Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Marton Árpád
Trio d’Arco Angelico
 
– ha, teszem azt, valami efféle néven szerepelnének, lehetőleg mint utazó olasz muzsikustruppot mutatván be magukat, Kéringer László, Pétery Dóra és Varga Ferenc barokk triója bármely európai nagyváros zenerajongóit lázba hozná. Valamicske görögtűz, sejtelmes fáklyalobogás, egy csapat pantomimes meg egy miszteriózus reklámkampány – bizton állítom – sztárokat faragna belőlük.
okf_logo.jpg
Mert zenei értelemen semmi sem hiányzik a világszínvonal meghódításához. Állíthatnám-e ezt barokk specialisták felvételeitől elkényeztetett korunkban, ha nem lebegne most is, vagy egy órával a koncert befejezte után körülöttem valami súlytalan aranylobogás, lenge ámulata időtlen szépségű varázshangoknak? Az alkalmi olasz névben jelzett angyali ívek bűvölete; mennyei boltozat éteri futamokból?
Már a műsorválogatás is ritka kifinomultságot mutat, dúskáló, örömteli magabiztosságot, fejedelmi nagylelkűséget, nagyúri ínyencek pazarló bőkezűségét. A gyermek Mozart mennyei fényű Grabmusikjának, Szentsír-motettájának ártatlan hangjai jószerivel behatárolhatatlan hangfajú virtuozitást vetnek latba. Händel Messiásának nagy bevezető áriája hangban simít el völgyet és omlaszt porrá hang-görgetegeket. Monteverdi Vesperásának részlete bizánci ragyogásba vonja a reformátusok Honvéd téri egyházát, de épp ily tobzódó gazdagságúak a hangszeres betétek is: J. L. Krebs megindítóan érzelmes f-moll fantáziája és Bach dramatikusan a legtalálóbb pontra időzített korálelőjátéka, a Liebster Jesu, wir sind hier.
A lenyűgöző zenedramaturgiai szándék a nagypénteki magyar népének – Én nemzetem – és Ravel Kaddischának egybezengő sirámában kinyilatkoztatásszerű drámaisággal szakad föl előadók és hallgatók lelkében. Nem hangverseny ez immár, de a legtisztább értelemben vett istentisztelet zenében: a hangok birodalmába magasztosuló lelki szánsz, önvizsgálat, átittasulás, katarzis. A világon sehol sem hallható, az énekestől kottába szedett ősi kopt Hágiosz-ének befoghatatlan ékítés-univerzuma mindezek után fölötte áll már a fizikai lehetőségek birodalmának, hangfonalain, mint füst kormozta ódon ikonok aranylemezén, maga a menny nyilvánul által.
Hátravan még egy Monteverdi-zsoltár és egy Telemann-kantáta Szent Mihály arkangyal tiszteletére, két da capo áriával – és így, a vége után, ha tetszik: a végtelen szélén, a szavak elnémulása. Angyali ívek.
 
 
martonarpii.jpg
Marton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp. 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp. 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp. 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp. 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).