Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wilhelm József
Támaszpont
 
Sérthetetlenségünk hitét,
a kölcsönös előnyök reményében,
nem támadjuk,
alapállásban
a védettség állapotába
ringatjuk egymást,
a következmények súlyát
kiküszöbölve
lézengünk a létben,
a fenyegetettséget
igyekszünk
szeretetté
áthidalni,
közben
a valódi fájdalom
építő
acélozását
romboljuk,
mindjobban felbátorodva.
 
Évszak szerepcsere
 
Az ősz magaviselete gyanús,
bár a köd,
a levélhullás hiteles,
és pontos szimmetria szerint szűnik a kánikula,
az ősz egyre gyanúsabb,
történeteit szikkadtan,
színeit hígítva adagolja,
Északi-sarkon tévelygő zsiráfként
bolyongunk benne,
hivatalosan karácsonyt hazudik nekünk,
és levecses dinnyével kegyeskedik egyszerre,
nyárba, télbe kapkodásával
időtlenné érzésteleníti
a felhők alá kuporodott sáraszalékot,
és mégis belefutunk sorsunkba,
hűvös dideregtetése
ügyetlenül ugyan,
de előbb-utóbb kajánul
áteszi majd magát gondolatainkon,
ám amíg nem lúdbőrzöztet,
addig esküszegőként gyanús marad,
nagyon gyanús.
 
Fordulat
 
Váratlanul kiteljesedtek súlyos szavaid,
lágyítanak,
szélsőségeinkkel már nem motoszkálunk a vágóhíd felé,
kételyeink nyomulása visszafogta magát,
tarkállódik beszédünk,
pepita mozdulataink
lúdbőrzővé csiszolódtak ismét,
együttlétünk többé nem híg és olcsó,
tolakodó lomtári semmiségek körül
időnket sem vesztegetjük,
nemcsak elvagyunk,
a romantika teljes pereputtya
körénk telepedett,
a pernahajder lét
másutt perselyez már,
de onnan is elzavaródik
előbb-utóbb.
 
Önkivégzés
 
Megnyugtató a kételkedők sokasága,
de a közöny mégis intelligensen hemzseg,
elkezdődött a megváltások burjánzása,
lejárt az angyalarcú angyalok ideje.
 
A visszatekintést el-elűzzük szüntelen,
ránkhagyott múltunk egyre csak ingertelenül,
a megváltottság beteljesülése terjed,
és átszellemült vegyessé lettünk legbelül.
 
A jelen valósága nem menetrendszerű,
mindinkább látomásszerű bábelőadás,
azzá rendezi a megfeledkezett eszű,
hogy ámulatba ejtsen az apokrif varázs.
 
Globális csoda-folklórral tömnek bennünket,
mégis megkínzott mártírokként szorongunk,
az elmarasztalás tortúraként kerülget,
és eszményi tivornyáktól üdvözlünk orvul.
 
A megfeledkezett eszű sűrűn pislog,
a kétkedés archaikusságát feledte,
groteszk viszonyrendszere hitében megingott,
mert elkapatta megtévesztő manővere.
 
 
 
wilhelmjozsef.jpgWilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat.
 
A szerző versei a SzegediLapon: Elakadva, Módhatározó, Ádvent, Hivatásos lelki barátok