SzegediLap

2013. február 25-én este 7 órától Csontos Márta költői estjét láthatták az irodalomra s zenére fogékony érdeklődők az alsóvárosi, modern és fiatalos berendezésű Babzsák Teaházban, kényelmes babzsákokon ülve, egy csészényi forró, zamatos teát kortyolgatva. A költőnővel munkásságáról, terveiről, művészi hitvallásáról munkatársunk, Képiró Ágnes beszélgetett. − A helyszínen Fábián Attila járt 

Szentesen, a városi könyvtárban, február 16-án Országos Versmondó Találkozót rendeztek, ami a valóságban sokkal több volt a versszeretők találkozásánál − egy kicsit a magyar vers, a magyar kultúra és a magyar nyelv ünnepévé is vált...

Bálint-nap közeledtével − egyházi kezdeményezésre − immáron hagyományosan elérkezik a Házasság Hete is. Huszonegy országban rendezik meg a házasságot népszerűsítő programsorozatot, amelyhez hat esztendeje Magyarország is csatlakozott. Szegeden ötödik alkalommal kerül sor a Házasság Hetére. 2013. február 7-én, a Házasság Hete egyik első szegedi programját, a „...hogy Veled végre magammá lehessek...” – párok a képzőművészeti albumok tükrében című kiállítást  Szuromi Pál nyitotta meg a Somogyi-könyvtárban. 

Hét évtizeddel a halála után is mendemondák lengik körül a hajdani átokházi tanyavilág férfiruhás hóhérasszonya, Pipás Pista alakját. Rieger Pálné Fődi Viktória fekete fejkendős fotója korábban is föl-fölbukkant képes hetilapok oldalain, amint a bérgyilkos a szegedi törvényszéki palota zsúfolásig megtelt tárgyalótermében bírái előtt áll. Pipás Pista népszerűsége manapság újabb magaslatokra hág. Figurája egyik főszereplője volt a 4. Szegedi Képregényfesztiválnak (amelynek plakátjára is rákerült), történetéből színházi darabot írtak, a róla készült dokumentumfilmet már többször vetítették a Közéleti Kávéházban. A szegedi színházi premierhez kapcsolódik a Somogyi-könyvtár második emeleti kamarakiállítása, amely vázlatos összefoglalót ad a hajdani eseményekről, s Pipás Pista furcsaságoktól sem mentes utóéletéről. Érdemes tehát – pusztán helytörténeti szempontok miatt is – kissé árnyalni Pipás Pista portréját. – Nyilas Péter írása 

1989 óta létezik törvénnyel megerősítve a nemzetre mint kulturális közösségre való megemlékezés, azaz a Magyar Kultúra Napja. (...) A magyar nemzet modern fogalmát a 19. század legnagyobb magyar filozófusa, Kölcsey Ferenc alakította ki. Herderre és Vicora támaszkodva fogalmazta meg közérthetően: magyar az, aki annak vallja magát. Ez a vallás nem szó és hit, hanem vállalás. Ennek a vállalásnak jelentését és igényeit rögzítette a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című híres erkölcsfilozófiai művében. Ám ez a százharminchárom bekezdésnyi próza túl hosszú az állandó prezentációhoz – a kortársak a Himnuszt tekintették a költő reprezentatív alkotásának. Nemcsak törvényes állami himnuszunk lett Erkel Ferenc zenéjével, hanem a mű kézirat-tisztázatának dátuma a Magyar Kultúra Napja is.– Árpás Károly gondolatai  

A Spanyolnátha művészeti folyóirat 2009-es Szeged-tematikájú számában írta Szécsi Imre a Millenniumi Kávéházról, hogy: „kiegészülve egy klubhelyiséggel, valóban Szeged egyik kulturális központja lett, bátran állíthatom. Sokan szeretik, sokan járnak ide. Nem egészen olyan, mint amilyet gimnazista koromban álmodtam, de olyan sok ember munkája és munkássága gazdagítja, hogy nem szívesen mondok róla rosszat… Talán nem is tudok. Sok tekintetben változott körülöttünk a világ, változtunk mi is, ami megmaradt, megmarad a régi elképzelésből, hogy a Kávéház a Szegeden Katolikus Háznak nevezett épület pincéjében kapott helyet, mindmáig ott működik (ahol egykor Engel Lajos nyomdája és a Szegedi Napló szerkesztősége). Pincében. Vagyis egy picit még mindig földalatti…” 2012 nyarától azonban a Kávéház (azaz a Millka) rapszodikusan működik. Ennek okairól, a jövő lehetőségeiről Szécsi Imrének tettünk föl 7 kérdést. 

