Wilhelm József
Kedveske vers
Nem szólok hozzád,
lenyelted a napsugarakat,
meg kinyaltad…
a lakást,
és most olyan más,
így nem tudok beszélni!
veled,
érdemben,
hízelgésnek tűnne,
folyamatosan, változatlanul változnak
szövegértelmezéseid,
mert…
hozzád szólnék!
de te csak magadra veszed,
elemzel,
génjeire bontod,
ritmust, hangsúlyt és értelmet keresel,
én meg érzelgősködöm/hősködöm,
most te nem szólsz hozzám,
lenyeltem a napsugarakat,
meg kinyaltam
közös tálunkból
a közös szavakat,
és neked nem hagytam…
én túlzabáltam magam,
te hoppon maradtál,
vagy fordítva?
megült,
egyre csak ül,
üldögél
a kedves édeskésség
sótlansága.
Wilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit lapunk mellett a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat. A Szeged effekt 2 antológia szerzője.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: A milánói edictum; Séta; A nagyvárosok mint az emberiség...; Vass Tibor kötetéről; Tél; Várakozásban; Teremtett világ; A valóság hanyatlása; Hiszek; A modern háborúk; Támaszpont...; Elakadva; Módhatározó; Hogyan gyártanak tervszerűen szemetet...?; Ádvent; Hivatásos lelki barátok