Radnai István
Nosztalgia betegágyból
keresztül-kasul járom szegedet a tisza-partot
járok tereken padok bambulok gáton
is jártam öreglegény de a marost ölét
duzzasztó társát nem láttam még
csak sárkányokat hidakat lábamat
a laposon áztattam és vittem haza
homokot a szandálomban színház
hol örömmel hol bosszantásomra
gyalogolok már nem gondolok kerék-
párra az esti pára olykor víz mellett
talál vagy kapun jövök ki szeged
valami furcsa csendes város
nem kopog a költők sarka legfeljebb
a talp nyikorgott kifizetetlen
csóró tanárok gazdag professzorok
nem pénzükből etetnek
ha közeledik az este fárasztó de éltető
előadáson mindenki elöl-hátul doktor
Keresetlen
„már majdnem élek – rutinná lesz, amit már nem tudok
a tévedéseim – talán az mind vagyok –”
Petz György: A láthatatlan ember
ruha vagyok s alatta meztelen
fényem is megkopott
alattam s felettem
a víztükrön koppannak a csillagok
a parton állok örökké mint a fák
kivág az idő vagy elnyel napra nap
de addig az élet nem aláz
vak ágaim a víz fölé kihajlanak
vagy tévednék ez már a másvilág
nem álom volt az éjjel a sötét
lelkem testet hazudni kíván
kocsmát melyben felhajtja sörét
közhely hogy mezítlen érkezel
és tested eltakarítani a koporsó megfelel
Parton
„De ő velem van s vén tükrébe fáradt
Közönnyel nézem árva magamat”
Juhász Gyula: Stanza a Tiszánál
folyókat folyamokat áradatot nézve
nem éreztem még hogy az élet
folyik el egyre keskenyebb medrében
nem hittem hogy hajók tördelte tükörképem
nem egykorú s egyívású mögöttem nyújtózó
fákkal hogy a házak s falak közül hulladékkal
kihányva új őrült hamletek játszanak koponyámmal
hogy mindaz amit minden sejtem kódolt
mindaz amit az agy s a vágy magában tárolt
egy pondrónak életét átjárva talajjá lesz
bár színez száz s ezer virágot
vajon rímek kiülnek-e szirmaikra vagy kiölnek
akik méreggel hazugsággal permetezik a földet
s kihal az utolsó magyarral bizarr nyelvem
Radnai István költő, 1939-ben született, Budapesten él. Többek között az Alföld, a Jelenkor, a Tiszatáj, az Életünk, a PoLíSz, a Budapest Bristol, a Napút közölte verseit.
A szerző versei korábban a Szegedilapon: 2 vers; Korunk művésze; 2 vers; Álmatlan tárgyiasság; Versek