Paulovics Tamás
November ura
Nem borotválkozom,
meghagyom borostámat az őszülőt,
leheletem törköly pálinkától illatos,
a pirítósra fokhagymát dörzsölök,
nehéz kabátom eső és füst szagú.
Az alkonyok már hidegek,
de lesz még hidegebb is.
Eljön majd november ura.
A temetőkben ezernyi földi
csillag szórja fényeit.
Eljön majd november ura
négylovas szánon érkezik.
A csengőket hallani,
de szánt és utasát
nem látja senki sem.
Értem jön el, én fölszállok
mellé és indulunk.
Elröpít a szán, nem nézek
vissza nincs miért.
De jó hogy itt voltam,
szép volt. Csordult a bor.
Zúgott a vér.
Hullott a könny, hullott a könny,
volt miért és volt kiért.
Talán maradhatnék,
de november ura hív,
már suhan a szán.
Valami elkezdődik,
valami véget ér.
Paulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét. Verseit lapunk mellett közölte a Székelyföld, az Új Nautilus, a Versmondó és A költészet tavasza című zilahi kétnyelvű (magyar és román) antológia.A szerző versei korábban a SzegediLapon: Babilon; Szoboszlói szökőkút; Ragyog; Egy mélygarázsban; Kő hull apadó kútba; A platánfák; Szavak; Barátom nagyapja; Cigánymeggy; 2 vers; Hetvennyolc karácsonya; Az eszéki hídnál