Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Radnai István
Nosztalgia betegágyból
 
keresztül-kasul járom szegedet a tisza-partot
járok tereken padok bambulok gáton
is jártam öreglegény de a marost ölét
duzzasztó társát nem láttam még
 
csak sárkányokat hidakat lábamat
a laposon áztattam és vittem haza
homokot a szandálomban színház
hol örömmel hol bosszantásomra
 
gyalogolok már nem gondolok kerék-
párra az esti pára olykor víz mellett
talál vagy kapun jövök ki szeged
valami furcsa csendes város
 
nem kopog a költők sarka legfeljebb
a talp nyikorgott kifizetetlen
csóró tanárok gazdag professzorok
nem pénzükből etetnek
 
ha közeledik az este fárasztó de éltető
előadáson mindenki elöl-hátul doktor
 
 
Keresetlen
 
„már majdnem élek – rutinná lesz, amit már nem tudok
a tévedéseim – talán az mind vagyok –”
Petz György: A láthatatlan ember
 
ruha vagyok s alatta meztelen
fényem is megkopott
alattam s felettem
a víztükrön koppannak a csillagok
 
a parton állok örökké mint a fák
kivág az idő vagy elnyel napra nap
de addig az élet nem aláz
vak ágaim  a víz fölé kihajlanak
 
vagy tévednék ez már a másvilág
nem álom volt az éjjel a sötét
lelkem testet hazudni kíván
kocsmát melyben felhajtja sörét
 
közhely hogy mezítlen érkezel
és tested eltakarítani a koporsó megfelel
 
 
Parton
 
„De ő velem van s vén tükrébe fáradt
Közönnyel nézem árva magamat”
Juhász Gyula: Stanza a Tiszánál
 
folyókat folyamokat áradatot nézve
nem éreztem még hogy az élet
folyik el egyre keskenyebb medrében
 
nem hittem hogy hajók tördelte tükörképem
nem egykorú s egyívású mögöttem nyújtózó
fákkal hogy a házak s falak közül hulladékkal
kihányva új őrült hamletek játszanak koponyámmal
 
hogy mindaz amit minden sejtem kódolt
mindaz amit az agy s a vágy magában tárolt
egy pondrónak életét átjárva talajjá lesz
bár színez száz s ezer virágot
 
vajon rímek kiülnek-e szirmaikra vagy kiölnek
akik méreggel hazugsággal permetezik a földet
s kihal az utolsó magyarral bizarr nyelvem
 
 
radnaii.jpg
Radnai István költő, 1939-ben született, Budapesten él. Többek között az Alföld, a Jelenkor, a Tiszatáj, az Életünk, a PoLíSz, a Budapest Bristol, a Napút közölte verseit
 
A szerző versei korábban a Szegedilapon: 2 versKorunk művésze2 versÁlmatlan tárgyiasságVersek