Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 
Marton Árpád 
Költészetnapi variációk
 
Hihetetlen, mégis megtörtént eset.
Ajánlom a szem- és fültanúknak.
 
 I.
 A pesti költő
 
Költők városa! József Attila, Radnóti, Juhász… Babits, Baka István. Maga a város csupa-csupa költészet: kanyargó szőke folyója aranybronz nőmetafora. Csobogói jól formált szakaszocskák egy versfüzérben. Szoborsorai: szonettkoszorúk. Nyájas egy város ez: délies hangulata épp illő a költői esthez. Odahaza megírom. És mennyi szeretetreméltó ember. Vajon mit olvastak tőlem? Este ez is kiderül, ahogy az ég is nagyvégre kiderült. Kissé kínos, hogy barátomat, a pesti írót annyian ismerik errefelé. Lépten-nyomon megállítanak bennünket. Tessék, mit mondtam. Állítólag fölös számban kószálnak erre fűzfapoéták. Remélem, ez nem azok közül egy. Elhűl a halászlém.
 
II.
 A pesti író
 
A tavasz is beköszöntött, épp jókor, ilyenkor megfelelő visszalopakodni Szegedre, Szegedem, Szegedem, hűtlen egy szerelem, kiszipolyozod íróidat, hogy azután elhajítsd őket, regisztert lehetne vezetni tollforgatóidról, akiknek holttetemén közönyös tekintettel léptél át, igaz, nem csak íróval, éppily cudarul bántál idegsebésszel, basszistával, főtechnológussal. Mégis szép vagy, legalább nekem szép és éppen máma, legkacérabb tavaszi ledérségedet öltötted föl fogadásomra, gyöngymosolyodat, futó kalanddal csábító, incselkedő külsőd, rebben a napfény és szoknyák libbennek, hajhó, szeplőtelen szajha, hajhó, szegedi tavasz. Ki ez már megint? Á, a szegedi író. Légy üdvözölve, barátom! 
 
III.
A szegedi író
 
Nini! A pesti író! (Épphogy sikerült befékeznem mellette, áttörve a délutáni dugón. Csikorogva állítottam meg a kerékpárt. Ugyan ki lehet ez a tiszteletreméltó, idősebb hölgy mellette? Biztos, hogy láttam már ezt a szempárt. Televízió… Nem, Gobbi Hilda, az lehetetlen. Szeszélyes április, hogy is juthat eszembe ilyen képtelenség? Az ám! Az anyósa lesz!) – Szervusz! Kezét csókolom! (De vajon mit fixíroz rajtam ez az asszony? Vagy úgy, ritka manapság a jól nevelt férfi, aki kezicsókolommal üdvözli még a dámákat, amint az illő. Habár, mi tagadás, ily vérbeli úrasszonyba sem boltik az ember minden percben! Szolid elegancia, keresetlenség – igen, ez a megfelelő jellemzés! Csak ez a nemzedék képes már rá, hogy feltűnő smink nélkül is elbájoljon. Legföljebb csak egy icipici púder. És milyen diszkréten szorítja oldalához azt a finom válltáskát! Az aszfaltbetyároktól tarthat, meg is értem. Tanítani lehetne a föllépését. Semmi kétség: magam is rokonszenves vagyok neki. A hálás pillantásából látszik, hogy a szívébe loptam magamat. Legalább szerzek egy jó pontot a Pesti írónak az anyósánál. Belegondolni is rossz, hány bárdolatlan ámokfutóval tereferélhettek már feszengve a korzón.) – Mi járatban? Vagy úgy! Költészet napja. Szép is az, errefelé különösen! Fellépés, lelépés. Parancsolsz? Á, megtiszteltetés lesz, ha bemutatkozhatom. (Ha lehet, még több tisztelettel, mint az imént:) Kezét csókolom! „Hadd mutassam be egymásnak…” – Pesti író mondata félbeszakad. Nagyot nyel. – „az… urakat…” – Szegedi író udvariaskodva kereket old. „Kezicsókolom???” – hallja, neheztelő hangon. Előbbiek: pesti költő (semmi esetre sem anyós) és pesti író állnak, leforrázva a szegedi délutánban. Nagynevű irodalmi kávéházak emlékét őrzi az utcaszeglet.
 
Epilóg
 
Minden, de minden művé alakul.
Íme:
Nálunk a költészet igen népszerű mesterség. Mint talán csak a régi korok lantosait: errefelé a költőket szinte szétszedik olvasóik és rajongóik. Egyes poéták már arra panaszkodnak, alig merészkedhetnek az utcára kíséret nélkül, annyi a verseskötetekért ostromló, dedikációért tülekedő idegen. Egyikük a minap is három óra alatt mehetett csak végig a Kárász utcán.
Mígnem a költő nem mindennapi tervet eszelt ki. Mátyás király, kihez gyakran hasonlították, és nem is alaptalanul, határozott orrvonalának és sastekintetének hála, nem is szólván bodor fürtjeiről, miket firenzei fodrász helyett az anyatermészet biggyesztett magas homlokára, nos, ahogy mondom, a Bécset meghódoltató uralkodó szolgáltatta a példát, álruhásan vegyülni el a hétköznapi sokaságban. Kalmárnő-jelmezt válasszon? Avagy inkább (regénytelenebbül, mi tagadás): nyugdíjkor felé haladó, láncdohányos könyvtárosnő keresetlen külsőjét, álca gyanánt?
Gond nélkül végigjutottak a Kárász utcán, csak a pesti írót tartóztatták föl túl gyakran bizalmaskodó vidéki cimborák. Már-már úgy látszott, bevált az ötlet. Mígnem egy sarkon, hajhó, kerékpár fékez mellettük csikorogva – (DA CAPO: Költők városa! József Attila, Radnóti, Juhász… Babits, Baka István. Maga a város csupa-csupa költészet: kanyargó szőke folyója aranybronz nőmetafora. Csobogói jól formált szakaszocskák egy versfüzérben. Szoborsorai: szonettkoszorúk. Nyájas egy város ez: délies hangulata épp illő a költői esthez. Odahaza megírom. És mennyi szeretetreméltó ember…)
 
 
martonarpii.jpg
Marton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp. 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp. 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp. 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp. 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).