Wilhelm József
A szülőföldtelenség felé
A távol:
balzsamillatú feneketlenség,
az otthon:
zápor verte némaság,
hiába ragyog halványzöld fényben,
hiába rejt gyöngyházfényű kincseket,
zugaiban porcelán-sima szótlanság hüledezik,
imádsággal átitatott falain hasadékok riannak,
hajszálnyiak ugyan,
ám rajtuk keresztül a bókoló világ a vigyázatlan mást keresőkre pislog,
és a fiatalok,
a család fiataljai a láthatár alá bukkannak,
a mézízű tájból az undorítóan édes felé,
tovatűnnek,
mint piacon a becses portéka,
hogy hamis ígéretek asztalain gazdátlanodjanak,
váljanak ízetlen aszalékká,
csak az öregek maradnak,
a belakhatatlanná lett semmi közepén,
az öregek,
akik, ha maradnak,
ha mennek:
örök szomjúhozókká zsugorodnak,
üregessé szikkadnak a kínzó huzatban,
pedig másnak e tájék
maga a Kánaán.
Wilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit lapunk mellett a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat. A Szeged effekt 2 antológia szerzője.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Apránként a meghittség felé; Az örömmámorért mindent; Processzió; A diktatúrák jellemzői; Végletek; Hász Róbert regényéről; Égi bolondozás; Egy modernkori babona...; Az édenkert peremén; Kedveske vers; A milánói edictum; Séta; A nagyvárosok mint az emberiség...; Vass Tibor kötetéről; Tél; Várakozásban; Teremtett világ; A valóság hanyatlása; Hiszek; A modern háborúk; Támaszpont...; Elakadva; Módhatározó; Hogyan gyártanak tervszerűen szemetet...?; Ádvent; Hivatásos lelki barátok