A Mikszáth Kálmán u. 20. szám alatt (a volt Fren Club helyén) nyílt meg Szeged legújabb kávézója és klubhelyisége. A kávézó nem véletlenül viseli magán az „Art Cafe” jelzőt, hiszen az üzemeltető cég (Origó Fókusz Kft.) és az ART-TOUR Kortárs Összművészeti Egyesület közös célja, hogy idővel egy olyan kulturális és művészeti teret hozzon létre, ahol a különböző szórakoztató és társasági események mellett, helyet kaphatnak a már ismert és még ismeretlen alkotók, alkotó közösségek művei is.

Új könyve jelent meg Trogmayer Ottónak, a Móra Ferenc Múzeum nyugalmazott igazgatójának. A Régészeti furcsaságok, csacskaságok, marhaságok című kötetet 2012. december 15-én, szombaton 11 órakor mutatták be a Móra Ferenc Múzeumban. A könyvbemutató után a szerzőt Tráser László kérdezte.

A Somogyi-könyvtár immár harmadik alkalommal rendez kiállítást az év utolsó hónapjában a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködve. A kamara 2010-ben ünnepelte fennállásának 120. évfordulóját. A megemlékező programsorozat részeként könyvtárunk régi gyűjteményéből összeállított tárlattal idéztük fel az akkor még szegedi kamara és a helyi iparosság történetének néhány megörökítésre érdemes pillanatát. A kiállítás online változatban is megtekinthető. Az együttműködés folytatásaként 2011-ben Mesterségek dicsérete címmel útjára indítottunk egy tárlatsorozatot, melynek keretében egy-egy helyi hagyományokkal rendelkező kézműves szakma könyves emlékeit, ábrázolásait mutatjuk be. Az első évben két ősi szegedi foglalkozás, a kovács- és szűcsmesterség került terítékre. 2012 decemberében a lábbelikészítő szakmák könyvtárunkban őrzött dokumentumaiból válogattunk. – Nagy Katalin írása 

Pókember ötvenéves. A Vízipók, csodapók úgy egy évtizeddel fiatalabb. Korcsmáros Pál kép-regényei (Az egri csillagok, a Beszterce ostroma, A láthatatlan ember, A nyomorultak, a Rejtő-feldolgozások stb.) lassan elérik a nyugdíjkorhatárt… Az életük alkonyához közelítő hősökkel ellentétben Kalyber Joe alig tizenhat esztendős, az X-Embörök pedig innen járnak még az első X-en. – Múlt, jelen és jövő együtt, egyszerre jelent meg Szegeden 2012. november 17-én, a nagy-nagy képregény-ünnepen. Mert igaz, hogy nincs már a legendás Kockás, kétségtelen, hogy a képregény-rajzolók csak magukra utalva és szigetszerűen tudnak működni; tény, hogy hiányzik egy, a műfajt átfogó platform – ám a rajzolt történetek még mindig sok embert képesek megmozgatni. És hiába taroltak néhány éve a távol-keleti irányzatok (a japán manga, a koreai vonal stb.), mára újra kezdenek keresetté válni a magyar képregények. A füzeteket ugyan egyre inkább fölváltják a könyvek, az újságosbódékból a könyvesboltokba helyeződik át a műfaj kínálata, a lényegen azonban ez mit sem változtat: a képregény él. S legalább ennyire fontos, hogy nem csupán a múlt dicsőségéből táplálkozik. Noha a régi nagy klasszikusokra nem csökkent a kereslet – felújultan, igényes kiadásban kerülnek az olvasók elé –, mellettük azonban megjelennek az új generációs alkotók új generációs alakjai, történetei. És bár nem vitatható, hogy hiányzik egy olyan műhely, amely a különböző utakat járó képregény-alkotókat összefogná, azért mégis létezik egy kezdeményezés, amely legalább évenként egyszer egybegyűjti a képregény rajongóit, úgy az alkotói, mint a befogadói oldalról: a Szegedi Képregényfesztivál. Az idén éppen a negyediket rendezte meg a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár. − helyszíni riport a Képregényfesztiválról