egy érettségi nélküli, évi 200 ezer dollárt kereső fika, további vagy, amit a riporter kérdezett, s válasz nélkül maradt: hová is van bekötve ez az ES? A fiatalember egyébként nem tett mást, mint besokallt munkahelye módszereitől, a gigantikus méretű amerikai lehallgatási mániától és megundorodva jól fizető állásától – kiköpött, majd lelépett. Tudós biztonságpolitikusunk (Nógrádi György) szerint Amerika a terrorelhárítás és a demokrácia között választva az előbbi mellett voksolt. Szintén zenész szerint az amerikaiak nem tiltakoztak, amikor kémholdjaik a fél világot lehallgatták, de most, hogy rájuk került a sor és már az ő telefonjaikat, @-jeiket is lajstromozzák saját szolgálataik  –  megütköznek. Legalábbis politikusaik egy része adat-tolvajt kiált. Kormányuk  meg azzal védekezik: mennyi terror-cselekményt előztünk meg így! És mindez még mindig csak a fecsegő felszín, mert nem tudni, mennyi adatot gyűjtöttek már eddig is Európáról, az arabokról, Ázsiáról, az oroszokról. Természetesen az is homályban marad, mit kezdenek begyűjtött adatainkkal, meddig tárolják, kinek adják el és tovább… – Tráser László cédulái 

Kutyaharapást szőrivel – tartja a mondás. A környezetszennyezéssel, jelesül a légkör szén-dioxid tartalmának növekedésével, és ezzel összefüggésben a fokozódó üvegházhatással kapcsolatban minden gondolatmenet arra az eredményre vezetett eddig, hogy csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást. Méltányolható, mégis egyoldalú ez a felfogás. Miről is van szó? A Földet érő energia részben belülről (a Föld izzó belsejéből), másrészt kívülről, a Napból ered. Az előbbivel nem érdemes foglalkoznunk, mert az csaknem állandó. (A közvetlenül az emberi tevékenységből származó hőenergia pedig jelentéktelen.) A Nap energiájának egy része visszaverődik a világűrbe, a másik része nem, s ez utóbbi, a beérkező, de vissza nem verődő energia az a változó tényező, amely döntően meghatározza a Föld hőmérsékletét. – Andor Csaba tárcája 

A Lánchíd pesti hídfőjénél álltak. Zavartan szorították egymás kezét. Idegen volt még az érzés, ismeretlen minden vonás a másikon. Csillogott a szemük a szavak nélküli, nagy érzelmi kitárulkozástól, de meg is ijesztette őket a sebezhetőség. Az izgalmas, mindent felforgató kezdethez tökéletes díszletet kerestek. – Kecsmár Szilvia novellája

A külső megfog, a belső megtart, a jó szex hozzáláncol. Valahol a Facebookon olvasta Baranyai ezt a bölcs bejegyzést, és mélységesen egyetértett vele. Az alatta lévő grafika is vonzotta a férfiszemet. Tűzrőlpattant, csinos ördöglányka csábító mosollyal, alig semmiben. Úgy érezte, a teljes élettapasztalata igazolja az ismeretlen szerző állítását. Az pedig nem kevés, hiszen már ingyen utazik a vasúton is. – T. Ágoston László novellája 

Már későre járt, mire beért Egerbe, így a pincesoron addigra már csak egyetlen borozó volt nyitva. Bejárata felett egy gyenge izzó világított sárgán, körülötte eltévedt bogarak rajzottak. Dezső nehézkesen emelte ki túlsúlyos testét a vezetőülésből, majd hosszasan nyújtózkodott, átmozgatta elzsibbadt végtagjait és hangosan fújtatva megindult a bejárat felé. Jólesett neki a kinti meleg után a pince hűvöse és még a levegőjét, a hordóban érlelt borok illatát is valami ajándékként élte meg. Hosszasan szemlélte a hordókat, a krétával ráírt feliratokat, számokat. Nem volt nagy borivó, nem is értett hozzá, de néha megkívánta az ízét, illatát, mint most is, idefelé jövet. A borosgazdát nem ismerte, korábban még nem járt nála. ­− Botz Domonkos novellája