Nyilas Péter
Pipás Pista – a hóhérasszony legendája
Hét évtizeddel a halála után is mendemondák lengik körül a hajdani átokházi tanyavilág férfiruhás hóhérasszonya, Pipás Pista alakját. Rieger Pálné Fődi Viktória fekete fejkendős fotója korábban is föl-fölbukkant képes hetilapok oldalain, amint a bérgyilkos a szegedi törvényszéki palota zsúfolásig megtelt tárgyalótermében bírái előtt áll. Pipás Pista népszerűsége manapság újabb magaslatokra hág. Figurája egyik főszereplője volt a 4. Szegedi Képregényfesztiválnak (amelynek plakátjára is rákerült), történetéből színházi darabot írtak, a róla készült dokumentumfilmet már többször vetítették a Közéleti Kávéházban.
Pipás Pista – Rieger Pálné Fődi Viktória
(A fotó Veszelka Attila Pipás Pista,
az átokházi tanyavilág hóhéra c. könyvéből való)
A szegedi színházi premierhez kapcsolódik a Somogyi-könyvtár második emeleti kamarakiállítása, amely vázlatos összefoglalót ad a hajdani eseményekről, s Pipás Pista furcsaságoktól sem mentes utóéletéről. Érdemes tehát – pusztán helytörténeti szempontok miatt is – kissé árnyalni Pipás Pista portréját.
Mint sötét hollócsapat
A krimikrónikákba illő történet fölelevenítésének egy kerek évforduló is aktualitást ad: éppen nyolcvan éve, 1933. január 13-án (pénteken!) mondták ki Rieger Pálné Fődi Viktória halálos ítéletét. Az eseményről drámai hangú riportban tudósított a Délmagyarország:
„Tizenkét órára óriási tömeg gyűlt össze. A teremben ájulásig összezsúfolódott a hallgatóság, a folyosókon áttörhetetlen falanxot alkotott a tömeg. Féltizenkettőkor zöld rabszállító kocsi állott meg a törvényszék épülete előtt, a kocsiból egyenkint szállottak ki a megbilincselt gyilkosok. Pipás Pista ingerülten nézte a tömeget és hangosan szitkozódott. Sötét hollócsapatként vonultak a gyilkosok az esküdtszéki terem felé. Bent a teremben leroskadtak a padra és magukba roskadva, némán várták az ítélethirdetést.”
Rieger Pálné történetét Veszelka Attila szegedi író dolgozta föl Pipás Pista, az átokházi tanyavilág hóhéra című dokumentumregényében (Bába Kiadó, Szeged, 2006). A könyv periratok, rendőrségi és bírósági jegyzőkönyvek, laptudósítások fölhasználásával követi nyomon az eseményeket. A kötetből megtudjuk, hogy Pipás Pista a véletlennek köszönhetően került a törvény elé. A rendőrség 1932 nyarán, egy családi perpatvar kapcsán kezdett nyomozni egy tíz évvel korábbi haláleset ügyében. Dobák Antal holttestének exhumálásakor kiderült, hogy a férfit előbb megfojtották, s így akasztották föl a kamra gerendájára. A gyilkosságra Dobák felesége adott megbízást Pipás Pistának és segítőinek.
A bíróság előtt, már női ruhában
(A fotó Veszelka Attila Pipás Pista,
az átokházi tanyavilág hóhéra c. könyvéből származik)
Az asszony vallomása nyomán egy még régebbi „öngyilkosságról” is bebizonyosodott, hogy Pipás Pista keze van a dologban. Börcsök Istvánt 1919-ben előbb az istállóban akasztották föl, ám mivel úgy vélték, „ott nem lesz jó helye”, a holttestet áthurcolták a „nagykamrába”, s ott újra fölkötötték. A történetet még hátborzongatóbbá teszi, hogy a kivégzésnél jelen volt Börcsök István fia, Imre is, akit anyja korábban beavatott a tervbe.
