Lukáts János
Kicsi macsek fülecskéje
Kicsi macseknak igen szép fülecskéje volt, sőt nem is egy, de két füle. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert egyik füle fehér volt, a másik meg fekete. Ezt persze ő maga nem tudta, csak a többi macska mesélte neki, egy kicsit irigykedve. Cicamama pedig úgy döntött, hogy az ilyen különleges adottságú macskának nem lehet más neve, csak az, hogy: Fülemüle.
Kicsi macsek büszkén viselte a nevét (és a füleit), csak az bántotta, hogy a macskák nem tudták pontosan megmondani neki, hogy a jobb füle fekete és a bal füle fehér, vagy éppen fordítva. A cicák ugyanis azt gondolják: ha velem szemben áll egy másik macska, és nekem azon az oldalon a jobb fülem van, akkor a másik macskának is az a jobb füle. Pedig, hajh, a szembe-cicának az éppen hogy a bal füle.
Az udvar többi állata is megszemlélte a különös macskafüleket. Puszedli, a fehér kuvaszkutya azt javasolta, hogy Fülemüle mossa meg jól a csúf fekete fülét a kerti csap alatt, mert biztosan beleevett a szilvalekvárba. Fülemüle megborzongott erre a szörnyű gondolatra: a kerti csapra is, meg a szilvalekvárevésre is. A varjú leszállt az eperfáról az udvar közepére, és azt károgta, hogy egy ilyen gyönyörű, fekete fülű 
macskának miért lóg a lisztbe a füle, gyorsan dörzsölje az eperfa oldalához a fehér fülét. A kakas sóhajtozni kezdett, amint a kismacska két tarka fülét meglátta: Bárcsak a tyúkok fején is volna ilyen fogantyú, majd jobban ráncba szedné őket a baromfiudvarban. Cicamama csak hallgatta az ilyesfajta beszédet, aztán sóhajtozva odalépett Fülemüléhez, a szájába fogta a nyaka bőrét és becipelte a kamrába. A sötétben nem látszott, hogy a kölykök között melyik macska füle fehér és melyik fekete.
Telt-múlt az idő, a kismacskából nagy macska lett, a kakas már elhúzódott előle, mert Fülemüle játékból meg-megcibálta a büszke farktollakat. A varjú is csak az eperfa alsó ágáról károgott le a macskának, Fülemüle pedig akkorákat ugrott, hogy kis híján elcsípte a szemtelen varjút. Puszedli, amikor meglátta a macskát, behunyta a szemét, mintha aludna, Fülemüle pedig a kerti csap alá tartotta a pracliját, és úgy locsolta a vizet az alvó kutya felé. Puszedli ilyenkor egy kicsit mindig megkergette Fülemülét, aztán visszahevert az árnyékba szunyókálni.
Fülemüle egyik nap meglátta Borikát, amint a lány a haját fonta a konyhaajtóban. Borikának szép, szőke haja volt, hosszú varkocsot font belőle, hol egyet, hol meg kettőt. Amikor pedig készen volt a nagy munkával, belenézett egy kerek, fényes tárgyba, ami ott lógott az ajtó mellett, egy szögön. Fülemüle nem tudta, mit néz Borika a fényes tárgyon, és miért mosolyog elégedetten. Egyszer aztán ő is odamerészkedett, és ő is belekukkantott a kerek fényesbe. Egy macskát látott benne, akinek ugyanúgy egyik füle fehér volt, a másik fekete, mint őneki magának. Ezen Fülemüle nagyon csodálkozott, oda is nyúlt óvatosan a fényes, kerek tárgyhoz, de az kemény volt és hideg, nem volt igazi macska. Borika most lépett ki az ajtón és nagyot nevetett: - Na, te macska – mondta – hát belenéztél a tükörbe? Most már elhiszed, ugye, hogy van neked fekete füled is, meg fehér is?!
Fülemüle leült a tükör elé, és amikor senki nem figyelt rá, a praclijával megsimogatta először az egyik fülét, aztán a másikat, és közben halkan mondogatta:
– Ez az én fehér fülem, ez meg a fekete fülem – és ment Cicamamához, hogy elmondja neki a nagy újságot, hogy meglátta és megtanulta a füleit. De mire odaért, már összezavarta, melyik füle milyen színű. Visszaszaladt a tükörhöz, megint belenézett, aztán megint szaladt a kamrába.
A macskák azóta szeretnek tükörbe nézni, tudják, hogy macskát látnak benne, tudják, hogy az a macska megszólalásig olyan, mint ők, sőt talán igazán magukat látják benne. Csak azt nem tudják, hogy baloldalon van-e a fehér fülük, vagy jobboldalon a fekete fülük.
Lukáts János író, műfordító. Az ELTE BTK-n magyar-könyvtár szakon szerzett diplomát. Tanított a berlini Humboldt Egyetemen. Ír prózát, drámát, tanulmányt. Eddig hét kötete jelent meg. Írásait lapunk mellett közölte a Polisz, a Lyukasóra, a Napút, a Búvópatak és az Agria folyóirat.