T. Ágoston László
Ezek a megélhetésiek...
Ezek a megélhetési politikusok rontják el a világot – magyarázta Józsi barátom nem kis malíciával a hangjában –, mert ezek csak a maniért csinálnak mindent. Nézd meg őket a Parlamentben! Be se tolják a képüket az ülésterembe csak akkor, amikor szavazni kell. Aztán amikor megszólal a csengő, megkérdezik a frakcióvezetőtől, hogy melyik gombot kell megnyomni. Mert mindegy mire, de egységesen kell szavazni. Hadd lássa a pór, mi az a demokrácia. A pártfegyelem mindenekfölött! És hűség a pénztárig.
– És a nép, az Isten adta NÉP, amelyik odaküldte őket? – vetettem ellene.
– Küldte volna bár az ellenkező irányba, hogy ne kellene a gázáremeléstől rettegnie a fagyos északi szélben.
– Gondolod, hogy a pálmafák árnyékában lengő langyos fuvallat fölmelegítené a szívüket?
– Azt nem tudhatom, de talán ott nem ragaszkodnának annyira a bundához.
Hát, ha jól belegondolok, sok igazság van abban, amit a Józsi mond. Mert itt volt például a legnagyobb magyar, a Széchenyi. Akár az egész évi jövedelmét is fölajánlhatta a nemzet javára, mert volt neki. Bezzeg a mi politikusaink az ország jövedelméből támogatják a szőlőtelepítésüket, meg a bankbetétjüket, mert van neki. Így aztán nekik is lesz szőlő, meg lágy kenyér. Igaz, nem is nevezi őket senki legnagyobb magyarnak. Viszont megélnek, és egyiküket se gyötri a lelkiismeret, hogy vajon jól tettek - e valamit, vagy sem. Nem úgy, mint szegény Széchenyit. Mert volt neki.
Ezek a megélhetésiek elárasztották az egész világot, akár az ufók. Az ügyvéd bármilyen mély slamasztikából kihúz, ha kellőképpen megfizeted. Nem azért, mintha befolyásolnák a tények, hanem annyiért már tiéd a jog. A kórház teljes személyzete a te gondolataidat – meg a zsebedet – lesi, miközben a másik betegnek egy műanyag kacsa se jut. Hápogni meg ott az orvos, ha kinyitja a fizetési borítékját. Végtére a tulajdonosnak is meg kell élnie valamiből.
Nálunk a focit se gólra játsszák, hanem euróra. Ha netán akad a sok falábú csodacsatár között egy, amelyik a labdát is el tudja rúgni, nemcsak a társa bokáját, rögtön eladja a klub, és államkötvényt vesz rajta a tulajdonos, mert valamiből neki is meg kell élnie. Aztán vesz még két klubot fél áron, hogy bizton legyőzhesse önmagát.
A bróker mosodát nyit és abban reménykedik, hogy vesznek neki érettségi bizonyítványt a befektetők. Ha mégsem, hát Bécsig szalad, vagy még azon is túl, hogy közben eldönthessék a nagyok, ki mikor nem tárgyalt vele és miről. S ha minden kötél szakad, házi őrizetben írja meg a le nem töltött börtönévei emlékét. Neki megéri a befektetés, akár írástudót is vehet hozzá dömping áron. Az irodalom csak az írónak nem hoz profitot. Végtére is nem megélhetési üzletág.
A rosszlány exkluzív masszázsszalonokban keresi meg a mindennapi betevőt. Olykor nála jönnek össze az illetékesek, hogy kijelöljék a türelmi zónát. A türelemben meg is egyeznek, a zóna meg marad a te fejadagod mértékegységeként.
Nincs fejlődés genetikai hibák nélkül – vallják a biológusok. Ezért születhetett meg nálunk is Rákóczi, Kossuth, meg az ötvenhatos pesti srácok. És ezért szégyenkezik Józsi, amikor megköszöni a Tisztelt Háznak a jövedelempótló támogatást.

A szerző írásai korábban a SzegediLapon: