Wilhelm József
Egy modernkori babona – az objektív valóság torzulása, a nocebo-hatás
A magyar értelmező szótár szerint a babona bizonyos eszközöknek, cselekményeknek és körülményeknek titokzatos (természetfeletti) hatást tulajdonító és bizonyos jelenségeket természetfeletti erők megnyilvánulásával magyarázó tévhit. Mindenki hallott már az orvostudományban a placebo hatásról, amikor a betegek annak a hitétől (tévhitétől) épülnek fel, hogy egy igen hatásos szert használnak, újfajta terápiában részesülnek, bár valójában gyógyhatás nélküli szert fogyasztanak, terápiát kapnak. A placebo hatás legújabb eredményeként ma már placebo operációkat végeznek sikeresen, egyelőre csak kísérleti jelleggel. A fenti sorokat olvasva azonnal felvetődik a kérdés, miként van összefüggésben a babona és a placebo hatás? Hol van a placebo hatásban a modernkori babona? Valahol ott, ahol az ember már nem tudja követi a gyógyítás módját, mert nem ismeri azokat a kémiai, fiziológiai, fizikai, informatikai, pszichológiai stb. folyamatokat, amelyek a gyógyulását segítik. Itt lép a mai orvos és az orvostudomány a valamikori sámánok helyébe, hiszen a beteg ember a tudományos eszközöknek, cselekményeknek és körülményeknek tulajdonít a fent említettek alapján titokzatos (természetfeletti) hatást, bízik, azaz hisz az orvostudomány eljárásainak („varázslatainak”) hatékonyságában. Csakhogy minden jelenségnek a Földön többnyire ellenpárja is létezik, így tevékenyen jelen van a placebo hatás ikertestvére is, amiről csak újabban lehet ritkán hallani: ez nem más, mint a nocebo hatás.
A „nocebo" szót a múlt század 60-as évei óta ismerik. Míg a placebo szó szó szerinti jelentése: „tetszeni fogok", addig a nocebo jelentése: „ártani fogok", pontosabban megfogalmazva a placebo hatás alapja a pozitív elvárás, a pozitív hozzáállás a kezelés eredményességéhez, és ennek a fordítottja a nocebo hatás, ami a gyógyítás hatékonyságát kérdőjelezi meg, vagy úgy, hogy felnagyítja a gyógyszerek mellékhatásait és valódi rosszullét tüneteket gerjeszt, vagy úgy hogy bizalmatlanul kezeli magát a gyógymódot, az orvost, aminek következtében a gyógyhatás hatékonysága csökken.
Számos érdekes történetet olvashattunk, láthattunk már, úgy, hogy nem is tudtuk, hogy nocebo hatás áll ezek mögött. Hogy ezek a kórtörténetek valóban megtörtént események, vagy csak érdekes történetek, azt pontosan nem lehet tudni, de a nocebo hatás érzékeltetése érdekében mégis leírok kettőt. Egy férfinél az orvosa májrákot állapított meg, s közölte vele, hogy nincs túl sok ideje hátra. A férfi állapota ettől kezdődően rohamosan romlani kezdett, és a meghatározott időn belül meg is halt. A boncoláskor azonban kiderült, hogy a daganat nem okozhatta a halálát, és nem volt semmiféle áttétel sem. A férfi tehát nem a ráktól halt meg, hanem az a félelme (nocebo hatás) vitte el, hogy rákban fog meghalni. Egy másik eset szerint egy nő, aki már a 40-es évei derekán járt, és még nem volt gyereke, mert már 20-nál több spontán vetélése volt, egy újabb terhesség diagnosztizálása után azonnal hastáji görcsökre panaszkodott. Az orvos, hogy megelőzze a spontán vetélést azonnali abortuszt ajánlott a nőnek a korára és egészségügyi állapotára való tekintettel, amibe a nő végül beleegyezett. Még aznap sor került a beavatkozásra, így a nő annak tudatában tért haza, hogy nem terhes, de ez csak egy látszat beavatkozás volt. A nőorvos a változó korra hivatkozva tussolta el sokáig a terhesség későbbi tüneteit, ami végül egy egészséges gyermek világra jöttét eredményezte. Az orvos a nő korábbi traumáit, félelmeit, azaz a nocebo hatást kijátszva lett ezáltal egy csodás esemény főszereplője.
