Paulovics Tamás
Szoboszlói szökőkút
Szökőkút, vízcsobogás.
Egymásnak csapódó, elomló,
porladó, újra szökkenő sugarak.
Vízsugár-kupola.
A ragyogó, párálló permeten
madarak cikáznak át.
Környes-körül roskatag,
nehéz lombú fák.
Pirkadat, zuhog a fény,
fölszikrázik a medence
bukdácsoló vizén.
Szökőkút, vízcsobogás.
A tér kövein kukás bödön
zörömböl keresztül,
befogta magát elé
egy kövér, kortalan asszony,
– három gyermeke enni kér –,
elfolyó testén, könnyű
ruhája alatt rezeg a háj.
Szökőkút, vízcsobogás.
Hosszú, kék slaggal
locsolja a virágágyásokat
egy rövidgatyás,
szakadt ingű közmunkás.
(Bódító bor, száraz kenyér.)
Itatja a szomjazó estikét,
nárciszt és tátikát.
Szökőkút, vízcsobogás.
Babakocsit tol a fiatal anyuka,
édesen alvó kicsi fia
fejénél magasabban
hordja hullámzó farát.
Rezdülő mellén,
vibráló hasán
átcikázik a vágy.
Szökőkút, vízcsobogás.
Elmúlt a hajnal.
Elment a reggel.
Délelőtt van.
A teret elözönlik
a fürdővendégek
és turisták.
Holnap hajnalig
elköszönök a szökőkúttól.
Lassan lépkedek,
még hallom: zubog,
bukdácsol a víz.
Közben szívom az olcsó
cigarettát.
