Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 
Wilhelm József
A nagy háborúra való 100 éves megemlékezések csúf csapdái
 
A nagy háborúra való európai megemlékezések különféle szélsőségek között mozognak. Egyrészt jelmezes, turistacsalogató, háborús paródiává silányulnak néhol ezen törekvések, másrészt a száz évvel ezelőtti szarajevói merénylet megítélése keményen megosztja az első világháborúra emlékező európai országokat. Nemcsak a nemzeti feszültségekkel küzdő Boszniában oszlik meg a lakosok véleménye a merénylő tettéről, ahol a szerbek hősként és szabadságharcosként tekintenek Gavrilo Principre, amíg a bosnyákok és boszniai horvátok nacionalista terroristának tartják a férfit, de az európai történészek is különbözőképpen ítélik meg a merényletet. Egyesek az I. világháború kitörésének okaként, mások csak a háború elindító ürügyeként emlegetik az eseményt. A magyarázók történelmi szemlélete (marxista vagy polgári) és nemzetisége (szerb, osztrák, orosz, francia, német stb.) okozza leginkább a különböző tolmácsolásokat.
Persze akadnak higgadt, visszafogott szemléletek is. Az ilyen szemléletű történészek, közszereplők, művészek, politikusok arra hívják fel a figyelmet, hogy a megemlékezések elsődleges célja a háborús szörnyűségek megismétlődésének elkerülése. Ők azt hangoztatják, hogy a megemlékező eseményeknek nem megosztani kellene a mai Európát, hanem fordítva! A mai európai aktuálpolitikai helyzetben azonban nehezen keresztülvihető vélekedésről van szó, azonban akadnak korrekt előadások, objektív kiállítások, visszafogott, érzelmeket nem felkavaró megemlékezések, amelyek a szenvedő emberek mindennapjait, a háborús pusztítás következményeit mutatják be.
 
 szarajevo.jpg
Ferenc Ferdinánd és felesége Szarajevóban,
nem sokkal a merénylet előtt
 

gp.jpg

A jelenkor visszavetülésének hozadéka az is, hogy Gavrilo Principre terroristaként tekintsenek-e? Ebben a tekintetben a szerbek szinte egyedül maradnak a véleményükkel, ők ugyanis szabadságharcosként emlékeznek a merénylőre, és ez az ő szemszögükből teljeséggel elfogadható. Manapság azonban a fenti kérdés kapcsán a terrorista fogalmával van probléma, pontosabban az a gond, hogy a merénylő 100 évvel ezelőtti cselekedetét a mai terrorizmus szélesebb körű magyarázatával illetik egyes történészek.
Az európai megemlékezések egy részét követve az az érzése támad az embernek, hogy a háborúban részt vevő hatalmak a felelősséget igyekeznek még most is, 100 évvel az események után is másra hárítani. A felelősség azonban mindannyiunké! A merénylet 100. évfordulójához érve feltehető a következő kérdés: Európa sorsa tényleg 1914. június 28-án dőlt el? A szerbek terjeszkedő, a szerbséget egy államban egyesítő politikája volt-e a gyújtópont a háborúhoz, vagy az osztrák, és német expanziós politika, netalán a monopolkapitalizmus profitorientált, gazdasági érdekeltségű szürke eminenciásai? A válasz sokkal komplexebb, mint azt a média ma Európában sugallni próbálja, hiszen a szarajevói merénylet tettét önmagában vizsgálni egyáltalán nem szakszerű történelmi hozzáállás, ugyanis a politikai, gazdasági, katonai tények folyamatát, a diplomáciai tevékenységek szövevényes hálóját kell kielemezni, megvizsgálni ahhoz, hogy az első világháború kitörését minél pontosabban megérthessük.
Ha száz évvel ezelőtt minden a protokoll szerint zajlott volna Szarajevóban, kitört-e volna az első világháború? És ha nem, akkor második sem lett volna? A mi lett volna, ha… történészi szempontból tudománytalan hozzáállás. A megtörténteket nem lehet meg nem történtté tenni. Ebből kifolyólag a történelem eseményeinek elemzése ahhoz kellene hogy hozzásegítsék az emberiséget, hogy elkerüljék a múlt hibáit, csapdáit, borzalmait! A száz évvel ezelőtti világ embereinek a technikai vívmányokba vetett hite abba a torz elképzelésbe ringatta a háborús feleket, hogy mire a falevelek lehullnak, szinte játszi könnyedséggel, veszteségek nélkül nyerni fognak. Például ez a médiamanipuláció ugyanúgy felelős az emberek millióinak az életéért, nyomorúságáért, mint a többi politikai, gazdasági, katonai érdek vagy éppen a szarajevói merénylet. Ebből is látszik, mennyire bonyolult a szarajevói események helyes megítélése.
Ám nem ítéleteket kellene megfogalmaznunk az évforduló kapcsán, hanem használható tanulságokat, stratégiákat egy jövendőbeli háború elkerüléséhez. Csakhogy ehhez a feladathoz fel kell nőni!
 
 

  

wilhelmjozsef.jpg
Wilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit lapunk mellett a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat. A Szeged effekt 2 antológia szerzője.