Radnai István
Esti merengés
szűkül vagy tágul robban vagy csendesen
elterül a lepedőn ahol könnyes virág terem
világ vagy egyetem vajon az egyetlen
szűköl a vágy nem csillapul éhe
s felkúsznak szomjas csillagok az égre
lassan elkergeti a hold hűtlen nyáját
felhősödik az ég pók eregeti nyálát
az őszi szobán mint égett angyal szárnya
perzselő lehelet száll át a kettőnk vágya
elhalkul a nesz csend települ az ágyra
múlt vagy jelen csak kóbor illat
egy álnok villám messziről villan
s a villanyfény a víztorony körül
míg el nem jön az éjfél még velünk örül
Érik
gyönyöröket izzad a pázsit
kopáncsa kilöki az éjbe a diót
egyesülnek az őszben
lucskosak az elnémult álmok
Radnai István költő, 1939-ben született, Budapesten él. Többek között az Alföld, a Jelenkor, a Tiszatáj, az Életünk, a PoLíSz, a Budapest Bristol, a Napút közölte verseit.
A szerző versei korábban a Szegedilapon: Dugonics-temető; Civilizált illúziók...; 3 vers; 2 vers; Korunk művésze; 2 vers; Álmatlan tárgyiasság; Versek