Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Andor Csaba
Környezetszennyezés
 

co2.jpg

Kutyaharapást szőrivel – tartja a mondás. A környezetszennyezéssel, jelesül a légkör szén-dioxid tartalmának növekedésével, és ezzel összefüggésben a fokozódó üvegházhatással kapcsolatban minden gondolatmenet arra az eredményre vezetett eddig, hogy csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást. Méltányolható, mégis egyoldalú ez a felfogás.
Miről is van szó? A Földet érő energia részben belülről (a Föld izzó belsejéből), másrészt kívülről, a Napból ered. Az előbbivel nem érdemes foglalkoznunk, mert az csaknem állandó. (A közvetlenül az emberi tevékenységből származó hőenergia pedig jelentéktelen.) A Nap energiájának egy része visszaverődik a világűrbe, a másik része nem, s ez utóbbi, a beérkező, de vissza nem verődő energia az a változó tényező, amely döntően meghatározza a Föld hőmérsékletét.
Ezzel van tehát baj. Bizonyos gázok – és ilyen a szén-dioxid is – mintegy „csapdába ejtik” a beérkező energiát. A levegőben lévő szén-dioxid arányának növekedése tehát növeli a Föld középhőmérsékletét is.
Érdekes, hogy az az elvetemült gondolat, amely szerint egy másfajta, még radikálisabb környezetszennyezéssel megállítható volna a folyamat, eddig – tudomásom szerint – nem merült fel. Pedig nem sokra megyünk, ha egy tudományos kérdést mindig ugyanarról az oldalról járunk körül. Ha már a fantáziánkat is megkötjük, akkor nehéz lesz megtalálnunk az igazi megoldást.
Az ötletet egyébként Neumann János egyik írása adta. Emlékezetes (legalábbis a vulkanológusoknak), hogy utoljára 1815-ben volt nagyobb vulkánkitörés, amelynek drámai hatása a következő évben, 1816-ban (erről viszont a meteorológusok tudnának mesélni) meg is mutatkozott: a Föld középhőmérséklete becslések szerint egy Celsius fokkal csökkent, ami ilyen rövid idő alatt nagyon jelentős változás. A magyarázat egyszerű: a légkörbe kerülő szemcsés anyagok hatása ellenkező, mint a szén-dioxidé. Visszaverik a napfényt, így a napenergia egy része nem is jut el a levegő alsóbb rétegeibe.
Neumann János emlékezetes tanulmányában arról írt (persze emlékezni csak az tud, akinek van, mire), hogy ha egyidejűleg a Föld hét legnagyobb tűzhányója kitörne, akkor az felérne egy kisebb jégkorszakkal.
Félreértés ne essék: nem ajánlanám, hogy a már most is fullasztó szmog további növelésében lássuk a kiutat. Épp ellenkezőleg. Inkább azt szerettem volna világossá tenni, hogy egyik környezetszennyezésnek ilyen, a másiknak meg olyan, alkalmasint éppen ellentétes a hatása. Ezt azért nem árt tudnunk, mielőtt még a környezetszennyezés és a globális klímaváltozás között közvetlen kapcsolatot vélnénk felfedezni. Nem. Lehet közöttük kapcsolat, de ez nem szükségszerű. Az egyik fajta környezetszennyezés globális felmelegedést, a másik fajta globális lehűlést, a harmadik fajta esetleg egyiket sem (vagy csak lokális változást) idéz elő.
 
 
 
andorcsaba.jpg
Andor Csaba 1950-ben született Budapesten, 1975-ben végzett az ELTE TTK matematika szakán, 1979-ben szerzett filozófiai doktorátust. Dolgozott az ELTE Filozófiai Tanszékén, az MTA Filozófiai Intézetében, az Országos Pedagógiai Intézetben, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és az Országos Széchényi Könyvtárban. 2012-ig a Madách Irodalmi Társaság elnöke, több Madáchcsal foglalkozó tanulmánykötet és monográfia szerzője.Teofília című regényét a Magvető adta ki 1989-ben. 
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Mibe kerül a dohányzás?Kábítószer 2.Kábítószer 1.Szégyenlős férfiak