A bíróság Rieger Pálné Fődi Viktóriát kötél általi halálra, Dobák Antalnét életfogytig tartó fegyházra, Börcsök Istvánnét 15 évi, Börcsök Imrét 2 évi fegyházbüntetésre ítélte. A tettestársak közül Horváth-Bende János és Császár József 15-15, Vecsernyés János 6 esztendei fegyházat kapott.
Börcsök Imre, Börcsök Istvánné, Vecsernyés János
(A fotó Veszelka Attila Pipás Pista,
az átokházi tanyavilág hóhéra c. könyvéből való)
Másodfokon, 1933 áprilisában az ítélőtábla Pipás Pista és Dobákné ítéletét helybenhagyta, a többiekét súlyosbította. Rieger Pálné ezután már csak a Kúriához folyamodhatott kegyelemért – mindhiába.
Egyetlen szalmaszál azonban még maradt. „A Kúria az ítélet kihirdetése után kegyelmi tanáccsá alakult át, és zárt tárgyaláson döntött, hogy ajánlja-e, vagy sem a halálraítélt Pipás Pistát a kegyelemre” – írta 1933. november 30-án a Délmagyarország.
Oldal a Délmagyarország 1933. január 14-i számából
(Forrás: a Somogyi-könvtár archívuma)
Nógrádi Claudia Anna rajza
(készült 4. Szegedi Képregényfesztiválon)
Bibliaórák a Csillagban
Itt lép a történetbe egy különös mellékszereplő, Thaly Ida okleveles tanítóképző-intézeti tanár Rieger Pálné ügyében levelet írt a Kúria elnökéhez, illetve – a Kúria közvetítésével – Horthy Miklós kormányzóhoz. Veszelka Attila könyvében az 1933. november 29-i keltezésű levél teljes szövege olvasható.
Thaly Ida elmondja, hogy még a szegedi egyetem hallgatójaként bibliaórákat tartott a Csillagbörtönben raboskodók számára. Korábban kezdett misszióját folytatta: „Mivel mindég a legmélyebben érdekelt a legnagyobb nyomorúságban élő néprétegek sorsa, azért Budapest egyik kerületéhez tartozó nyomortelepeit már rendszeresen öt éve látogatom azzal a nagy vággyal, hogy ha talán lassan sikerülne az itt-ott nyert csekély anyagi segítés mellett a teljesen közönyös, állati sorba züllött embereket lelkileg emelni, életük hivatásának tudatára ébreszteni. A bűnök egész tömegével kerültem szembe, melyek elkövetői a legszigorúbb szemmel nézve is végtelenül szerencsétlen áldozatai voltak a kivert állat sorsásánál is szörnyűbb életkörülményeiknek.”
A levélből az is kiderül, hogy a fiatal lány pontosan ismerte Pipás Pista előéletét – ám nagy körültekintéssel látott a rab megközelítéséhez. „Bejártam a cellákba, de eleinte szánt szándékkal kerültem Riegel (!) Pálné celláját, hadd érezze meg, hogy engem egyáltalán nem a szenzáció vonz kínos belső nyomorúságának szemlélésére.”
A beszélgetést végül maga a bűnös kezdeményezte. Csöndben hallgatva a tanítónő szavait, egyszer csak eléje állt, s ezt suttogta: „Igaza van, kisasszony, legtöbbet ér a szeretet.” Hamarosan már az ő cellájában tartották a bibliaórákat, később négyszemközt is sokat beszélgettek. Thaly Ida szerint a gyilkos asszonyt megérintették a bibliai tanítások. „Megdöbbenve vettem észre, hogy az újságok által megátalkodottnak hirdetett, s előttem is eddig konokul hallgató nő lába reszket, imádság közben pedig oly gyötrő zokogásban tört ki, hogy a többi fogoly könnyes szemmel, ámulva nézte.” Majd később: „Mély hatással volt reám élete történetének elbeszélése s bűneinek egész apró részletekig való őszinte feltárása. „– Most látom, hogy én őrült voltam, az eszem kellett, hogy elmenjen, hogy ilyeneket véghez vittem! Miért nem tetszett akkor mellettem állni és a karomat megfogni. Hívtak itt, a börtönben templomba, de hát mehetek én a templomba, Isten elé?” (Ugyanekkor az újságok révén elterjedt az a vélemény, hogy megátalkodottságból nem megy templomba.) Hosszan tartó többszörös személyes beszélgetés után kezdte elhinni, hogy Isten megbocsát a legnagyobb bűnösnek is, ha megbánja bűneit. „Tetszik látni – mondta – ilyenkor nem félek még attól sem, ha halálra ítélnek, de amikor magam vagyok, akkor úgy szeretnék még élni, s jobbá lenni.”
