Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Képiró Ágnes

Szoborlelkek randevúja
 
Március végén öt doboz költözött a Kassba. Feketék és komorak. Van bennük valami: arany vagy ezüst, tárgyakba és testrészekbe formálva. A látogatót azonban nem a nemes anyag, hanem annak lelke ejti bűvöletébe. 

01.jpg

Kass Galéria – időszaki kiállítóterem
(A szerző felvétele)

02.jpg

A művész portréja
(Fotó: Onno Middelkoop)
 
Komlovszky-SZVET Tamás neve nem ismeretlen a dél-alföldiek számára, hiszen a Hódmezővásárhelyen élő művész Szegeden tanít a Tömörkényben. Emellett a DLA képzést végzi a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol 2007-ben szobrász szakon diplomázott. Számos kiállítást, művészeti ösztöndíjakat és elismeréseket tudhat maga mögött a fiatal alkotó. Soha nem akart egy matéria rabja lenni, ezért szinte mindent kipróbált egyetemi évei alatt, legyen szó a szobrászat hagyományos anyagairól, hulladékokról vagy akár a saját hajáról. Egy dolog azonban nem változott: a gondolatiság. Módszerének jellemzője, hogy előbb megszületik a gondolat, majd megkeresi annak kifejezéséhez a legmegfelelőbb anyagot. 2007-ben elkészült diplomamunkájával elérte azt, amire sok művész századok óta vágyott: megalkotta a lebegő szobrot. Szobraiban sokszor alkalmazza a fényt, a mozgást és az elektronikát. Az elektromágnes művészeti felhasználására Magyarországon Vilt Tibor tett először kísérletet az 1970-es években. Vilt egy – köztéri szobornak szánt – nyolc méter hosszú üreges cső tervét készítette el, melynek belsejében elektromágnes hoz lebegő állapotba egy golyófüzért. Komlovszky-SZVET Tamás mélyen tanulmányozta Vilt munkásságát, melynek eredményét Hommage á Vilt Tibor címet viselő diplomamunkájában összegezte.  

03.jpg

Az Anyag nélkül című sorozat egyik eleme
(Fotó: Szilágyi Gergely)
 
A Kass Galériában kiállított anyag egy része 2009-ben már látható volt az Óbudai Pincegalériában, a „Bízva a Tudományban” címet viselő jelenlegi kiállításán megszemlélhetjük a sorozat újabb műveit is. A bemutatott, Anyag nélkül sorozat elemei fizikai kísérletekből kiindulva alkotnak háromdimenziós képet. A létrehozott kép valósnak látszik. Megfogható, mégis megfoghatatlan. Ugyanis a fekete dobozokba szerkesztett hengerek alján látható tárgynak csak a tükörképét érzékeljük. A tárgy képe immár anyagtalanul lebeg a nyitott henger tetején. A tökéletes illúziót egymásra fordított konkáv tükrök által hozta létre a művész: a tükrök közé helyezett plasztikák pedig elveszítve anyagiságukat, de térbeliségüket megőrizve kivetülnek a levegőbe. Az ötlet alapját egy kora újkori kódexben talált ábra adta.

04.jpg

Az Anyag nélkül című sorozat egyik eleme
(Fotó: Szilágyi Gergely)
 
A látszat csal – erre épít sorozata, s arra készteti a nézőket, hogy legyenek részesei a műalkotásnak, majd miután felfedezték a művet, kicsit játszanak vele. Eme játék során győzhetjük le az éles tárgyaktól való ősi félelmünket, miközben kezünket átvezetjük a látszólagos sebészkés pengéjén. Az anyagon túli jelenség a szemlélő testen túli érzésével párosul. Szinte azonosulunk a művel, amikor a levágott ujj szobrocska tükrözött képére helyezzük a sajátunkat. A további dobozok tetején pár centiméteresre formált fekvő emberi test, fej s egy golyó nemesfémszobra tükröződik.

05.jpg

Az Anyag nélkül című sorozat egyik eleme
(Fotó: Szilágyi Gergely)
 
A tervezettnél egy héttel később, május 22-én zár Komlovszky-SZVET Tamás kiállítása, mely több mint egy hónapja csodálható a Kass Galériában.
 
 
szegedilapba.jpgKépiró Ágnes 1981-ben született Mátészalkán, 2004 óta él Szegeden. Főiskolai tanulmányait a Nyíregyházi Főiskolán rajz, történelem és vizuális kommunikáció szakon végezte, utóbbin alkalmazott grafikára specializálódva. Egyetemi diplomát szerzett 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem történelem szakos bölcsész és tanár szakán valamint 2010-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen vizuális nevelőtanár szakon művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanárként. 2006 óta a hódmezővásárhelyi Eötvös József Székhelyintézmény tanára, emellett képzőművészeti tevékenységet is folytat, elsősorban grafikusként. 2010 óta a Madách Irodalmi Társaság tagja, Az ember tragédiája és a Madách-életmű illusztrációinak és alkalmazott művészeti megközelítésének feldolgozásával foglalkozik valamint Kass János grafikusművész emlékének méltó ápolásával. Érdeklődése kiterjed az alkalmazott művészetek egyéb területeinek elméleti megközelítésére és a kultúraközvetítő publikálásra is.