Radnai István
Dugonics-temető
Szuromi Pál emlékezete
istenek kezéből holdpor virágoknak táptalaj
mint régi korok cserepei gabonakörök
alattuk nyugszik ész erő és akarat
vagy álló napra váró kövek az ember is örök
az emlékezetbe megkapaszkodik
egy szó egy tekintet egy kézfogás
csak a lélek szárnyatlan a komor ladik
úszik a stix vizén mint káromkodás
rög hull a testre vissza a por amelyből vétetett
az erény hogy bátran vétkezett
hogy kezéből míg ki nem hullt a toll
az ember átka tudós íróként meglakol
s a kő mely ezután testetlen lelkét nyomja
időtlen teher fedél időbe zárt korokra
Radnai István költő, 1939-ben született, Budapesten él. Többek között az Alföld, a Jelenkor, a Tiszatáj, az Életünk, a PoLíSz, a Budapest Bristol, a Napút közölte verseit.
A szerző versei korábban a Szegedilapon: Civilizált illúziók...; 3 vers; 2 vers; Korunk művésze; 2 vers; Álmatlan tárgyiasság; Versek