Érdekes, hogy Thaly Ida közvetlenül nem kér kegyelmet a halálraítéltnek, csupán személyes benyomásait osztja meg a döntéshozókkal.
Kaszás Magdolna rajza
(készült 4. Szegedi Képregényfesztiválon)
Átköltések, mesék, legendák
És Pipás Pista megmenekült a bitótól: kötél helyett életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott. Sorsáról 1933 karácsonya után maga „Főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklós Úr, Magyarország Kormányzója” határozott, a kegyelmi tanács javaslata alapján. A döntésre nincs egyértelmű magyarázat, Veszelka Attila szerint azonban az ítélet enyhítésében szerepet játszhatott a nemrégiben kinevezett királyi főügyész (aki kitartott a halálbüntetés mellett) és az őt végül fölülbíráló tanács viszonya is.
Erhardt Domonkos rajza
(készült 4. Szegedi Képregényfesztiválon)
Rieger Pálné még hét évig élt: 1940. október 10-én halt meg a királyi országos gyűjtőfogházban.
Fölmerül a kérdés: szenvedett-e bármiféle elme- vagy lelki betegségben? A törvényszéki orvos 1932. szeptember 3-án kelt szakvéleménye szerint: nem. A jelentés arra is kitér, hogy a női mivoltát megtagadó gyanúsított „férfiruhába való átöltözését kellően meg tudja indokolni.” Pipás Pista magyarázata szerint így könnyebben kapott napszámosmunkát. A férfiakhoz való viszonyáról is szó esett. Férjétől hat gyermeke született, de a házaséletben soha nem lelte örömét. Egyik vallomásában az áll, hogy „nagyobb gusztusa volt a nőkhöz a férfiakkal szemben”, de hozzáteszi, hogy férjén kívül senkivel sem volt testi kapcsolata.
Pipás Pista alakja máig különös utóéletet él. Szabó László (a Kék fény című televíziós rendőrségi krónika hajdan igen népszerű műsorvezetője) Bűnügyi múzeum című könyvében alaposan kiszínezi a történetet. Nála Főd Viktóriát tizenhárom éves korában egy földesúr megerőszakolja, az ura, Rieger Pál elpusztul a háborúban, s miután az asszony férfiruhát ölt, senki sem sejti, hogy valójában nő. A Csillagbörtönben férfiak közé kerül, s mivel nem hajlandó mosakodni, fogolytársai panaszt tesznek – ekkor lepleződik le... Mindezeknek a peranyagban nyoma sincs. Végül pedig Szabó László „kivégzi” Pipás Pistát, akit állítása szerint 1933. december 8-án fölakasztottak. A történetet újratálaló újságcikkek többségében hasonlókat olvashatunk. A szerzők föltehetőleg Szabó könyvét tekintették forrásnak.
Pipás Pistával a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában személyesen is találkozhatunk. Pozsgai Zsolt humort sem nélkülöző, zenés „tanyawestern” formájában dolgozta át a férfiruhás hóhérasszony történetét. A teátrum előcsarnokában kiállítást rendeznek a képregényfesztiválon készült Pipás-portrékból.
Pilcz Roland rajza
(készült 4. Szegedi Képregényfesztiválon)
Nyilas Péter 1975 óta dolgozik a Somogyi-könyvtárban. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett könyvtár-magyar szakos diplomát. A könyvtári pályát átmenetileg elhagyva, tizenöt évig a Délmagyarország napilap újságírója volt, 2006 óta ismét a könyvtár munkatársa.