Paulovics Tamás
Karácsony
Ne legyen a karácsony
émelyítő cukormáz
lekaszabolt fenyőfákon.
Az ünnepi asztalon bor,
aszalt gyümölcs és dió.
Az almát, ha öten vagytok
vágjátok öt szeletre és
emlékezzetek a régiekre.
Egy teríték mögött a szék
maradjon üresen,
mintha visszavárnátok
valakit... karácsony este.
Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
De ki volt a negyedik király?
Hármójukkal indult aztán elmaradt.
Ő a negyedik is követte a csillagot.
Várta a megváltó születését.
De lemaradt:
- mert enyhítette a haldokló
szenvedését.
- segített a magányos asszonynak
világra jönni gyermekét.
- ékköveit, aranyát, ezüstjét
koldusok közt szórta szerte-szét.
- mert evezőkhöz láncoltatta magát,
rabszolgák közé,
az ismeretlen ifjúért.
Föláldozta életét, jövőjét, mindenét.
Lekéste azt ami addig számára
a legfontosabb volt:
Krisztus Urunk születését.
Ő volt a negyedik Király.
Paulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét. Verseit lapunk mellett közölte a Székelyföld, az Új Nautilus, a Versmondó és A költészet tavasza című zilahi kétnyelvű (magyar és román) antológia.