K HG
K HG naplótöredékei Arany-évben, óarany derengésben 3. Három múzsa
Ez a jegyzet három Júliáról, három csodálatos múzsáról szól. A magyar költészet három kiemelkedő költőjének, Balassinak, Petőfinek és Aranynak múzsáiról, társairól, költészetük talán legfontosabb ihlető forrásairól.
Az első Júlia a valóságban nem is Júlia, hanem Anna, akinek múzsanevét Balassi humanista költő-példaképétől, a második Janustól kölcsönözte. (Janus Secundus azért lett második Janus, mert az első Janus Pannonius volt! – magyarázta K HG. Mindig csak magyarázott, ha kellett, ha nem, ezért még azt is hozzáfűzte, hogy akadt az első osztályú magyar szerelmi lírában olyan Júlia nevű múzsa is, akinek valódi neve nem tetszhetett költőjének, mert verseiben Lillára keresztelte át a hölgyet. Hát ezért a szószátyárságért kacskaringózott, tévedett el annyiszor ezekben a jegyzetekben K HG.)
Koncentráljunk: fussunk neki még egyszer a témának! Losonczy István fiúsított lánya, aki három férjet fogyasztott el életében (Balassi ugyan nagyon szeretett volna köztük lenni, de amikor jelentkezett erre a pozícióra, Anna-Júlia úgy döntött, hogy a 
múzsai és szeretői státust még szívesen betölti, de kezét és mérhetetlenül nagy vagyonát egy Balassinál jóval fiatalabb, gazdagabb, kevésbé /ki/csapongó felvidéki főnemesnek, Forgách Zsigmondnak adja. Igaz, hogy Forgách nem írt Szép magyar komédiát Anna tiszteletére, miképp vetélytársa BB. Neve sem vált irodalmi tananyaggá, bár az ő élettörténete is megérdemelne egy külön jegyzetet egyszer. (A BB betűszó K HG-nak Balassi Bálintot, vagy Bertolt Brechtet jelentette, ifjúkorában még Brigitte Bardot alakja is felvillant lelki szemei előtt, a mai ifjú nemzedék nagy részének inkább csak egy sokat reklámozott pezsgő, vagy bor jut eszébe a Balaton mellől...)
Egy szó, mint száz: az első megkérdőjelezhetetlenül rangos, művészi szerelmes versciklus múzsája L. A. volt. Vagy inkább Júlia, a reneszánsz mintakép volt múzsája, forrása? K HG-nak talán a valódi Anna miatt, aki ugyan csodaszép, vonzó hölgy volt (aki nem tudja elképzelni, milyen szép, nézze meg az interneten a Szép magyar komédia c. régi magyar filmet, ahol a meseszép Júlia-Annát Beata Tiszkiewicz domborította, s a film megtekintése után rögtön el tudja képzelni majd Bálint úr szerelemét.) E múzsa személye minden látványos érdeme, szépsége ellenére egy olyan személyiség, aki legkevésbé dobogtatta meg a jegyzetíró szívét, a fent elregélt életút miatt. De még a kétségtelenül óriási jelentőségű és értékű Júlia-ciklus sem bájolta el annyira, mint BB néhány latorkodó éneke, mint pl. a Hannuska Budovskionskáról szóló, de sem Júlia, sem Coelia, s még a titokzatos Fulvia sem szított benne olyan tüzet, mint ama Zsuzsanna. Bizonyságul álljon itt egy strófa:
(Hangosan, gyorsan, vidáman olvasandó!)
Kegyes ábrázatja én aránzó célom, Citeraszózatja búm rontó acélom Venus fattya lelkem hatja, ha szózatját hallhatja, S ha láthatja, nincs bánatja, búmot mind elmúlatja Hogy jó kedvét mutatja.
Petőfi Júliája is nemeskisasszony, ha nem is annyi bíborban, 
bársonyban, gyöngyös koszorúban áll elénk, mint Bálint úr múzsája. Ruházkodása, frizurája Sand Györgyöt utánozva 19. századi modern, kedvenc ruhadarabja a kékharisnya. Nem csak múzsa – „költőtárs” is. (Még szerencse, hogy ezt a kitüntető címet a Toldit olvasva Aranynak adományozta Petőfi, nem nejének.) Mindennek ellenére ő az a Júlia nevű múzsa, aki Balassi Annája mellett a legtöbb maradandó értékű, világirodalmi rangú szerelmes versben örökíttetett meg a magyar lírában.
Különösen a koltói versek váltak az iskolai oktatás sztenderd darabjaivá, néhány közülük méltán kerül a nebulók szeme elé, nemcsak Szeptember végén, de minden hónapban. (Apropó: K HG elárulja itt, hogy e verstől nem szédült lelke édes, mély mámorba. A természet szépségétől – az első versszaktól – még csak-csak, de a sírból feltámadó, özvegyi fátylat elcsaklizó szellem-Petőfitől borsózik a háta. Ezért nem bírta be- és elfogadni imádott Kosztolányijának értékítéletét sem a 9. sorról. Tudniillik arról, hogy elhull a virág, eliramlik az élet... Így igaz, szép, szívszorító, zseniálisan muzsikál. Már-már túlságosan. K HG-nak mindig a LEHETŐSÉGEK jut ilyenkor az eszébe: Nyílhat a virág / Jöhet a féreg – Nagy László.)
