Wilhelm József
A fejedelem, aki a nemzete szabadsága mellett
az Istent is kereste
Vágvölgyi Zoltán:
A másik Rákóczi – II. Rákóczi Ferenc lelki élete című kötetéről
A nemzeti történelem kiemelkedő személyiségeivel foglalkozni mindig is kihívásnak számít, mert ezen téma bárminemű megközelítése eleve csapdákkal teli. Hihetetlenül nehéz felelősségteljesen, egy adott korszakot és a későbbi történelmet befolyásoló emberről valóban tárgyilagos képet formálni úgy, hogy azt a képet ne lengje körül túlméretezett dicshimnusz, hogy a kutató ne essen abba a hibába, hogy saját korának viszonyait, érzelmeit vetítse a múltba, ám egyben úgy fogalmazza meg gondolatait az adott fontos személyről, hogy abból kiérződjék egyrészt a kritikus vizsgálat hangja, de a jóindulatú hozzáállás módja is. Ezen felül, annak, aki saját nemzete jelentős történelmi tekintélyének megvilágításával foglalkozik, annak számolni kell az érzelmileg túlfűtött olvasóközönség reagálásával is, hiszen az ilyen érzékeny téma boncolgatása egyesek számára a nemzeti történelem mitológiájának rombolását, másoknak épp ennek a mitológiának a további túlcifrázását jelentheti egy ilyen tanulmány.
Vágvölgyi Zoltán: A másik Rákóczi – II. Rákóczi Ferenc lelki élete című munkájával megtalálta a középútnak megfelelő higgadt hangot, amelynek egyáltalán nem célja a mai „nagydobra vert” figyelemfelkeltés, sokkal inkább az általa felvetett témán való hosszas elgondolkozás. Kissé nehéz beazonosítani e munka (füzetnyi könyv) műfaját, mert bár történelmi témát dolgozz fel, mégsem beszélhetünk történelmi apparátussal ellátott tudományosan feldolgozott szakmunkáról, ám klasszikus ismeretterjesztő írásról, sőt értekezésről sem. A munka egyfajta különleges átmenetet képez a vallásos irodalom és a történelmi életrajz között. A könyv II. Rákóczi Ferenc lelki-vallásos életének, annak fejlődésének, történelmi hátterének bemutatásával kezdődik, majd Rákóczi Vallomások című, vallásos elmélkedéssel átszőtt visszaemlékezéseinek szemelvényeivel folytatódik. Amíg e munka műfaji szempontból kézzelfoghatóan nem behatárolható, addig Vágvölgyi Zoltán könyvének célja nagyon is egyértelmű: az olvasó figyelmét ráirányítani II. Rákóczi Ferenc egy másik, a történelemben ritkán, és kevésbé kiemelten feldolgozott igencsak jelentős vonására, az Istent kereső fejedelem lelki életére. A könyv szerkezete a legegyszerűbb módon közelíti meg a témát, a bevezető tanulmány felkészíti az olvasót mindarra, amit a szemelvények által később önmaga is megtapasztalhat, azt, hogy Rákóczi nemcsak a nemzete, és a saját érdekeiért harcoló fejedelem volt, hanem a hitét újból és újból felülvizsgáló, hívő, de folyamatosan kétségekkel küzdő ember is. A magyar történelemben nem különleges az, hogy egy államférfi egyben mélyen vallásos is, ugyanis Rákóczi mellett közismert, hogy István király, I. Géza, Szent László, Széchenyi, Teleki Pál is ilyen személyiségek voltak.
Vágvölgyi Zoltán magánkiadásban megjelent könyve igyekszik nem befolyásolni, csupáncsak megnyitja a téma bővebb megismeréshez az utat. A bevezető tanulmányban mégis hiányolom, hogy a mai kor emberét nem figyelmezteti a barokk korszak irodalmi nyelvezetének terjengőségére, követelményszerű cikornyás irodalmi formuláira, amelyek komoly odafigyelést követelnek. Annak, aki ismeri a barokk tekervényes kifejezésmódját, sokkal könnyebben barátkozik a szemelvények szövegével, aki viszont nem ismeri, az kissé megriadhat tőlük. Ami a szemelvényválogatást illeti, itt is ugyanaz az elv, mint a bevezető tanulmányban, azaz a forrásanyag ugyanazt az időrendi sorrendet követi, tehát a gyermekkortól a rodostói száműzetésig tartó korszakot öleli fel, kiegészítve Rákóczi végrendeletével. Nagyon nagyszerű, hogy a szemelvénykehez nincsenek külön magyarázatok! Rákóczi vallomásai csupaszon, önmagukban állnak. A szerző az olvasóra bízza az olvasat kialakítását. A hívő ember számára a szemelvényektől kezdődő rész valójában vallásos irodalom, a nem hívő embernek pedig történelmi kordokumentum, amit ki-ki a saját beállítottságától függően olvashat. Lehet, hogy valaki a mai divatos lelki tanácsadásként is megélheti a szemelvényeket, lehet cinikusan szemlélve is olvasni a fejedelem lelki kitárulkozását, de ugyanúgy szépirodalmi szempontból is értékelni, ám a szerző legvalószínűbben elgondolkodtató példaként szándékozott az olvasó elé tárni II. Rákóczi Ferenc lelki életét.
Vágvölgyi Zoltánnak, a Szentes Városi Könyvtár könyvtárosának magánkiadásban napvilágot látott könyve nemes cselekedetről, átgondolt és megfontolt szerkesztésről tesz tanúbizonyságot. Visszafogottan sokatmondó!
Wilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit lapunk mellett a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat. A Szeged effekt 2 antológia szerzője.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Frázispufogtató kor; A szülőföldtelenség felé; Apránként a meghittség felé; Az örömmámorért mindent; Processzió; A diktatúrák jellemzői; Végletek; Hász Róbert regényéről; Égi bolondozás; Egy modernkori babona...; Az édenkert peremén; Kedveske vers; A milánói edictum; Séta; A nagyvárosok mint az emberiség...; Vass Tibor kötetéről; Tél; Várakozásban; Teremtett világ; A valóság hanyatlása; Hiszek; A modern háborúk; Támaszpont...; Elakadva; Módhatározó; Hogyan gyártanak tervszerűen szemetet...?; Ádvent; Hivatásos lelki barátok