Wilhelm József
A villámháború tervének fejlődése
és alakulása az I. világháború előtt
Ha bárkit is arról faggatnánk, mit is tud au I. világháborúval kapcsolatban, akkor a blitzkrieg, azaz magyarul villámháború fogalma bizonyára nagyon sok esetben szóba kerülne, és ezzel együtt talán Alfred von Schlieffen neve is. A legtöbben azt is tudnák, hogy a fogalom gyors, váratlan támadást jelent, talán néhányan arra is emlékeznének, hogy az ilyen háborúskodás egyfrontos harcot tételez fel. Sokan azonban nem tudják, hogy az első világháború előtt kiötlött blitzkrieg a fentebbieknél sokkal több szempont szerint alakulva formálódott végleges tervvé, hogy sokkal mélyebb, összetettebb folyamatok hozadékaként született.
A Schlieffen-terv elsődleges célja a hosszantartó és felőrlő háború elkerülése volt, hogy ennek milyen történelmi előzményei voltak, arra még később visszatérek, idővel azonban, a terv kidolgozása közben, más célok, háttér-motivációk is kialakultak a terv kidolgozásával párhuzamosan, amelyek erősítették a blitzkriegbe vetett hitet. Az egyik ilyen cél a háború pszichológiai vonatkozása, pontosabban a tömegek megszólítása volt, azaz annak elérése, hogy megnyerjék az embereket egy háború elindításához. Ez a cél is, ugyanúgy idővel már nem csupán a tömegek megnyeréséről szólt, hanem egyre inkább a harcra való buzdításról, a győzelembe vetett hit biztosításáról, az ellenféllel szembeni fölény gerjesztéséről. Egy villámháború emlegetése azzal kecsegtette a háborúba induló férfiakat és hozzátartozóikat, hogy csupán egy gyors, rövid, talán heves, ám egyszerű csetepaté lesz az egész, egy kis férfias erőfitogtatás, amely nem jár súlyos áldozatokkal, lemondásokkal, hatalmas háborús károkkal, veszteségekkel, hanem ennek ellenkezője lesz várható, hogy a rend gyorsan helyreáll, sőt minden jobb lesz majd, mint előtte. E tökéletes villámháborús terv elhintéséhez elég volt bizonyítékként az 1870/71-es porosz-francia háború gyors lefolyását felidézni, vagy a modern kor fegyvereinek „csodájára” hivatkozni. Persze nem csak a széles tömegek megnyeréséhez használták ütőkártyaként a gyorsaságról = semmiségről feltételezett lélektani hatást, hanem a kételkedni merészelő katonai vezetőket, politikusokat is le lehetett fegyverezni ezzel a magyarázattal, és ezáltal minimálisra csökkenteni a belföldi ellenállást egy eljövendő háborúval kapcsolatban.
Az egységes Német Birodalom újjászületése XIX. század második felében új politikai viszonyokat eredményezett Európában. Mint már említettem, a villámháború ötlete több kényszerítő tényező ötvöződéséből született. A történelmi háttérhez tartozik az, hogy a porosz-francia háború nem csak a francia-német ellentéteket süllyesztette mélypontra, hanem újabb lökést adott a még elnyomott európai népeknek az önállóság kivívásának harcához. A fortyogó Balkánon így került sor egy újabb orosz-török háborúra, amelyben az ott élő szlávok is részt vettek, a pánszláv eszmében bízva, ugyanis az oroszokban látták önállóságuk biztosítékát. Az oroszok persze a saját pecsenyéjüket sütögették, így a San Stefanóban megkötött béke nem felelt meg az európai hatalmaknak. Ennek eredményeként új békekonferenciára került sor Berlinben. Az 1878-as berlini konferencia után Oroszország és a Német Császárság viszonya erősen megromlott, míg Franciaország az 1870-es háborúban elveszített Elzász és Lotaringia visszaszerzésére törekedett. Egy katonai konfliktus esetén Németország a kialakuló francia-orosz szövetség következtében két fronton kényszerült volna harcolni, ami rendkívüli módon megnehezítette volna a német győzelmi esélyeket. Oroszország gyors lehengerlésére hatalmas kiterjedése és kimeríthetetlen tartalékai miatt nem látszott remény, így a Schlieffen-terv a francia haderő gyors szétverését, Párizs bevételét és Franciaország megszállását tűzte ki céljául. A blitzkriegnek ugyanis a másik fontos, szinte alig emlegetett célja az ellenfél katonai, politikai, gazdasági izolálása lett volna. Az izoláció pedig a hatalomgyakorlás egyik hatékony módszere. Az izolálás azonban nem csak erre szolgált volna, hanem, hogy megakadályozza a konfliktus kiszélesedését, ugyanis egy gyorsan térdre kényszerített ellenfél látványa annak biztos és lehetséges szövetségeseit visszavonulásra késztetheti, de mindenféleképp a helyzet átgondolására serkenti, ami a támadó számára mindig előnyös.
