Képiró Ágnes
Kass Eszter a Kassban
Hosszú téli szünet után, 2013. január 22-én újra megnyitotta kapuit a Móra Ferenc Múzeum, s azóta ismét látható az intézmény Galériájában, a Kassban a névadó művész lányának LÁT-KÉP címet viselő kiállítása. Az időszaki tárlat 2012. november 30-án nyílt, Kass Eszter második szegedi önálló kiállítása ez, melyen közel 25 festmény látható. Többnyire tájak – éjjel és nappal, változatos technikával és különböző méretekben. Kass János vonalas alkotói világával szemben Eszter – csakúgy, mint édesanyja, Hajnal Gabriella – dekoratív, folttal és színnel alkotó típus. Műveinek célja az elgondolkodtatás. A kiállítás kuriózuma, hogy látottak közül mindössze négy kép volt eddig máshol kiállítva.
A művésznő saját készítésű fotográfiákból merít inspirációt. Képeit utazásai közben szerzett látványok, benyomások alapján készíti. A lemenő nap igézetében felvillanó tájrészletek csak látszólag akvarellek. Alaposabb vizsgálat eredményeként felfedezheti a szemlélő a színes tus, az akvarell, az aranyfüst és kréta kedves játékát eme vegyes technikában. Mindez fekete paszpartuba és keretbe foglalva még inkább erősíti a színek intenzitását.
A kiállításon látható négy sorozatból három (Lenéztem a földre, Elnéztem a földön, Hangulat) tematikailag szoros rokonságot mutat egymással, a makrokozmosz azon jelenségei elevenednek meg a festett tájakon, ahol az ember, mint a természet apró része meg sem jelenik. A három sorozat képein gyakori motívum a víz.
Az ott a város
Eltér, s egyben kiemelkedik a tájképek egységéből a Mi a művészet? sorozat négy eleme. Két képen kiállítási enteriőrt láthatunk, mindkét kompozíció fotós látásmódra utal. A művésznő a kiállítás megnyitóján a következőképp indokolta új sorozatának keletkezését:
„Sok a különböző kiállítás napjainkban, s elgondolkodtató, hogy mi az, amit az alkotók bemutatnak. Azért is merült föl bennem a Mi a művészet? kérdés, mert szerintem nagyon kitágult a tartalma. A realista ábrázolástól egyre jobban eltávolodunk, de az absztrakttól is, olyannyira, hogy sokszor látunk egyszínű, monokróm felületű festményt, és ez bennem felveti a kérdést: mi a művészet? A kiüresedés? Számomra kihívás megfesteni egy olyan képet, ami ábrázol valamit, akár technikailag, akár a szakmai tudás birtokában készül. És azt is tudom, hogy mit jelent megfesteni egy képet teljesen egyszínűre. Ez a jelenség sok kétséget és kérdőjelet vet fel az emberben.”
Kass Eszter azonban nemcsak azt tudja, mit jelent megfesteni egy képet, hanem a Meg nem festett kép című munkájával malevicsi módon a művészet határait súrolja, amely egyfajta fricskaként is értelmezhető. A művésznő alkotásával reflektál korunk minimalista, a művészet eredeti célkitűzéseit feledtető irányzatokra, ha azok egyáltalán nevezhetőek irányzatoknak.
Részlet a kiállításból
A Mi a művészet? sorozat záróakkordja az Átlátszó kép címet viseli, valójában több tájfotó vetítődik véletlenszerű sorrendben egy fóliával bevont keretre.
„Az Átlátszó képben több gondolat is van. Ahogy Nagy Imre megnyitó beszédében is mondta: lát lét, lát-kép, de mi a kép? Megfestjük a képet, ábrázoljuk a létet, ábrázoljuk a környezetünket, ábrázoljuk a lét bensőnkre gyakorolt nyomait, vagy így is, fényképezés által is láttathatjuk környezetünket. Ismét felvetődik a művészet vagy nem művészet dilemmája, a műfajok átjárhatósága. Szóval több gondolat van benne. Most először készítettem ilyen kivetített képet. És most először fogalmazódott meg bennem az, hogy a statikus képek mellett vagy után csinálok egy változó-mozgó vetített képet.”
Részlet a kiállításból
Kass Eszter kiállítása 2013. február 10-ig tekinthető meg a Vár utca 7. szám alatti Kass Galériában.
A művésznő portréját Dömötör Mihály készítette.
Fotók: Képiró Ágnes
Képiró Ágnes Mátészalkán született, 2004 óta él Szegeden. Főiskolai tanulmányait a Nyíregyházi Főiskolán rajz, történelem és vizuális kommunikáció szakon végezte, utóbbin alkalmazott grafikára specializálódva. Egyetemi diplomát szerzett 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem történelem szakos bölcsész és tanár szakán valamint 2010-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen vizuális nevelőtanár szakon művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanárként. 2006 óta a hódmezővásárhelyi Eötvös József Székhelyintézmény tanára, emellett képzőművészeti tevékenységet is folytat, elsősorban grafikusként. 2010 óta a Madách Irodalmi Társaság tagja, Az ember tragédiája és a Madách-életmű illusztrációinak és alkalmazott művészeti megközelítésének feldolgozásával foglalkozik valamint Kass János grafikusművész emlékének méltó ápolásával. Érdeklődése kiterjed az alkalmazott művészetek egyéb területeinek elméleti megközelítésére és a kultúraközvetítő publikálásra is.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Interjú Trogmayer Ottóval a 85 éve született Kass János tiszteletére; Térkultúrák; 7 kérdés a Kerekes Bandhez; 7 kérdés Farkas Krisztinához és Farkas Jánoshoz; OlimPia; 7 kérdés Kentaurhoz; 7 kérdés Novák Ferenchez; 7 kérdés Czene Zoltánhoz; Szoborlelkek randevúja; Emlékezés Kass Jánosra; Március 15. a határon túl; Szegeden láthatók a világ egyik első hadifotográfusának remekművei; 7 kérdés Kancsár Józsefhez, a Pinceszínház igazgatójához; John Lennon, a képzőművész; Leonardo a Belváros(i)ban járt;7 kérdés Székely Norberhez, a szegedi próbaKör atyjához