Radnai István
Álmatlan tárgyiasság
síkos estében egyetlen tárgy
meleget laptopom áraszt
szempillám le-lecsúszik
de korán felpeckeli a hajnal
tél van a hajnal ólomsötét
szürke és szinte lágy
mint régi csap csepeg
a felső szomszéd lépte
valahonnan valahová
a mosdók zárkózottsága felé
az ajtó megcsikordul
harákol egyet majd a vízesés
elmossa minden erkölcsös
cselekedetét bár öregszik
az ágy érintetlen nem viseli
el a sárga foltokat
hűvös de még nem reszket
izzadt pizsama felső
gombolatlanul húzod
le le türelmetlenül
párnára dőlsz kék szemét
kioltja elbúcsúzik dalban
elbeszélve zsugorodnak
számos ablakában a történések
a test ágyadban lábhoz
ha egyedül lennél
neki megágyazol csak a
tápegység szeme zöld
egyetlen test rajtad kívül
eluntad mint a takarékos
fűtetlen radiátort gebe
mely bordáit mutogatja
ja a hajnalról jutott eszembe
volt nyár is bíbortól
éles sárgákig az ég alja
de még ma betakarózol
Radnai István költő, 1939-ben született, Budapesten él. Többek között az Alföld, a Jelenkor, az Életünk, a PoLíSz, a Budapest Bristol, a Napút közölte verseit.
A szerző versei korábban a Szegedilapon: Versek