Akik tanultak az iskolában pszichológiát, azok hallottak a pszichoszomatikus tünetekről. A pszichoszomatikus betegségek elnevezés a test (görögül szóma) és a lélek (görögül psziché) kölcsönhatásának zavarára utal. A pszichoszomatikus betegségek mechanizmusa, azaz a test és lélek megváltozott kölcsönhatásának mechanizmusa máig sem teljesen feltárt. A test és a lélek közötti kapocs az agy, vagyis az elménk. Az elménkben képek, szavak, gondolatok, dallamok stb. keringnek. Az elménken keresztül kapcsolódunk a külvilághoz, csakhogy az elménk sohasem találkozik közvetlenül, a számunkra objektívnek tűnő külvilággal. Az agyunk az érzékszerveink által továbbított információk alapján alkot képet a külvilágról, amit mi objektív valóságnak vélünk. Ez a belső gondolati kép a mi képzeletünk, amiben többnyire hiszünk is, teljes valóságnak fogadjuk el. A testünk erre a belső képre, azaz a vélt objektív anyagi világra reagál, mert illeszkedni akar az objektív valósághoz. Így a hitünk óriási jelentőséggel hat a viselkedésünkre, a testünk működésére, mivel azt sugallja nekünk, hogy reálisan érzékeljük érzékszerveinkkel a valóságot. A hitünk az a cselekedetvezérlő gondolat, amely segít nekünk abban, hogy biztonságosan alakítsuk ki a saját létünket. Itt lép a képbe a modernkori babona, ami nem más, mint tévhit, tehát a hit egyfajta ellentéte. Amikor a hitünk a valódi valóságot tükrözi, és a számunkra külső objektív valósággal egységben van, akkor placebo (segítő) jelleget ölt, és biztosítja az egészséget számunkra. Amikor azonban torz elképzelés alakul ki magunkban az objektív valóságról, amely negatív hiten vagy tévhiteken alapszik, akkor nocebo (ártó) jellegű hozzáállás alakul ki bennünk, és ekkor a testünk, az egészségünk, a reakcióink hozzátorzulnak a kialakult képzeletvilágunkhoz, ami negatív testi tüneteket, fájdalmakat vagy teljes leépülést von maga után. Ez utóbbit ma már kísérletekkel is bizonyítani tudják, mint ahogy korábban a placebo hatást is bebizonyították.
A mai világ értékrendje igencsak torz, de csak annak, aki tudja, hogy ez az értékrend torz, ezért nem is azonosul ezzel az „objektív” világgal, de még így is kénytelen érzékelni a saját létén a felborult értékrend kellemetlen, ártó hatásait. Azok, akik nem is tudják, hogy egy torz világban élnek, azok simán azonosulnak is vele. Ennek tudatában egy, a fent leírtakkal nem teljesen azonos, újfajta nocebo hatással találkozunk, ami nem a belső tévhitből táplálkozik, hanem a külső „objektív valóságnak” feltüntetet torz tévhit-világból. A szavaknak, képeknek, cselekedeteknek varázsa van! Valamikor jó napottal, egészségedre, jó étvágyat és hasonló pozitív jellegű köszöntésekkel, őszinte érdeklődéssel serkentették a jobb közérzetet az emberek egymás között, ma viszont fronthatások, pollen és szmog, UV-sugárzás, gyilkosságok, rablások híreinek terhe alatt élünk. Nem hiszem, hogy ez csak úgy ösztönösen alakult így! Valakiknek szép nyereséget hoz ez negatív hírdömping.
Wilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit lapunk mellett a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat. A Szeged effekt 2 antológia szerzője.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Az édenkert peremén; Kedveske vers; A milánói edictum; Séta; A nagyvárosok mint az emberiség...; Vass Tibor kötetéről; Tél; Várakozásban; Teremtett világ; A valóság hanyatlása; Hiszek; A modern háborúk; Támaszpont...; Elakadva; Módhatározó; Hogyan gyártanak tervszerűen szemetet...?; Ádvent; Hivatásos lelki barátok