Paulovics Tamás
Ragyog
Ragyog, ragyog, ragyog,
a zöld lomb ragyog.
Meddig élek még
és mikor halok?
A hárs, a nyár,
mocsári ciprusok
ezer árnya
csak nekem ragyog?
Hány hétig, hány évig
hullámzik fölöttem,
köröttem sátratok,
és meddig ragyog?
Barátaim, Ti nehéz lombú fák,
vízre rogyó mocsári ciprusok,
meddig látom még
ezer árnyú lombotok?
Paulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét. Verseit lapunk mellett közölte a Székelyföld, a Versmondó ésA költészet tavasza című zilahi kétnyelvű (magyar és román) antológia.
A szerző versei korábban a SzegediLapon: Egy mélygarázsban; Kő hull apadó kútba; A platánfák; Szavak; Barátom nagyapja; Cigánymeggy; 2 vers; Hetvennyolc karácsonya; Az eszéki hídnál