Radnai István
Meg se születtem
nem harminckettő vagyok nem olyan
születésnapra készülök vadalmába
harapott boldogan
mi lehet az én korom álma
ha egy új torony a világ-öl peremén
állna s benne liftezne az új remény
nem harminckettő de a vasút
nekem még irány még út
még nem a kerekek
s már nem a gyerekek
nem harminckettő és tanítani
szeretném kétségben aki
nosztalgiát érez
holott nem övéi voltak azok az évek
már dönteném a tőkét de kivágva
a tövéről milyen suhángra
számíthatnék vadalany keserű mandula
a hit mutathatna utat
ha volna még
a hó befútta rég
s el is olvadt ahol harminckét évesen
nem magamnak írtam költeményt
még nem is kapaszkodtam anyai csecsen
bár ő sem lehet soha vén
aki miután kifogyott a töltőtoll
kegyelmet remélt a vagontól
amelynek zúzta kereke
s nem siratta gyereke
de utólag bekenték piros mázzal
aki retrogád haladtak százzal
nem harminckettő annyi karok közt
sem leszek eszközt
eleget ismerek amivel életemet hosszabbítják
végtelen cukorspárgát madzagot
utókornak vagy annak se alkotok
tudhatja-e még valaki mit akarok s mit akar
s a mai korban az akarat szó mit takar
nem harminckét évet az biztos
a fa ilyenkor lombot hajt izmos
dalt fütyül a szél ágkarjain
túloznék ha mondanám a kín
facsarta ki e sorokat
s a csészében elkavartam a citrommagokat
amiből harminckét éves koromban
fát akartam nevelni a tél itt goromba
harminckettő még fogból sem jutott
így hát e korban protézis maradok
Lusta alacsony dél
az alföldre rányílik a tél harangja
nap pamacsolja szél borotválja
ágak nyújtóznak pettyes akácok
nyárfáról még integetnek a lángok
morzsolódik a lombkukorica
csak árva szemek és torzsa
keríti a góré napraforgó szárból
patakot jégszélű part árkol
állunk s hallgatjuk a zajokat zenét
madarak s gépek a szél hordja szét
mint zsebkendő csomózott sarkában
emlékeimben s a jelenben árva
kelésre váró mag sekély barázdában
éveimet csipkedik harangszóba zárva
(még maradok még maradok szívem félrever)
Radnai István költő, 1939-ben született, Budapesten él. Többek között az Alföld, a Jelenkor, a Tiszatáj, az Életünk, a PoLíSz, a Budapest Bristol, a Napút közölte verseit.
A szerző versei korábban a Szegedilapon: Korunk művésze; 2 vers; Álmatlan tárgyiasság; Versek