T. Ágoston László
Ezek a megélhetésiek...
Ezek a megélhetési politikusok rontják el a világot – magyarázta Józsi barátom nem kis malíciával a hangjában –, mert ezek csak a maniért csinálnak mindent. Nézd meg őket a Parlamentben! Be se tolják a képüket az ülésterembe csak akkor, amikor szavazni kell. Aztán amikor megszólal a csengő, megkérdezik a frakcióvezetőtől, hogy melyik gombot kell megnyomni. Mert mindegy mire, de egységesen kell szavazni. Hadd lássa a pór, mi az a demokrácia. A pártfegyelem mindenekfölött! És hűség a pénztárig.
– És a nép, az Isten adta NÉP, amelyik odaküldte őket? – vetettem ellene.
– Küldte volna bár az ellenkező irányba, hogy ne kellene a gázáremeléstől rettegnie a fagyos északi szélben.
– Gondolod, hogy a pálmafák árnyékában lengő langyos fuvallat fölmelegítené a szívüket?
– Azt nem tudhatom, de talán ott nem ragaszkodnának annyira a bundához.
Hát, ha jól belegondolok, sok igazság van abban, amit a Józsi mond. Mert itt volt például a legnagyobb magyar, a Széchenyi. Akár az egész évi jövedelmét is fölajánlhatta a nemzet javára, mert volt neki. Bezzeg a mi politikusaink az ország jövedelméből támogatják a szőlőtelepítésüket, meg a bankbetétjüket, mert van neki. Így aztán nekik is lesz szőlő, meg lágy kenyér. Igaz, nem is nevezi őket senki legnagyobb magyarnak. Viszont megélnek, és egyiküket se gyötri a lelkiismeret, hogy vajon jól tettek - e valamit, vagy sem. Nem úgy, mint szegény Széchenyit. Mert volt neki.
Ezek a megélhetésiek elárasztották az egész világot, akár az ufók. Az ügyvéd bármilyen mély slamasztikából kihúz, ha kellőképpen megfizeted. Nem azért, mintha befolyásolnák a tények, hanem annyiért már tiéd a jog. A kórház teljes személyzete a te gondolataidat – meg a zsebedet – lesi, miközben a másik betegnek egy műanyag kacsa se jut. Hápogni meg ott az orvos, ha kinyitja a fizetési borítékját. Végtére a tulajdonosnak is meg kell élnie valamiből.
Nálunk a focit se gólra játsszák, hanem euróra. Ha netán akad a sok falábú csodacsatár között egy, amelyik a labdát is el tudja rúgni, nemcsak a társa bokáját, rögtön eladja a klub, és államkötvényt vesz rajta a tulajdonos, mert valamiből neki is meg kell élnie. Aztán vesz még két klubot fél áron, hogy bizton legyőzhesse önmagát.
A bróker mosodát nyit és abban reménykedik, hogy vesznek neki érettségi bizonyítványt a befektetők. Ha mégsem, hát Bécsig szalad, vagy még azon is túl, hogy közben eldönthessék a nagyok, ki mikor nem tárgyalt vele és miről. S ha minden kötél szakad, házi őrizetben írja meg a le nem töltött börtönévei emlékét. Neki megéri a befektetés, akár írástudót is vehet hozzá dömping áron. Az irodalom csak az írónak nem hoz profitot. Végtére is nem megélhetési üzletág.
A rosszlány exkluzív masszázsszalonokban keresi meg a mindennapi betevőt. Olykor nála jönnek össze az illetékesek, hogy kijelöljék a türelmi zónát. A türelemben meg is egyeznek, a zóna meg marad a te fejadagod mértékegységeként.
Nincs fejlődés genetikai hibák nélkül – vallják a biológusok. Ezért születhetett meg nálunk is Rákóczi, Kossuth, meg az ötvenhatos pesti srácok. És ezért szégyenkezik Józsi, amikor megköszöni a Tisztelt Háznak a jövedelempótló támogatást.
T. Ágoston László író, újságíró. 1942. október 14-én született Tasson. 1970-től újságíró. 1971-73. között végezte el az újságíró iskolát, majd 36 évesen főiskolai diplomát szerzett. Üzemi, intézményi lapok munkatársaként, szerkesztőjeként dolgozott. Első novellája 1966 decemberében jelent meg a Csepel újságban. Novelláit, elbeszéléseit, szatíráit, meséit közölte a Népszava, Népszabadság, megyei lapok, Somogy, Hévíz, Hevesi Szemle, Új Hevesi Napló, Lant, PoLísz, Ezredvég, Új Horizont, Keresztény Élet, JEL, Amerikai Magyar Népszava, Amerikai Magyar Szó, Bécsi Napló, kanadai Krónika, Kaláka, belgiumi Kilátó, stb. Írásait mintegy két tucat antológiába válogatták be, de önálló kötete csak 2001-ben jelenhetett meg. 1989-ben Krúdy Emlékérmet kapott, majd 1999-ben dicsérő oklevéllel ismerte el munkásságát a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége (Washington). Díjat nyert a rádió irodalmi pályázatán, majd 2000-ben különdíjat az országos millenniumi pályázaton. Több írószervezet tagja.A szerző írásai korábban a SzegediLapon: