SzegediLap

Bánki Éva kora középkorban játszódó trilógiájának második kötete, az Elsodort idő valószínűsíti, hogy maga a számtalan módon tematizált idő lesz a tervezett regényfolyam hőse. Ez a tematikus elem pedig könnyen lehetővé teszi, hogy ugyanazon a tükrön keresztül vizsgáljuk a kora középkort és a saját korunkat. – Benes Krisztina recenziója

Miközben olvastam Czipott György, Légycsapóünnep című új verskötetét, a felbukkanó egyéb benyomások mellett, szerzőnknek két, tartósan jelen lévő poézisformáló szándékára lettem figyelmes: az egyik az utómodernitás verseléstechnikáját előnyben részesítő elköteleződése volt, míg a másik a szokatlan szóösszetételek iránti fokozott vonzalma. Alapesetben e két, a kötet számára karaktert adó törekvés közül a szokatlanságra törekvés egyfajta megújulásigényre, míg az utómodernitás gyakorlatát továbbéltető, a posztmodern verseléstechnikát csak módjával befogadó költészet pedig ennek az ellenkezőjére utal. A gyanútlan, csupán megszokásból olvasó befogadó első szándékból ezért akár arra is gondolhatna, joggal, ahogy jómagam is tettem, hogy a kötet érdekesebb, izgalmasabb opusai inkább a szokatlanra, s ezáltal a korszerűre törekvés szándékából fognak kirajzani, s hogy a hagyományőrző attitűd funkciója a kötetben inkább ezek friss karakterének a háttérből történő jobb kiemelésére fog szorítkozni. Ám ahogy haladtam előre az olvasásban, rá kellett jönnöm, hogy esetünkben ez nem így van. – Bereti Gábor recenziója Czipott György új kötetéről

Az élet nem ér annyit, hogy hazudjunk érte – mondta emlékeim szerint egy filozófus vagy regényhős, végül is mindegy, azt biztos, hogy igen cinikus és igen hívő ember lehetett egyszerre, hogy milyen arányban, az is mellékes. Most, hogy rohamléptekben elragadta a halál néhány hónappal negyvenkettedik születésnapja előtt a kiemelkedően tehetséges és – a gyarlóságaival együtt – kiemelkedősen emberséges Dukay Nagy Ádámot: a rá jellemző igazmondás, vagy ha úgy tetszik, önmagunk kíméletlen vállalásának jegyében szólok róla néhány szót. – Búcsú Dukay Nagy Ádámtól

Hagyomány és fordulópont: Esterházy recepciója a kelet-európai régióban címmel rendeztek nemzetközi konferenciát a szegedi bölcsészkaron a közelmúltban. Esterházy Péter az irodalmi közvélemény szerint a késő Kádár-kor és a rendszerváltás utáni évtizedek legnagyobb hatású alkotója volt. Talán éppen azáltal vált azzá, hogy képes volt megértő módban, félelem és gyűlölet nélkül bemutatni a kort, amelyben éltünk. Az Esterházy-konferencia szervezője, Szabó Gábor egyetemi docens először a tanácskozás címválasztásáról beszélt Tráser Lászlónak.

Ez a jegyzet három Júliáról, három csodálatos múzsáról szól. A magyar költészet három kiemelkedő költőjének, Balassinak, Petőfinek és Aranynak múzsáiról, társairól, költészetük talán legfontosabb ihlető forrásairól. – K HG naplótöredéke

Szörényi László dialógusa Németh Péter Mikolával. Részlet a megjelenés előtt álló Személyesség a személytelenségben — Németh Péter Mikola: Párbeszélgetéseim Könyve (Bp.—Vác, 1992—2008) című könyvből

Az évfordulósdit megszakította dr. K HG a korábbi jegyzetében, de ígérte, hogy majd folyt. köv. Eljött a köv. ideje – írta jegyzetfüzetébe K HG. Íme még néhány olyan Arany-évszám, amihez „kommenteket” írt.

2017 – kétszáz éves lenne Arany János, ha még testben és lélekben egyaránt köztünk lenne. 135 éve sajnos már csak lélekben van velünk a varázsló, aki nem nyuszit, galambot, vagy virágcsokrot húzott elő a cilinderéből, hanem a szédítő magasságot és a feneketlen mélységet. És ezt addig fogja tudni a világ, míg él a magyar nyelv, amíg nem nyomja el valami kakofonikus hangzavar, s nem fullad bele valami internacionális angolból leegyszerűsített nyelvi egyen-mocsárba. Tegyünk ez ellen a rémálom ellen – határozta el K HG, s döntött úgy: közreadja arany-naplótöredékeit ebben az aranyévben.

Gáspár Ferenc és Diószegi Szabó Pál közös munkába fogott másfél-két évvel ezelőtt: arra szánták el magukat, hogy megteremtik a magyar trubadúr alakját és a magyar trubadúr költészetet a Trubadúrvarázs című regény keretében. A regény szerzője Gáspár Ferenc, aki számos történelmi témájú könyvet tett már le az olvasók elé, a versbetéteket pedig Diószegi Szabó Pál írja, aki nem csak költőként, de a verstan és a történelem kiváló ismerőjeként is tökéletes választás erre a feladatra. – 7 kérdésünket ezúttal Gáspár Ferenchez és Diószegi Szabó Pálhoz intéztük.

Máté Zsuzsanna tanulmánykötetének témája néhány irodalmi szöveg egy-másban, egy-másként való létezésének bemutatása a nyelviség, a képiség és a zeneiség kölcsönhatásában és az ily módon létrejött művészetközi kapcsolatháló működésének empirikus elemzése, valamint az analizálásokra épülő hermeneutikai és esztétikai kérdéskörök felfedése. – Németh Zsófia recenziója Máté Zsuzsanna könyvéről