Szóval, ha Koltón és a költőn morfondírozunk, akkor inkább a Beszél a fákkal a bús őszi szél..., ahol Júlia végig szendergi a verset, békén hagyva férjét, hogy nyugodtan ábrándozhasson. Nem róla, a szabadságháborúk történetét olvasva itt sem hagy kétséget Petőfi arról: a szabadság és szerelem istennői közül kit választana. Azt, akit hasonló témájú epigrammájában 1847. január elsején választott... (Mondd, Te kit választanál? – kérdezi K HG a virtuális jegyzet virtuális olvasójától.)
Vagy Koltón született Petőfi horrorja is A szerelem országáról. A paradicsomi tájból egy apokaliptikus, véres, öngyilkosokkal, hullákkal megtelt haláltáj bontakozik ki a szemünk előtt (ha költőnk egy fél évszázaddal később élt volna, itt a halálgyár is megfelelő kifejezés lenne – gondolta K HG.) Vajon mit üzen e rémálommal a szerelemről Petőfi? K HG nem válaszolja meg e kérdést, jegyzetolvasóira bízza választ. De az eddigiekből is kitalálható, hogy a három Júliából ki számára a múzsa-verseny győztese.
K HG a képzelt dobogó képzeletbeli felső fokára Ercsey Juliannát állította. Arany múzsája egy ügyvédnek és cselédjének, Szakmári Erzsébetnek törvénytelen lánya, a szó eredeti 
jelentését nézve igazi sznob. (A szó a lat. s.nob. rövidítésből ered, azaz sime nobilitate „nemesség nélküli”, ez bejegyzés volt a cambridge-i egyetem régi anyakönyveiben. A mai jelentés onnan származhat, hogy a sznob diákok egy része igyekezett előkelő társai életvitelét utánozni. (Ld. www.szomagyarito.hu !) De ez a Júlia mennyire más volt, mint a múlt korok celeb Júliái!. Egy olyan feleség volt, aki nem költőtárs, csak élettárs, aki nem gazdag, elérhetetlen szépség és vágyott parti, de a legszerényebb körülmények és lehetőségek között is családot teremtett, akit szerető és okos, értelmes gyerekekkel áldott meg az Isten.
Az azért némi magyarázatra szorul, hogy miért lett ő az igazi múzsa. Hiszen Arany János szinte nem írt szerelmes verset hozzá! (Ezért történhetett a közelmúltban egy olyan vakmerő kísérlet, amelynek szerzője „megtalálta” Arany János elveszett szerelmes verseit. Csakhogy az irodalomtörténeti jelentőségű szenzáció nem ütött be: a huszadik század szerzője nem volt képes rekonstruálni, megszülni ezt az Arany-értékű lírát, a magyar nyelv legnagyobb mesterének nyelvét és szellemét olyan szinten létrehozni nem tudta, amilyen szinten néhány klasszikus festmény és festő hamisítója ezt megtette, hozzáírva egy-két apróbetűs bekezdést a művészetek történetéhez. Ha az Arany-versek „megtalálója” átgondolja ötletét és nem valósítja meg, a kisebb önbizalom és nagyobb szerénység elvezethetett volna odáig, hogy ne kísértse a lehetetlent.)
Arany felesége ugyan csak egy-két rövid szerelmes vers címzettje (Oh! ne nézz rám s talán Az ihlet perce), de epikus költészetében számos olyan részlettel találkozhatunk, ahol Arany a szerelemről, hűségről és hűtlenségről, vágyról, szeméremről és cédaságról, tragikus szerelmi csalódásokról, kudarcokról vall, mesél. A Bolond Istók című verses regény hőse maga Arany, a színészkaland kapcsolata a szerelmi költészettel szintén vitathatatlan. Ugyanúgy, mint Toldi szerelmi regénye is Arany János eszményeit, felfogását mutatja be a szerelemről. Rozgonyi Piroska és Toldi szerelme mögött fájóan felsejlik Anikó és Lajos király tragikus „románca”. És nem a szerelem érzésvilágába, Arany legbensőbb, lélektani pontossággal rajzolt érzelmei közé jutunk el az olyan balladákkal, mint pl. a Tengeri-hántás, a Népdal vagy a Bor vitéz?
Arany János tehát úgy teremtett szerelmi költészetet, hogy mások mögé, más emberek lelkébe, történeteibe rejtette mindazt, amit a szerelemről el akart és el tudott mondani. De akkor múzsája volt-é egyáltalán Ercsey Julianna? Lehet rajta töprengeni, vitatkozni. K HG szerint ez a múzsa olyan nő volt, aki hű és tökéletes szerelmi társa volt a költőnek egész életében, aki társa volt minden pillanatban, aki a háttérben biztosította egy nagy magyar költő életművének érzelmi, emberi hátországát. Igazi fele-ség volt. Arany költészet és emberi nagysága vele, a két félből vált egésszé. A Költő és a Múzsa? IGEN. Olvassák el csak kedves virtuális jegyzetolvasók Az ihlet perce c. szonettjét!
Mint a szerelmes boldog álminál
Tündér-alakká lesz bálványa képe:
Úgy lebben olykor a müvész elébe
Teljes tökélyben a szűz ideál.
De oh, ha vére csillapodni száll,
A gráciák övét elejti szépe:
Más hölgy tolong az istennő helyébe.
Asszony, minéműt köznap is talál.
Reszkess az égit így elveszteni!
Ha ő jelen, ha őt mosolygni látod:
Akkor, akkor ne múlassz költeni! –
Egyszerre, mint árny, tűn el az imádott,
És mint a rózsafelhő, nem sajátod; –
Perc a tiéd, egy perc, az isteni!
K HG első Arany-jegyzete * K HG második Arany-jegyzete