A villámháború tervének gazdasági vonatkozását sem szabad elfeledni. Tudjuk, hogy az I. világháború előidézéséhez nagyban hozzájárultak az értékesítési piacok és olcsó nyersanyagok megszerzésére irányuló gazdasági érdekek ütközései, vagyis a gyarmatosítási törekvések. A háborúk köztudottan gazdasági mozgatórugók. A második ipari forradalom a XX. sz elején veszíteni látszott kezdeti lendületéből, főleg Németország gazdasági előnye csökkent érezhetően a korábbi évtizedekhez viszonyítva. Ez a gazdasági lassulás is hozzájárult ahhoz, hogy a háborút, német szemszögből nézve, mielőbb el kellett kezdeni. A villámháború terve e tekintetben is megállta a helyét. Egy rövid háború messzemenően kifizetődőbb egy hosszúnál, egy rövid háborúban ugyanis sokkal többen profitálnak, hiszen kevesebb a veszteség, és a gyors győzelem további potya nyereséggel (a legyőzöttektől megszerzett javak által) teszi gazdaságosabbá a háborút. Továbbá a gyors háború a háborús kiszámíthatatlanságok veszélyét is minimálisra csökkenti, ami gazdasági megfontolásból ugyanolyan fontos, mint a nyereségesség.
A villámháború katonai szükségszerűségét többnyire minden iskolában tanítják. Ismert tény volt már az I. világháború előtt is, hogy egy hosszan elhúzódó háború esetén a központi hatalmak a bevethető katonák számát, azok felszerelését, ellátását illetően, és gazdasági tekintetben is hátrányban lennének a hatalmas gyarmatokkal rendelkező antanthatalmakkal szemben. Ez, azaz a katonai szükségszerűség volt a tervet kidolgozó Alfred von Schlieffen gróf egyik legfőbb motiválója, de leírtakból is levonható, a gazdasági, pszichológiai, történelmi-politikai érdekek is a blitzkriegbe vetett hitet, az általa megvalósuló célok elérésének egyedüli lehetőségét erősítették. A tervbe vetett hit nem csak a politikai és katonai vezetőkben erősödött, hanem az egyszerű tömegek is elkábultak tőle. Elég ehhez a háború kezdetéről készített képeket megnézni, az ekkor írt verseket, leveleket elolvasni, hogy megbizonyosodjon róla a mai ember.
Nézzük meg, mi is volt e terv koncepciója! A villámháború terve, az elképzelés nagyon egyszerűnek tűnik, ám nagyon hatékony lett volna, ha megvalósul. A terv aszimmetrikusan osztotta fel a német haderőt. Az Elzászban, a balszárnyon elhelyezkedő kisszámú német katonaság védekezésre rendezkedett volna be, feladatukhoz tartozott, hogy feltartóztassák a betörő franciákat, megakadályozzák Strassburg elestét, és hogy a francia látszatgyőzelem által eltereljék a figyelmet a németek döntő támadási vonaláról. A front középső szakaszán a Saar-vidék fontos bányáinak és gyárainak védelmére egy megerősített védekező haderő állt volna készen. E front alakulatainak kettős szerep jutott volna. Meg kellett akadályozniuk a Saar-vidék elestét és jelentős számú francia csapatot kellett volna lekötniük, hogy azok ne tudjanak a német támadó ék elleni felvonulásban részt venni. A németek részéről a döntő csapásra a jobbszárnyon került volna sor. Itt a megerősített lovas és gépesített alakulatok sorakoztak fel, ezek gyors, villámsebes előrenyomulásra voltak képesek. E front katonáinak feladata az volt, hogy Belgium elfoglalásával utat nyissanak Franciaország felé. A németek innen délre fordulva, a váratlan támadási irányt kihasználva, Franciaország szíve ellen vonultak volna, és Párizs bekerítésével Franciaország megadását feltételezték a terv szerint. Csakhogy a terv kiötlése és megvalósítása között hosszú idő telt el, és ennek a ténynek, valamint sok egyéb más tényezőnek a következtében a villámháború meghiúsulása mérhetetlen, világméretű következményekkel járt: egy hosszú, kiszámíthatatlan, iszonyatos háború borzalmai tették még elképesztőbbé az emberi történelmet.
Wilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit lapunk mellett a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat. A Szeged effekt 2 antológia szerzője.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Képlékenység; Az első világháború kitöréséhez vezető út; Az Örökszobáról; A nagy háborúra való 100 éves megemlékezések csúf csapdái; Menni vagy nem lenni; Elhagyott othonok; A lét cuppantása; 2 vers; A fejedelem, aki...; Frázispufogtató kor; A szülőföldtelenség felé; Apránként a meghittség felé; Az örömmámorért mindent; Processzió; A diktatúrák jellemzői; Végletek; Hász Róbert regényéről; Égi bolondozás; Egy modernkori babona...; Az édenkert peremén; Kedveske vers; A milánói edictum; Séta; A nagyvárosok mint az emberiség...; Vass Tibor kötetéről; Tél; Várakozásban; Teremtett világ; A valóság hanyatlása; Hiszek; A modern háborúk; Támaszpont...; Elakadva; Módhatározó; Hogyan gyártanak tervszerűen szemetet...?; Ádvent; Hivatásos lelki barátok