Paulovics Tamás
Hittanóra
Vörös kendős úttörő voltam és
tizenhárom évesen hittanra jártam,
hamarosan konfirmáltam. A tiszteletes,
− kedves öreg úr mindig, ott volt a
családi ebédeken, vacsorákon −
egy késő májusi délutánon fölvitt
bennünket a református templom tornyába.
Falépcsők, dohszag, lányok szoknyája
lebbent karcsú combjukon a szűrt
homályban. A kerengőről szép volt
a kisváros: nehéz lombú fáival, piros
tetőivel, a Kossuth utczával, amin akkor
még ha órán ként egy autó végiggördült.
A busz megállóban Vass Joci éppen
bambit vásárolt Sípos néninél, narancs
ízűt, egy forint harminc fillérért,- később
mondta el. Elsőnek indultam lefelé
a toronyból és felfelé nézdegéltem,
a lányok karcsú combját lestem,
ahogy a könnyű szoknya lebbent.
Azt a késő májusi fülledt délutánt
nem felejtem. Bizony nem felejtem.
Paulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét. Verseit lapunk mellett közölte a Székelyföld, az Új Nautilus, a Versmondó és A költészet tavasza című zilahi kétnyelvű (magyar és román) antológia. A Szegedi Írók Társaságának tagja.